A BFZ számára régi helyszín a Hősök tere: az elmúlt években keringőkoncerteket, TérTáncKoncerteket és más szabadtéri programokat is rendeztek itt, az idei alkalom mégis tartogatott újdonságot, hiszen ezen az estén mutatkozott be több ezer ember előtt a zenekar frissen alakult gyermekkórusa is.
Már az Andrássy út térhez vezető szakaszán feltűnt, mennyire elcsendesedett a környék. A Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok között állva egészen más tapasztalat így látni a teret, mint egy nagykoncert vagy tüntetés alkalmával, mintha a város zaja, az elhaladó autók tömege soha nem is létezett volna itt. A korábban érkezők a kihelyezett papírszékeken foglaltak helyet, mögöttük pedig sokan állva, ringatózva, vagy a szobrok mellé felülve hallgatták a zenekart.
A programot Schubert Befejezetlen szimfóniája nyitotta, amelynek két elkészült tétele önmagában is a zeneszerző egyik legismertebb művévé vált.
Ezt követte Arvo Pärt könnyedebb, játékosabb Nyári keringője: a BFZ gyermekkórusa eredeti észt nyelven adta elő az 1959-ben született darabot.
Fischer Iván karmester keveset beszélt, a gyerekkórust ő konferálta fel, majd Prokofjev Hamupipőkéjének részletei előtt fűzött néhány mondatot az elhangzó tételekhez. A balett zenéje a második világháború éveiben, 1940 és 1944 között született, a bemutatóra pedig már a háború után, 1945-ben került sor.
A nagyjából másfél órás program legjobb része végül mégsem valamelyik mű vagy látványos mozzanat volt, noha Prokofjev nekem személyes kedvencem, hanem maga a helyzet: klasszikus zenét hallgatni Budapest egyik legforgalmasabb és legtöbbször egészen más szerepben látott terének közepén, ahol volt aki a kislányával, más a kutyájával keringőzött.
