„Az udvaron játszottunk a Szív utcai társasház porolója körül, amikor hatalmas füstfelhőt láttunk, mind kifutottunk, erre a házmester is kirohant, és jól megruházott, attól tartva, hogy az apám majd dühös lesz rá, amiért kiengedett” – emlékezett vissza az első forradalmi emlékére Csorba László, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója a fővárosi önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ szervezésében az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából megrendezett „Hét évtized távlatából – Az 1956-os év” című konferencia csütörtöki megnyitóján.
Majd azt is elmesélte: később, amikor a bátyja rákérdezett, hogy mi is az a forradalom, az apjuk a lemezjátszóhoz lépett, feltette az Egmont-nyitányt, és azt mondta: ez a forradalom. (Beethoven zeneművét október 23-án éjjel játszották le először a forradalmárok a Parlament elé vitt mobil rádiós kocsiból. A spanyol elnyomás ellen küzdő, szabadságukért harcoló németalföldiek élére álló Egmontról szóló nyitány lett a forradalom és szabadságharc alatt legtöbbször játszott zenemű.)
Karácsony Gergely főpolgármester elsőként Nádas Péter író szavait idézte: „(…) nemcsak az önkényuralmat gyűlölöm, de a respublika és a demokrácia gyengeségei, olcsó színjátékai és önveszélyes elfogultságai láttán sem tudom a fejemet elfordítani”, mondván: ebben benne van az elmúlt 70 évünk.
Az elfordított fejek, a kisajátított és eltorzított emlékezés, amikor a lyukas zászló hiányát sokan saját arcképükkel akarták befoltozni.
Az elmúlt évtizedekben sokan ki akarták sajátítani 1956-ot, a forradalom emlékezetéről le akarták választani a baloldali emlékeket. A főpolgármester szerint eljött az idő, hogy Nagy Imrét visszahelyezzék a politikai panteonba.
A politikus szerint meg kell tanulnunk megbecsülni a vitákat és elfogadni, hogy a hazaszeretet nem más, mint a sokféleség szeretete. Arra is kitért, hogy
1956-ot sokan próbálták már kisajátítani, de '56 senkié, merthogy mindenkié. De a városvezető szerint soha, senki nem mondhatja meg, hogyan szeressük a hazát.
Karácsony Gergely idézetekkel teletűzdelt, tavalyi beszédének több elemét is felidéző megnyitójában kínosan került mindenféle direkt utalást az aktuálpolitikai helyzetre, holott a jelen helyzet bizonyos értelemben élesebb, mint egy évvel ezelőtt.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter azzal kezdte köszöntőjét, hogy évek óta ő az első miniszter, aki beteszi a lábát a Városházára. Bár nem először jár itt, hiszen a Tisza képviselői ott ülnek a Fővárosi Közgyűlésben, és néhányszor meglátogatta őket, bár akkor még nem volt miniszter. Majd azzal folytatta, hogy 2022-ben az Európai Parlament épületébe lépve azzal fogadták, hogy a magyarokat a szabadság népeként ismerik, ennek gyökere pedig '56-ban rejlik. Többször is elismételte, hogy „mi magyarok sokfélék vagyunk”, sokféle módon emlékezünk, és sok munkával el tudjuk rontani a saját sorsunkat. Az '56-os forradalomban is sokféle ember vett részt, sokféle háttérrel, céllal és indulattal, volt széthúzás is, de a közös akarat egy irányba fordította őket.
A miniszter is megosztott egy személyes családi emléket. Édesanyja kamasz lányként az unokatestvéreivel a forradalom alatt sokszor kiszökött a Hősök terére, és palacsintasütőket tettek ki az útra, abban bízva, hogy a bevonuló tankokban majd aknáknak látják ezeket. Így neki a palacsintasütőről nem feltétlenül a palacsinta jut eszébe. Nem is kell, hogy mindig ugyanazt gondoljuk – jegyezte meg –, de a jövőnket közösen formáljuk.
Majd kitért arra, hogy
„öt hónappal ezelőtt még volt egy nagy közös szabadságra vágyó érzület, közös akarat arra, hogy saját kezünkbe vegyük a sorsunk irányítását. De ahogy beléptünk a szabadság kapuján, mindjárt megjelenik, hogy magyarok vagyunk, újra sokfélét akarunk”.
A miniszter azt reméli: képesek vagyunk arra, hogy ezt a sokféleséget '56 első napjainak szellemiségében megpróbáljuk nem arra használni, hogy egymásnak esünk, egymás fölé vagy alá helyezzük a saját magyarságunkat, hanem ezt a sokszínűséget megbecsülve, összefogva megyünk tovább, és csinálunk valami olyat, amitől megerősödik a világban a rólunk alkotott kép: a magyarok a szabadság népe.
Tarr Zoltán: A kormánynak sincs pénzeÍzlések és kormányfők