„A helyzet nem túl jó, minden generációnak megvannak a sajátos problémái a munkaerőpiacon” – vezette fel Bajor Márton pszichológus, a Quantum Digitális Diákszövetkezet képzési vezetője a legfrissebb Generációs Fókuszriportjuk sajtóbemutatóját. Kifejtette: a boomerek attól tartanak, hogy megszűnik a munkahelyük, illetve hogy megemelik a nyugdíjkorhatárt. Az X generációsok, miközben az idős szüleiket ápolják, a fiatal felnőtt gyerekeiket próbálják elindítani az életben, és igyekeznek lépést tartani a digitalizációval, de most az AI a hátukba döfte a kést. Az Y generáció a leginkább kitett a kiégésnek, ma ők dolgoznak a legnagyobb terhelés alatt a munkahelyeken. Mindeközben a Z generáció tagjainak kétharmada számol be arról, hogy küzd a magánnyal, és minden harmadik fiatal komoly társas izolációt tapasztal.
„De ne szomorodjunk el, ez egy vidám műsor – igyekezett oldani a feszültséget. – Soha nem látott lehetőségük van a cégeknek, hogy amellett, hogy gazdasági nehézségekkel küzdenek, olyan teret biztosítsanak a munkatársaknak, ami igazi identitást adhat minden generáció számára.”
A nagymintás, reprezentatív kutatásban azt vizsgálták, hogyan működik a különböző generációk együttműködése a magyar munkahelyeken 2026-ban.
A kutatás célja az volt, hogy a generációs sztereotípiák helyett valós adatok alapján mutassák be, mi áll a munkahelyi feszültségek hátterében, és a munkáltatók mit tehetnek ennek csökkentésére. A kutatás legfőbb eredményeit Endrédy Kata, a diákszövetkezet munkatársa ismertette. Mint elmondta, a vállalatoknál egy aszimmetrikus nyitottságot tapasztaltak, azaz a munkavállalók szignifikánsan nyitottabbak a közös munkára a fiatalokkal, mint az idősebbekkel. Az is kiderült, hogy
minél fiatalabb valaki, annál nagyobb munkahelyi feszültséget él át.
Bajor Márton azonban hozzátette: ennek a megélése szubjektív, és gyakran mindössze az eltérő kommunikáció az oka a generációk közötti feszültségnek. Ugyanakkor meglepő módon a generációk közti feszültség nem csökkenti a nyitottságot a közös programok iránt. Azok, akik úgy érzik, hogy sok a konfliktus, ugyanolyan szívesen vesznek részt a közös fejlesztésekben.
Az, hogy a kollégák egyáltalán kedvelik-e egymást, sokkal kevésbé határozza meg a munkavállalók nyitottságát a képzési és mentoringprogramokban való részvétel iránt, mint az, hogy az adott vállalatnál milyen a tudásmegosztó kultúra.
A jó munkahelyi légkör a fiatalok számára már alapelvárás, semmi pluszt nem jelent nekik, nem fokozza a motivációjukat és a cég iránti elköteleződésüket.
(Mint ahogy a korábbi nagy slágertermék, a babzsákfotel sem…) Sokkal inkább a transzparens karrierút, a szakmai kihívások és a befektetett energia megtérülése az, amitől lojálissá válik egy Z generációs munkavállaló.
A kutatás alapján az a sztereotípia is megdőlt, hogy a fiataloknak nem megfelelő a hozzáállása, mivel a megkérdezettek egyöntetűen szívesen dolgoznak együtt az idősebb kollégákkal. Bajor Márton mesélt az úgynevezett Pygmalion-hatásról, ami azt jelenti, hogy másoknak a velünk szemben tanúsított viselkedése akaratlanul is formál minket. Például ha egy szülő, egy tanár vagy egy vezető azt gondolja a gyerekről vagy a beosztottjáról, hogy okos és tehetséges, akkor gyakran dicséri, támogatja őt. Ennek hatására a gyerek/beosztott valóban jobban fog teljesíteni, tehát ez egy önbeteljesítő jóslat.
A pszichológus azonban arra figyelmeztetett, hogy ez a spirál negatív irányba is pontosan ugyanígy működik, azaz ha valaki mindig csak negatív visszajelzést kap, valóban romlani fog a teljesítménye.
„Az én feladatom ebben a kutatásban a generációs híd megépítése volt” – mondta el Steigervald Krisztián generációkutató, aki szerint bár a kutatásnak pozitív eredményei voltak, ő úgy tapasztalja, hogy nagyon sok a generációs probléma a magyar munkahelyeken. Érdemes elhagyni Budapestet és a fehérgalléros világot, mert a vidéki termelő cégeknél, ahol sok a fizikai munkás, ott bizony nagyon tudnak fájni ezek a problémák. „Ahogy egy műszakvezető beszél a dolgozókkal, azt a 45+-osok elfogadják, mert számukra az a természetes, de egy 30 alatti azt mondja, hogy beszélj anyáddal így, és otthagyja a munkahelyet. Felfelé ezt úgy kommunikálja a műszakvezető, hogy a fiatalok lusták, nem akarnak dolgozni, a fiatal meg azt mondja, hogy ő nem kap semmiféle tiszteletet.”
A generációkutató arra vezeti vissza a problémákat, hogy nagyon más valóságban élünk.
„A generációkat úgy határozom meg, hogy kinek mi az, ami magától értetődő. Én úgy nőttem fel, hogy a hétvége a munkáról szól, akkor kellett kitakarítani a szobát, levinni a szemetet, bevásárolni. Ma viszont az én gyerekeimnek az a magától értetődő, hogy a hétvége az élményről szól. Gyerekkoromban úsztam, minket azzal motiváltak, hogy vertek. Papuccsal, deszkával. Most a gyerekeim járnak úszni. Nemhogy azt nem hagynám, hogy az edző verje őket, de azt sem, hogy felemelje a hangját. Az én szüleim ezt nem kérték ki maguknak, én igen.”
„Szülő vagy tanár legyen a talpán, aki képes arra, hogy kihúzza a digitális cumit a gyerek szájából”A vezetőknek meg kell érteniük, hogy másképp kell bánni a különböző generációkba tartozó munkavállalókkal. A megváltozott világ, amelyben élünk, teljesen más idegrendszeri válaszokat vált ki. Ha csak az elmúlt 30 évet tekintjük, óriási változások történtek a munka világában rengeteg területen. Steigervald ezek közül egyet emelt ki: a karriercélt. „A mi generációnk a mai napig úgy mutatkozik be, hogy mondja a nevét és a szakmáját. Az identitásunk része lett a munkánk, mert azt verték belénk, hogy a munka nemesít. Ezért abban gondolkodunk, hogy az egész életedet végigkíséri a szakmád, azt szeresd. És jön az a generáció, akit úgy neveltünk fel, hogy egy dolgot szeress: az életedet. Saját magadat.
Próbáld úgy leélni az életedet, hogy önmagaddal békében legyél, és ehhez az egyensúlyhoz válassz munkát.”
Ez azt is jelenti, hogy ha valamihez csak két évig van kedved, akkor utána csinálj valami mást. Ráadásul a szakmák ma folyamatosan változnak, nincs is realitása annak, hogy valaki egy szakmában dolgozzon egész életében. „Ami még nagyon fontos, hogy senki ne motiválja a Z generációs munkavállalókat, csak egyszerűen ne vegye el a motivációjukat. Nem az a cél, hogy mindenki szeresse egymást a munkahelyen, de az igen, hogy tanuljunk egymástól” – tette hozzá a generációkutató.
