Értelmetlen azzal áltatni a kormánypárti tábort, hogy a Fidesz számára eljött a vég kezdete, nincs visszaút, ugyanazt a pályát fogja bejárni, mint az MSZP. Ez egyáltalán nem biztos. Húsz százalékos támogatottságra hiba lenne legyinteni. Mint ahogy Orbán interjújára is. Állításait persze könnyű cáfolni, őrültségeknek minősíteni. Valóban hidegleléses mosolyt fakasztó gondolatmenet, hogy Magyarország a szuverenitás áldott másfél évtizede után most újra gyarmat lesz, a gyarmattartó pedig Brüsszel. Egy nemzetközi szövetség, az Európai Unió, amelynek mi is tagjai vagyunk. Miközben a nagyhatalmak, a globális tőke centrumai, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország nem jelentenek ránk veszélyt. Hiszen nincs ellenükre, hogy a szétesésig gyengítsék az EU-t. Amelynek mi is tagjai vagyunk. Velük kéne hát jóba lenni. Olyan tézis ez, amely történelmi, politikai ismeretek teljes hiányáról árulkodik. Illetve árulkodna, ha nem szolgálna politikai célt.
Hasonlóképpen cinikusan agyament fejtegetés, hogy jelenleg a jogállamiság szétverése, diktatúra kiépítése zajlik Magyarországon. A cáfolat tálcán kínált, unalomig ismételt: éppenhogy a Fidesz autoriter rendszerének szétveréséről, a polgári demokratikus jogállam helyreállításáról van szó.
Nem kevésbé elmebeteg újkommunistának nevezni a jelenlegi kormányzást. A Tisza államosítani akarja a gazdaságot, el akarja törölni a piacot? Épp ellenkezőleg.
De az is baj, mert a piaci szemlélettel kivesz minden szociális támaszt a szegényebb rétegek alól. Végül a volt miniszterelnök fegyelmezett eszelősséggel ÁVH-nak minősíti a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt (amely éppen a közvagyon védelmében, a korrupció megfékezéséért alakult meg), és megfenyegeti leendő munkatársait, hogy listázni, figyelni fogják őket, és a Fidesz visszatérése után nem kerülhetik el a felelősségre vonást.
Kamu az egész? Levegőért kapálódzás a süllyedő hajón? Nem érdemes odafigyelni rá? Ha az ember akarna se tudna elmenni mellette. A parlament felállása óta ezt szajkózza az ellenzék: vége a jogállamnak, nincs igazi kormányzás! Képtelenség nem hallani, hiszen új szellemű köztévénk van, vele együtt az összes csatorna informál az ellenzék álláspontjáról minden ügyben. Akárcsak a sajtó. Adok-kapok zajlik a közösségi médiában. Minden orgánumban kiemelt téma, hogy mi lesz a Fidesszel. Megújul, nem újul meg? Hogy nem újul meg, hogyan újulhat meg. Elég egy érdekes nyekkenés, máris hívják a volt kormánypárti szereplőket a podcastokba. És akkor még ott vannak az ellenzék saját fórumai, köztük a Magyar Nemzet, a Hír TV, harsogják az igét teljes hangerővel. Rendben, ez a demokrácia. De akkor már vegyünk is komolyan egy húsz százalékos politikai tényezőt!
Még nem köszöntött be a demokrácia
A magyar közéletben amúgy nem olyan könnyű tájékozódni, mert borzasztóan rejtőzködő, mondhatni sumák. A Tisza rendszerváltásról beszél, a jogállam helyreállításáról, elszámoltatásról, a volt közjogi méltóságok eltávolításának szükségességéről. Ezek erőszakos, forradalminak is nevezhető politikai célok. Ugyanakkor a kormány igyekszik jogállami keretek közé szorítani őket, miközben az igazi jogállamhoz egy hosszas alkotmányozási folyamaton keresztül vezet majd az út. Az átalakulás mérsékelt, jogszerű, „békés” formáinak keresése, alkalmazása üdvözlendő, de ettől még látni kell, hogy a folyamat agresszív, és nem is lehet más. A Tisza egyes intézkedéseinek demokrata bírálói sem képesek ezt belátni, abban a kényelmes fundamentalista illúzióban ringatják magukat, hogy április 12-én újra beköszöntött a demokrácia. Nem, még nem köszöntött be. Akadályok sokaságát kell eltávolítani az útjából, új intézményi struktúrákat kell kialakítani (köztük azokat is, amelyek a társadalmi egyeztetést biztosítják), magas szintű állami vezetőket kell lecserélni. Minél gyorsabban, vállalva bizonyos rapszodikusságot is. Ez most lényegesebb, mint azon vitatkozni, hogy alkalmas jelöltek közül ki a legalkalmasabb, milyen szinten zajlottak egyeztetések. Amíg kitapintható a kapcsolat a kormány és a társadalmi szervezetek között, amíg vétleneket nem ér retorzió, amíg működőképes az ország, nincs nagy veszély.
