Reisz Gábort jól ismerik Velencében. Korábbi, Magyarázat mindenre című művével elhozta az Orrizonti szekció fődíját. Ez afféle kiugró szokott lenni a nemzetközi filmes lehetőségek felé, irány a hollywoodi b kategória, legtöbbször egy hervasztó horror mondjuk. De Reisz Gábort nem ilyen fából faragták, ő maradt a saját világában, az igazi szerzői vonalnál és persze Magyarországnál, noha – ahogy ő maga nevezte e korábbi művét – megadta már a magyarázatot mindenre. A Földszint című, új filmjével rácáfolt önmagára, hiszen talált bőven olyan témát, melyről még lehet művészi szinten diskurálni, ezzel vállalva a román új hullámot jellemző kortársi frissességet és a vágyat, hogy jelen állapotaiból kiindulva fessen társadalmi tablót.
Így bátran kijelenthető, Reisz Gábor a modern kori Magyarország megörökítője, mindemellett egy olyan generáció markáns képviselője, aki univerzális szinten szeretne beszélni a rendszerről.
Ráadásul műről műre egyre nagyobb felelősséggel és érettséggel, hiszen az érzékeny, érzelmektől és skrupulusoktól terhelt művész-értelmiségi, magában helyét kereső fiatalember problematikájától elrugaszkodva eljutott a csalódott generáció problémaköréig.
De miről is van szó a Földszintben? Mi az a téma, ami továbblépést jelentett a Magyarázat mindenre abszurdjától? A téma maga a telitalálat: a társasházi közgyűlés. Aki részt vett már ilyenen – és biztos rengetegen vagyunk így, hiszen Reisz sosem a gazdag villatulajosokhoz beszélt, így most sem –, tudja, hogy ez az a fórum, ahol minden egyes ember megőrül, önmagából kifordulva támadja a másikat, oktatja ki, illetve retorziókkal fenyegeti a többieket. Ezenfelül, ha Reisz értelmezését nézem, akkor ez az esemény egyértelműen a társadalom leképezése. Azaz, ha úgy tetszik, ez is egyfajta „magyarázat mindenre”.
De mi is a konkrét cselekmény? A történet főszereplője Kristóf (Tompa Ádám), aki nemrég költözött be az egyik földszinti lakásba, egyszer csak észreveszi, hogy szekrény mögött brutálisan penészedik a fal. Kristóf afféle értelmiségi lütyő, a világot abszurdnak megélő vesztes, akit bárki átver vagy „lemoderál”. Próbál intézkedni a lakása érdekében, és ezért bejárja a házat, ahol találkozik az összes létező archetípussal a nem fizető elégedetlen hölgytől kezdve, az okoskodó számvizsgáló elnökön át egészen a ház felső szintjén lakó közös képviselőig.
Aztán a neorealista megközelítés átmegy egyfajta kafkai morbidba és egyben hollywoodi hőstörténetbe, ezzel az egészet kellőképpen elemelve valóságtól – épp annyira, hogy egy külföldi néző is megértse az univerzalitását a mindenkori rendszerszkepticizmusnak.
Noha Reisz Gábor sokkal humorosabb, mint valaha, a cseh új hullámot megidéző humorral is él elég sok jelenet és karakter esetében, a Földszint gyilkosan éles szatíra a NER-féle Magyarországról – mely immár remélhetőleg izgalmas és pontos kordokumentum marad. Miképpen a mű lezárása is inkább a jövőbe vetett reménnyel tekintő.
Infó
A Földszint világpremierje a 83. Velencei Filmfesztiválon volt csütörtök este, a magyar bemutató péntek este lesz a 22. CineFesten.
