Az Európai Bizottság a napokban terjesztette elő az uniós közbeszerzési szabályok teljes átalakítását célzó rendelettervezetét. A javaslat három, 2014 óta hatályos irányelvet váltana fel egyetlen, közvetlenül alkalmazandó szabályozással. A tét hatalmas: a közbeszerzések az Unió gazdasági teljesítményének mintegy 15 százalékát mozgatják meg, évi körülbelül 2500 milliárd eurót. Brüsszel ezt a vásárlóerőt a korábbinál tudatosabban használná fel iparpolitikai, ellátásbiztonsági és versenyképességi célokra.
A változás egyik legfontosabb eleme az úgynevezett európai preferencia. A tervezet 73. cikke lehetőséget adna a közbeszerzőknek arra, hogy egyes eljárásokban csak uniós, illetve olyan harmadik országbeli cégek részvételét engedjék, amelyekre az EU nemzetközi közbeszerzési kötelezettségei kiterjednek. A kiírók előírhatnák azt is, hogy az ajánlatban szereplő termékek, szolgáltatások vagy munkák meghatározott hányada európai vagy más, szerződéssel lefedett eredetű legyen. Olyan ajánlat is kizárható lenne, amelyben ezek aránya nem éri el az összérték 50 százalékát.
Ez különösen Kína számára jelenthet hátrányt. Peking mindmáig nem csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezet (WHO) kormányzati beszerzésekről szóló GPA-megállapodásához, és az európai vállalatok régóta kifogásolják, hogy kínai állami tendereken jóval korlátozottabb hozzáférést kapnak, mint amilyet kínai cégek élveznek Európában. A Bizottság ezért a viszonosság hiányát és a stratégiai függőségek csökkentését egyszerre kezeli kereskedelempolitikai és biztonsági kérdésként. A szabály ugyanakkor nem jelent általános kínai tilalmat: a döntés konkrét eljárásokhoz, ágazatokhoz és a jogszabályban rögzített feltételekhez kötődne.
Nem tiltás, hanem új mozgástér
A reform a legalacsonyabb ár elsődlegességét is visszaszorítaná. A Bizottság szerint a minőségi szempontoknak a pontozás legalább 30 százalékát kellene adniuk, munkaigényes szerződéseknél pedig legalább 50 százalékot. A környezeti teljesítmény, a szociális feltételek, az innováció, a kiberbiztonság, az ellátási láncok ellenálló képessége és a stratégiai függőség így jóval nagyobb szerepet kaphatna. Kritikus infrastruktúránál a kiírók külön követelményeket szabhatnának a beszállítói lánc földrajzi diverzifikálására és a működés folytonosságára.
A szabályozás emellett egyszerűsítené a közbeszerzési eljárásokat, és erősebben digitalizálná a rendszert. A Bizottság egységes európai elektronikus eszközöket és összekapcsolt nemzeti platformokat akar, hogy a vállalkozások könnyebben indulhassanak más tagállamok tenderein. A cél különösen a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek a csökkentése. A tervezet rendeleti formája azért fontos, mert elfogadása után közvetlenül alkalmazandó lenne valamennyi tagállamban, és jóval kisebb teret hagyna a nemzeti átültetésből fakadó eltéréseknek.
A kínai közbeszerzési jelenlét korlátozása ugyanakkor nem ezzel a javaslattal kezdődött.
Az EU 2025 júniusában már alkalmazta a nemzetközi közbeszerzési eszközt, az IPI-t:
célzott korlátozásokat vezetett be a kínai orvostechnikai vállalatok hozzáférésére, miután a Bizottság arra jutott, hogy az európai gyártók nem kapnak megfelelő viszonosságot a kínai piacon. Szeptember 10-én Brüsszel konzultációt is indított az IPI első felülvizsgálatáról, vagyis a közbeszerzési piac védelme immár szélesebb uniós gazdaságbiztonsági politika része.
A kínai jelenlét már korábban is célkeresztbe került
A mostani csomag mögött a kínai állami támogatásokkal, a túlkapacitással és az európai ipar gyengülésével kapcsolatos aggodalmak állnak. A kontinens több stratégiai ágazatban attól tart, hogy a kizárólag ár alapján meghozott közbeszerzési döntések tartós függőségeket építenek ki. Ez a vita az elektromos buszoktól és vasúti berendezésektől a digitális hálózatokon át az energetikai eszközökig számos területet érint. A Bizottság érvelése szerint a közpénzből finanszírozott beszerzéseknél ezért már nemcsak az számít, mennyibe kerül egy termék, hanem az is, milyen ellátási, biztonsági és iparpolitikai kockázatokkal jár.
A rendszerbe ugyanakkor fékeket is beépítenének: a preferenciától el lehetne térni, ha nincs észszerű európai alternatíva, nem érkezik megfelelő ajánlat, vagy az alkalmazása aránytalanul megdrágítaná a beszerzést. A tervezetből még nem lett jogszabály. Az Európai Parlamentnek és a tagállami kormányokat képviselő Tanácsnak is meg kell állapodnia róla, így a következő hónapokban komoly vita várható a nyitott piac hívei és az erősebb iparvédelmet sürgetők között.
A Bizottság ugyanakkor már a javaslat szerkezetével jelezte az irányt: a közbeszerzés a gazdasági biztonság egyik eszköze.