Ugyanígy tisztán kell látni a Fidesz pozícióját is. Legitim politikai erő, milliós szavazótábora van, de kormányzása azt bizonyította, hogy nem polgári demokratikus szervezet. Nem fogadja el a liberális jogállamiság alapelveit.
Már nem elégséges illiberális, maffiaállamot teremtő, korrupt rosszfiúként leírni. Fasiszta párttá radikalizálódott (a fasizmus tág és nem hitleri értelmében).
Autoriter hatalomgyakorlás, kirekesztő nemzetfogalom, privilegizált, oligarcha tőkés elit. Ennek megerősítése volt Orbán interjújának lényegi üzenete. Amire nehéz mosolyogva legyinteni.
Óriási hiba lenne a tiszás győzelmi mámorban figyelmen kívül hagyni azt is, hogy a Fidesz nem a magyar levegőben lóg. Változatlanul része annak az egészében továbbra sem gyengülő szélsőjobboldali hálózatnak, amely rá akar telepedni Európára. Jelzés értékű, hogy Orbán az AfD tartományi győzelme után eresztette el ismét megváltó hangját. Teljes nemzeti összefogásra lesz szükség, hogy a franciák megakadályozzák a Nemzeti Front elnökjelöltjének győzelmét, Farage Reform UK-ja is egyre izmosodik, a legtöbb európai országban már komolyan számolni kell a szélsőjobbal. Oroszország nem vonult ki mögüle, a trumpi Egyesült Államok támogató kacsintásokkal bátorítja. Kína is lehetséges partnert lát benne. A Fidesznek a választási vereség után ugyan le kell számolnia azzal, hogy egyik motorja lesz az alakulatnak, de ez a nemzetközi háttér stabilizálhatja, idővel pedig erősítheti is hazai pozícióit.
Korai lenne leírni a Fideszt
És ha nem lenne elég meggyőző figyelmeztetés, hogy nem szabad félvállról venni a volt kormánypártot, érdemes fölvetni még egy mozzanatot. Mint már mások is rámutattak, a Fidesz nem tud megújulni, hiszen a Tisza győzelmes áradásának éppen Orbán pártjának a „szakadása” biztosította a kezdő energiát. Magyar Péter maga mögé állította a nemzeti oldal mérsékelt, centrista, polgári demokrata szárnyát, kiegyezett a liberális és balközép táborral, népfrontos bázist teremtett a magyar társadalom többségéből. Ez rendben is lenne, csak számolni kell azzal, hogy hazánkban a polgári demokráciának, a liberalizmusnak még mindig nincsenek szilárd társadalmi és politikai alapjai. Hiába deklaráljuk, hogy a Nyugathoz tartozunk, a nyugati típusú polgári demokrácia irányába tett radikális kitörési kísérletek rendre letompulnak vagy éppen elhalnak a fundamentalista konzervatív falakon. Közös vonása ez régiónknak, a szovjet időszakot is jellemezte. Hiába kerültek hatalomra szabadabb elvű kommunista reformcsoportok Sztálin halála után, lendületüket egy idő után megtörte a keményvonalasok ellenállása, Gorbacsov alatt ez a birkózás a Szovjetunió bukásáig tartott, majd a jelcini nyitás belefulladt a régi hatalmi struktúrák ellenállásába, ami a putyini rendszerhez vezetett. Szerbiában sem tudta megszilárdítani hatalmát a demokrata szárny, mindegyik közép-kelet-európai út göröngyös. A Fidesz ugyan most „csak” húsz százalékon áll, közvetlen törvényhozói szerepe nincs, de ki tudja, mekkora erőket tud mozgósítani az állami apparátusokban, a titkosszolgálatban. Elég egy komolyabb zavar a kormány munkájában, és máris igazi erőre kaphat a szokásos antidemokrata propaganda, hogy itt nincs rend, minden esik szét, az ország kiárusítása zajlik. Egyszóval, korai lenne még leírni a Fideszt. Beszűkült ellenzéki helyzetében is kemény, elnyúló küzdelmekre kényszerítheti az újabb demokratikus átalakulási kísérlet élére állt politikai erőt és népfrontos táborát.
