Az Egyesült Államok és Irán újabb közel-keleti támadásait követően az olajárak szerda reggel a kereskedés elején ismét emelkedtek. A Brent nemzetközi referenciaolaj ára július 24. óta először haladta meg a hordónkénti 100 dolláros határt. Az amerikai WTI nyersolaj ára 94,85 dollárra nőtt hordónként.
Az emelkedésnek azonban nem kizárólag az USA és Teherán közötti konfliktus az oka. A jemeni húszik kedden nagyszabású rakéta- és dróntámadást indítottak szaúd-arábiai célpontok ellen, köztük Abha, Najran és Jazan térségének energetikai létesítményei ellen. A Financial Times és az AP beszámolói szerint több helyen tűz ütött ki, egyes létesítmények működése átmenetileg leállt, és legalább 73 civil megsérült. A támadás az egyik legsúlyosabb közvetlen húszi csapás volt a királyság ellen az elmúlt években.
A húszi milícia a műveletet a szaúdi jemeni fellépésre adott válaszként indokolta. Rijád ezzel szemben azt közölte, hogy katonai akciói a nemzetközileg elismert jemeni kormány támogatását és a határ menti fenyegetés visszaszorítását szolgálják. A szaúdi vezetés válaszcsapásokat hajtott végre húszi állások ellen, így a 2022 óta viszonylag alacsony intenzitású konfliktus ismét gyorsan eszkalálódhat.
A húszik 2014-ben foglalták el Szanaát, majd az ország északi és nyugati részének jelentős hányadát ellenőrzésük alá vonták. Szaúd-Arábia 2015-ben arab koalíció élén avatkozott be ellenük. A háború egyik félnek sem hozott döntő győzelmet, viszont súlyos humanitárius válságot okozott, ezért Rijád az utóbbi években tárgyalásokkal igyekezett kiszállni a konfliktusból.
A regionális háború új frontja
Az amerikai–iráni háború azonban felborította az addigi törékeny egyensúlyt. Teherán számára a húszik olyan regionális partnerként működnek, amely iráni területen kívül is képes nyomást gyakorolni az Egyesült Államok szövetségeseire. A milícia egyre szorosabban együttműködik más, Iránhoz kötődő fegyveres csoportokkal, miközben továbbra is saját jemeni politikai és vallási érdekei alapján hoz döntéseket.
Szaúd-Arábia különösen érzékeny célpont, mert a világ egyik legnagyobb olajexportőre és a globális piac legfontosabb tartalék termelőkapacitásával rendelkező állama. A húszik már 2019-ben bizonyították, hogy viszonylag olcsó drónokkal és robotrepülőgépekkel stratégiai kárt tudnak okozni: az abkaiki és huraiszi támadás átmenetileg a szaúdi kitermelés jelentős részét kiesésre kényszerítette.
Rijád azóta milliárdokat költött légvédelemre, radarrendszerekre és a kritikus infrastruktúra megerősítésére.
A hatalmas terület és a sok lehetséges célpont miatt azonban teljes védelem nem létezik. A mostani támadások azt mutatják, hogy a húszik továbbra is képesek átjuttatni fegyvereket a szaúdi légvédelmen vagy legalábbis akkora támadási hullámokat indítani, amelyek túlterhelik a rendszereket.
Az időzítés a világpiac számára különösen kedvezőtlen. A Hormuzi-szoros körüli tankerháború már eleve megemelte a kockázati prémiumokat, a Brent szerdán 100 dollár fölé került. Ha a szaúdi kitermelésben vagy exportban tartós kiesés következne be, a piac egyszerre veszítene a Perzsa-öböl szállítási biztonságából és a legfontosabb tartalék kapacitásából.
A támadásoknak ezért pszichológiai hatásuk is van. Még ha a tényleges termeléskiesés rövid ideig tart is, a piacnak minden alkalommal újra be kell áraznia annak kockázatát, hogy egy következő csapás fontosabb finomítót, feldolgozót vagy exportterminált érhet. A szaúdi infrastruktúra sérülékenysége különösen akkor válik globális kérdéssé, amikor más közel-keleti útvonalakon is zavarok vannak.
Rijádnak rossz és még rosszabb választása maradt
A szaúdi vezetés stratégiai dilemmája változatlan. Ha korlátozottan reagál, a húszik azt a következtetést vonhatják le, hogy büntetlenül támadhatják a királyság energetikai infrastruktúráját. Egy széles körű légi hadjárat viszont ismét mélyen bevonná Szaúd-Arábiát a jemeni háborúba, amelyből évek óta próbál kihátrálni. Minden civil áldozat újabb diplomáciai és humanitárius költséget jelentene.
A jemeni kormányerők közben több fronton aktívabbá váltak, de a húszik továbbra is ellenőrzik Szanaát, Hodeida térségét és az ország legsűrűbben lakott északi részének jelentős hányadát. A milícia ezért nem csupán rakéta- és drónerő, hanem tartós területi hatalom is, amelyet kizárólag légicsapásokkal aligha lehet felszámolni.
A vörös-tengeri hajózás újabb kiterjedt támadási hulláma Európát is gyorsan érintené. A korábbi húszi kampányok idején a legnagyobb konténerszállító társaságok Afrika megkerülésére kényszerültek, ami hosszabb menetidőt és magasabb fuvarköltséget okozott.
A Perzsa-öböl és a Bab el-Mandeb egyidejű bizonytalansága különösen veszélyes kombináció.
