Az Európai Unió okostelefonokra és táblagépekre vonatkozó javíthatósági előírásai több mint egy éve vannak hatályban, a gyakorlatban azonban a vásárlók még mindig gyakran hiába keresik azokat az adatokat, amelyek alapján eldönthetnék, érdemes-e egy készüléket hosszabb távra megvenni. A Right to Repair Europe szervezet szeptemberi vizsgálata szerint 2334, az uniós terméknyilvántartásban szereplő okostelefon-modellnek mindössze mintegy 18 százalékánál található valóban használható hivatkozás alkatrészárakhoz vagy javítási útmutatóhoz. A bejegyzések közel felében egyszerűen üresen maradt a kötelező információ helye.
Az előírás 2025. június 20. óta kötelezi a gyártókat arra, hogy a telefonok és táblagépek energiahatékonysági címkéjén javíthatósági osztályt is feltüntessenek, emellett nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék a szervizeléshez szükséges információkat és az alkatrészek árait. A rendszer célja az volt, hogy az ár és a műszaki teljesítmény mellett a készülék várható élettartama és javíthatósága is vásárlási szemponttá váljon. A civil szervezetek szerint éppen ez az elem működik ma a leggyengébben.
Az ellenőrzött adatlapok újabb 19 százaléka ugyan tartalmazott linket, de az csak általános termék- vagy támogatási oldalra vezetett, ahol sem használható szerelési dokumentáció, sem alkatrészár nem szerepelt.
További bejegyzések a használati kézikönyvre utaltak konkrét elérhetőség nélkül, néhány gyártó pedig olyan piacterek kezdőlapjára irányította a fogyasztót, mint a kínai Temu vagy az AliExpress. Így papíron teljesülhetett a link megadásának követelménye, miközben a vásárló ténylegesen nem jutott közelebb a javításhoz.
A gyártók maguk osztályozzák termékeiket
Az önbevallásos rendszer külön problémát jelent. A javíthatósági besorolást nem független labor vagy hatóság állapítja meg, hanem maga a gyártó tölti fel az uniós nyilvántartásba. Emiatt előfordulhat, hogy ugyanaz a vállalat kedvező osztályzatot ad a termékének, miközben a kapcsolódó dokumentáció hiányos vagy nehezen megtalálható. A Right to Repair Europe éppen ezért arra figyelmeztet, hogy a címke önmagában kevés, ha nincs mögötte rendszeres piacfelügyelet és tényleges szankció.
A javítás költsége szintén visszatérő akadály. Fogyasztóvédelmi vizsgálatok szerint egyes telefonkijelzők ára munkadíj nélkül is meghaladhatja a négyszáz eurót, porszívó-akkumulátorok pedig a teljes készülék árának több mint felébe kerülhetnek. A tapasztalatok szerint a vásárlók jellemzően akkor választják a szervizelést az új termék megvásárlása helyett, ha annak teljes költsége nem emelkedik túl magasra az eredeti árhoz képest. Ha az alkatrészt mesterségesen drágán adják, a javításhoz való jog formálisan megmarad, gazdasági értelme azonban eltűnik.
Az Apple, a Samsung és más nagy gyártók az elmúlt években sokat bővítették saját szervizprogramjaikat, de a független javítók továbbra is kifogásolják a szoftveres alkatrész-párosítást és a kalibrációs eljárásokat.
Ezek bizonyos esetekben figyelmeztetést, funkciókorlátozást vagy plusz hitelesítési lépést eredményezhetnek akkor is, ha az új alkatrész műszakilag megfelelő. Az uniós szabályozás célja az indokolatlan technikai akadályok visszaszorítása, de a jogszerű biztonsági és minőségvédelmi megoldások, illetve a versenyt korlátozó módszerek közötti határ a gyakorlatban továbbra is vitatott.
Július óta már több jog illeti meg a vásárlókat
Július 31-én közben lejárt a javításhoz való jogról szóló EU-s irányelv nemzeti átültetésének határideje. Ettől az időponttól a tagállamoknak olyan szabályokat kell működtetniük, amelyek bizonyos termékkategóriáknál a jótállás lejárta után is lehetővé teszik, hogy a fogyasztó javítást kérjen a gyártótól méltányos áron és észszerű időn belül. Ha a vevő a jótállási idő alatt a csere helyett a javítást választja, a törvényes felelősségi idő legalább tizenkét hónappal meghosszabbodik.
Az Európai Bizottság emellett 2027-re ígéri azt a közös online javítási platformot, amely országonként segítene szervizeket, felújítókat és javítási szolgáltatókat találni. Addig azonban a rendszer nagy része a nemzeti hatóságok ellenőrzésén és a gyártók által közzétett adatokon múlik. A mostani vizsgálat ezért nem egyszerűen néhány hiányzó link története: azt mutatja meg, hogy a körforgásos gazdaságra épülő szabályozás csak akkor ér valamit, ha az uniós előírásokat a tagállamok következetesen számon is kérik.
Az új szabályok végrehajtása azért is fontos, mert a következő évek digitális termékútlevelei ugyancsak nagyrészt a gyártók által feltöltött adatokra támaszkodnak majd.
