Az elsőként díjazott projekt története egy súlyos környezeti káreseménnyel kezdődött. 2020 decemberében ismeretlen elkövetők mintegy 6000 liter fáradt olajat juttattak a Ráckevei-Duna-ágba. Bár a szennyezés jelentős részét a part menti nádas felfogta, a védett szigetszentmiklósi úszóláp és a környező élővilág így is súlyos károkat szenvedett. A kárelhárítás során közel 2000 négyzetméternyi szennyezett nádast és lápi élőhelyet kellett eltávolítani.
A történtek cselekvésre ösztönözték a Szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium diákjait és két pedagógusát, Sete Krisztina Beátát és Czita Zoltánt – akik azóta is koordinálják a projektet –, akik felvették a kapcsolatot az úszólápok kutatásával és helyreállításával foglalkozó ökológus szakemberekkel. Az ő szakmai útmutatásuk alapján indult el az a rehabilitációs program, amelynek során nádtutajokra telepítenek őshonos növényeket – vagyis olyan úszólápkezdeményeket hoznak létre, amelyek idővel hozzájárulhatnak a sérült élőhely regenerációjához.
A projektbe kezdettől fogva aktívan bevonták a diákokat is, akik nemcsak résztvevői, hanem alakítói is lettek a természet helyreállításának, és az elmúlt hat évben több mint 100 négyzetméternyi úszólápkezdeményt építettek.
Az úszólápok olyan különleges élőhelyek, amelyek hosszú idő alatt, a vízfelszínen felhalmozódó és összekapcsolódó növényi maradványokból, tőzeges rétegekből alakulnak ki. A lebegő láptesteken sajátos növény- és állatközösségek jönnek létre, ezért ezek az élőhelyek kiemelkedő természetvédelmi értéket képviselnek. Pusztulásuk azért különösen súlyos veszteség, mert kialakulásuk természetes körülmények között rendkívül lassú folyamat. A kezdeményezés időközben nemzetközi együttműködéssé is vált: a gimnázium németországi és szatmárnémeti testvériskolái is bekapcsolódtak a munkába.
Egy megsebzett táj gyógyulásaA díjátadó ünnepségen Gajdos László élő környezetért felelős miniszter örömét fejezte ki, hogy az irodából végre kiszabadulhatott egy kicsit a szabad levegőre, amire mostanában ritkán van módja. „Megette a fene, ha mi egy hivatalból irányítjuk a természetvédelmet, az semmit nem ér, ha nem csatlakozunk azokhoz a lelkes emberekhez, akik egy-egy szakterületen a szűkebb pátriájukban sokkal jobban tudnak dolgozni, mint mi.” A miniszter elmondta: a tárca nevét David Attenborough Élő bolygó című sorozata ihlette. Ő maga is nagy tisztelője a természetfilmesnek, akinek alkotásait nézve az ember rájön, hogy a természet főszereplői ritkán azok, akik annak gondolják magukat. Kiemelte: a gimnázium diákjai és tanárai nem hoztak létre munkacsoportokat, nem alkottak stratégiát, csak kimentek, és elkezdtek úszólápot építeni.
„Miniszterként ezt természetesen kissé aggasztónak találom, kiderült ugyanis, hogy bizonyos problémák munkacsoport nélkül is megoldhatók” – keltett nagy derültséget a tárcavezető.
„Ezek a diákok megmutatták, hogy ha valami megsérül körülöttünk, nem muszáj beletörődni ebbe, hanem meg lehet oldani, és néha még azt is meg lehet élni, hogy valami újra életre kel. Ehhez időnként tudomány kell, időnként kitartás, de néha meglepően csak annyi, hogy felhúzzuk a gumicsizmát, és addig megyünk a sárban, amíg nincs eredmény.” Gajdos László szerint ez azért lényeges, mert vasárnap délután könnyű szeretni a természetet, kedd reggel fél 8-kor gumicsizmában sokkal nehezebb. „Ezt a díjat mi adjuk át, de valójában a jutalmat a természettől kapják. A természet ajándéka egy visszatérő madár, egy új hajtás, a megtisztuló víz, az úszóláp, amely egy olyan helyen kezd újra élni, ahol úgy tűnt, hogy valamit végleg elveszítettünk” – tette hozzá.
„Arra a kérdésre, hogy szereted-e a természetet, szinte mindenki azt mondja, hogy igen. Aztán sokan hozzáteszik: de azért az ember fontosabb. A jólétünk fontosabb. A fejlődés fontosabb. A gazdaság fontosabb. Ez úgy hangzik, mintha az ember és a természet egymás ellenfelei lennének. Mintha a természet és a társadalom, a gazdaság érdekei szemben állnának egymással. A WWF álláspontja teljesen egyértelmű: ez nem így van, hanem éppen fordítva. Úgy gondoljuk, hogy jól működő természet nélkül nincs igazi társadalmi jólét és jól működő gazdaság” – emelte ki Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója, a Természet Bajnokai díj szakmai zsűrijének vezetője. Erre jó példa volt a 2020-as rettenetes olajszennyezés, amikor kiderült, hogy az úszóláp, amely addig inkább „csak” szép volt, megállította az olaj terjedését, amíg a vízügyi szakemberek el tudták végezni a kármentesítést.
A védekezés mintegy 400 millió forintba került, azonban a szakemberek szerint ha az úszóláp nem állítja meg a terjedést, és az olaj Tassig végigszennyezi a Dunát, a kár összege akár két nagyságrenddel is nagyobb lett volna.
Az úszóláp tehát megvédte a Dunát és ezzel több százezer ember jóllétét, bár nagy árat fizetett ezért. Ezt állították helyre a gimnázium tanárai és diákjai, akik megmutatták, hogy a természetvédelem nem egy távoli, elvont dolog, hanem kénytelenek vagyunk helyben cselekedni.
„Nem szeretem azt a mondatot, hogy tiétek a jövő – fordult a diákokhoz Vetier Márta, a WWF Magyarország igazgatója –, mert ti már most megmutattátok, hogy nem kell megvárnotok a jövőt ahhoz, hogy változást érjetek el. Az úszóláp jövőjét azzal kezdtétek alakítani, amit a jelenben tettetek érte, és talán ez a legfontosabb, amit ebből a tapasztalatból magatokkal vihettek: ha valami fontos nektek, már most lehet hatásotok rá.”
A WWF Magyarország a Természet Bajnokai díjjal azokat a civil természetvédelmi kezdeményezéseket kívánja elismerni, amelyek helyi összefogással érnek el valódi eredményeket, és más közösségek számára is inspiráló példát mutatnak.
Szigetszentmiklósi olajszennyezés: már több mint 600 tonnányi veszélyes hulladékot szállítottak el