A hágai Koszovói Különleges Kamarák szeptember 16-án délelőtt tíz órakor hirdetik ki az elsőfokú ítéletet Hashim Thaçi volt koszovói elnök, Kadri Veseli, Rexhep Selimi és Jakup Krasniqi ügyében. A négy egykori UÇK-vezető 2020 novembere óta van fogva Hágában. Valamennyien tagadják a terhükre rótt háborús és emberiesség elleni bűncselekményeket.
A per mérete önmagában is jelzi, milyen súlyú ügyről van szó. A bíróság közlése szerint 134 tanú vallomását hallgatták meg a tárgyalóteremben, miközben a tanács összesen mintegy 270 tanú szóbeli vagy írásos bizonyítékát értékelte, és több mint 5400 bizonyítási tárgyat fogadott be. A tárgyalási jegyzőkönyv csaknem harmincezer oldalas. Az ügyészség 45 éves szabadságvesztést kért mind a négy vádlottra, a védelem viszont valamennyi vádpontban felmentést akar.
A vádirat az 1998 márciusa és 1999 szeptembere közötti időszakra terjed ki. A négy férfit hatrendbeli emberiesség elleni bűncselekménnyel – köztük üldözéssel, bebörtönzéssel, kínzással, gyilkossággal és személyek eltüntetésével –, valamint négyrendbeli háborús bűncselekménnyel vádolják. Az ügyészség szerint az UÇK olyan civileket és a harcokban részt nem vevő embereket vett célba, akiket a szervezet ellenfeleinek vagy együttműködőinek tartottak. Az áldozatok között szerbek és koszovói albánok is voltak.
A vád egyik kulcsállítása, hogy a bűncselekmények nem elszigetelt túlkapások voltak, hanem szélesebb politikai célhoz kapcsolódtak:
az UÇK vezetői az ellenfelek megfélemlítésével akarták megszilárdítani saját hatalmukat. Thaçi ügyvédei ezt visszautasítják. A védelem szerint az UÇK laza, területileg széttagolt gerillamozgalom volt, amelyben nem működött olyan parancsnoki lánc, amely alapján a vádlottakat a helyi egységek cselekményeiért felelőssé lehetne tenni.
Az ítélet ezért nem csak arról szól, bizonyítható-e, hogy konkrét bűncselekményeket követtek el. A bíráknak azt is el kell dönteniük, milyen szervezeti és politikai felelősség terhelte az akkori vezetést. Ez a kérdés a koszovói közvéleményben különösen érzékeny, mert az UÇK-t az albán többség jelentős része máig felszabadító hadseregként tiszteli.
A felszabadító hadseregtől az elnöki palotáig
Thaçi pályája szorosan összefonódott Koszovó államiságának történetével. A kilencvenes években az UÇK politikai vezetésének egyik meghatározó alakja lett, 1999-ben ő vezette a koszovói albán küldöttséget a rambouillet-i tárgyalásokon, majd a háború után megalapította a Koszovói Demokrata Pártot. 2008-ban miniszterelnökként ott állt a függetlenség kikiáltásának középpontjában, később államfőként közvetlen tárgyalásokat folytatott Belgráddal.
A nyugati fővárosok hosszú éveken át pragmatikus partnerként kezelték. Ez is magyarázza, miért keltett különösen nagy feltűnést, amikor 2020-ban a különleges ügyészség vádat emelt ellene. Thaçi ezután lemondott az elnöki tisztségről, és Hágába utazott. Azóta a koszovói politikában egyszerre van jelen két kép: az egyik a függetlenségi harc egyik legismertebb vezetőjét látja benne, a másik szerint az államalapítás története nem mentesíthet senkit a háborús bűnök vizsgálata alól.
Az elmúlt napokban ez a kettősség ismét látványosan megjelent.
Pristinában ezrek tüntettek a volt UÇK-vezetők mellett, a résztvevők jelentős része politikailag motiváltnak tartja a pert.
A különleges törvényszék legitimitása Koszovóban kezdettől vitatott: ugyan a koszovói jogrend része, de Hágában működik nemzetközi bírákkal és ügyészekkel, miután a tanúk védelme és a helyi igazságszolgáltatás függetlensége körül súlyos aggályok merültek fel.
A bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy nem az UÇK egészét és nem Koszovó függetlenségi harcát ítéli meg, hanem négy ember egyéni büntetőjogi felelősségét. Ez jogilag világos különbség, politikailag azonban nehéz elválasztani a kettőt. Egy súlyos elmarasztaló ítéletet sokan a háborús narratíva elleni támadásként élhetnek meg, míg a felmentés a PDK és a volt UÇK-s politikai elit számára erkölcsi és politikai elégtételt jelentene.
Nem egyszerű büntetőper
A döntés a Belgrád és Pristina közötti párbeszédre is hatással lehet. Szerbiában a per bizonyítéka annak, hogy az UÇK oldalán is történtek súlyos bűncselekmények, Koszovóban viszont gyakori az a vélemény, hogy a nemzetközi igazságszolgáltatás aránytalanul nagy figyelmet fordít az albán elkövetőkre, miközben a szerb erők által végrehajtott atrocitások nagyságrendje sokkal nagyobb volt. Ez a kölcsönös sérelmi politika évtizedek óta nehezíti a megbékélést.
A szerdai ítélet elsőfokú lesz, tehát nem feltétlenül zárja le véglegesen az ügyet. A felek jogorvoslattal élhetnek, és Thaçi ellen külön eljárás is folyik az igazságszolgáltatás akadályozásának gyanúja miatt. Így még felmentés esetén sem biztos, hogy rövid időn belül elhagyhatná a hágai fogdát.
Politikai értelemben azonban szeptember 16. így is fordulópont. Öt év fogva tartás, három és fél év tárgyalás, több ezer bizonyíték és több száz tanú után először születik bírói válasz arra, felelőssé tehetők-e a koszovói függetlenségi háború legmagasabb rangú egykori vezetői az UÇK ellenfelei ellen elkövetett bűncselekményekért.
Bármilyen döntés születik, a koszovói társadalomnak nemcsak a jogi következményekkel, hanem saját háborús emlékezetének újabb vitájával is szembe kell néznie.
