Immár 26. alkalommal rendezte meg a HBLF (Hungarian Business Leaders Forum) Újra a gyorsítósávban – Magyarország geopolitikai és gazdasági kilátásai című pénzügyi csúcstalálkozót. Az előadók a magyar gazdaság, társadalom és politika április óta kínálkozó lehetőségeivel és Magyarország geopolitikai és gazdasági kilátásaival foglalkoztak.
A program Istenesné Solti Andrea, a HBFL elnökének szavaival indult, majd Bácsfalvi András, az elnökség tagja tartott rövid és rendhagyó bevezető előadást, melynek illusztrációja Moritz Retzsch (1779–1857) német festő Sakk-matt című olajképe volt ahhoz a ma különösen érvényes állapothoz, hogy a legkilátástalanabb helyzetben is lehetséges megoldás.
Az eseményen több politikus is részt vett. Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter kiemelte, hogy a hagyományos, pusztán tőke- és beruházásalapú növekedési modellek ideje lejárt. Mi van helyette? Egy mostanáig nem nagyon kihasznált erőforrás: az itt élő emberek tudása és egészsége. Ezt kell erőforrásként kezelnünk, hogy elkerüljük a mattot. Sőt, ebből lehet, de kell is gazdagodni, azonban nem ölbe tett kézzel, hanem a kutatás-fejlesztés és az innováció új alapokra állításával.
Orbán Anita külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes évekig dolgozott brit és amerikai cégeknél, nem véletlenül szólt arról, hogy miként tud Magyarország megerősödni egy radikálisan átalakuló globális világrendben.
Nem hallgatta el az EU és tagállamainak új keletű strukturális gondjait, figyelmeztetett, hogy gazdaságunknak nyitottnak kell lennie, nem bezárkózónak. Ebből fakadóan erős hangsúlyt kapott az a mondata, miszerint „a belső versenyképességet radikálisan növelni kell”.
Visszatérés a növekedés útjára
Mikola Gergely, a Provident anyavállalatának globális vállalati és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója a lakossági szintű pénzügyi stabilitás és a makrogazdasági fejlődés közötti szoros összefüggést elemezte. Szerinte a fenntartható nemzetgazdasági növekedés elképzelhetetlen a háztartások stabil pénzügyi helyzete és fogyasztása nélkül. Fontosnak tartotta az emberek pénzügyi tudatosságának fejlesztését, legyen világos számukra az önmaguk és családjuk iránti felelősség, amely megóvja a háztartásokat a túlzott eladósodástól krízishelyzetekben is (mondhatnánk: ne kerüljenek sakk-matt helyzetbe).
A családok pénzügyi problémái ugyanis csökkentik anyagi rugalmasságukat és korlátozzák a gazdaság egészének növekedési potenciálját.
Jaksity György, a Concorde Értékpapír Zrt. elnöke Gyorsítósáv előtt – Hogyan talál vissza Magyarország a versenyalapú, jól szabályozott piacgazdaság és növekedés útjára című előadása világossá tette, honnan kell Magyarországnak, a magyar gazdaságnak és társadalomnak eljutnia a 2026-os állapotából oda, hogy újból térségünk legjobbjai közé emelkedhessünk, és mit kell tennünk ezért.
Szerinte a tartós és valódi felzárkózás nem érhető el pusztán kormányzati ösztönzőkkel; ahhoz vissza kell térni a transzparens, versenyalapú és kiszámíthatóan szabályozott piacgazdasági működéshez.
Felvetette a fenntarthatóság kérdését is. Figyelmeztetett: kerüljük messzire a mesterséges vagy túlhajszolt növekedési pályákat. Hangsúlyozta, hogy a strukturális reformok és a piaci bizalom helyreállítása nélkül a gyorsulás csak átmeneti lesz, és nem hoz tartós jóléti emelkedést a társadalom számára.
Éles kritikát fogalmazott meg a hazai gazdaságpolitikával szemben, sürgette az állami szerepvállalás újragondolását és a valódi piacgazdaság helyreállítását.
Előadásában a családtámogatásokat és a KKV-szektornak juttatott források jelentős részét fölösleges pénzpazarlásnak, illetve strukturális zsákutcának nevezte, majd hozzátette: támogatásra szükség van, de máshogy és másként, mert ha ugyanannyit kap mindenki, akkor ismét csak a jómódúak járnak túlzottan jól, a szegények pedig még jobban leszakadnak. Hogyan teremthető meg ismét az a gazdasági környezet, amely hosszú távon is támogatja a versenyképességet, a beruházásokat és a jólét növekedését? És mit jelenthet mindez Magyarország következő gazdasági korszakában? Ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat, mondta, de az csak utólag derülhet ki, hogy jó válaszokat adtunk-e.
Visszaesés vagy siker?
A Visszaesés vagy siker? című panelbeszélgetésben Király Júlia, Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond és Oszkó Péter időnként egymással is vitatkozva fejtették ki véleményüket. Több kérdést megvitattak, így az euróbevezetést és a gazdasági stabilitásét, a makrogazdasági egyensúly problémáit, a reformok szükségességét, illetve a kiszámíthatóság és a piaci bizalom témakörét.
Éles vita zajlott arról, hogy Magyarország jelenlegi gazdasági modellje fenntartható-e vagy elkerülhetetlenek a komolyabb szerkezeti reformok (és akár megszorítások) a tartós egyensúly helyreállításához és a növekedési pálya fenntartásához. Kiemelték a gazdaságpolitika kiszámíthatóságának fontosságát, ami elengedhetetlen a hazai és a külföldi beruházók bizalmának megőrzéséhez, különösen a jelenlegi turbulens geopolitikai és inflációs környezetben.
Bod Péter Ákos bírálta a kormány gazdaságpolitikáját, és sürgette a piaci torzulások, valamint a rezsitámogatások kivezetését.
A résztvevők abban egyeztek meg, hogy a jelenlegi modell fenntarthatatlan: vitájuk pedig a reformok ütemezésére és a társadalmi áldozatok mértékére irányult. Közösen felidézték a Bokros-csomagot, abból a szempontból is, hogy a mából visszatekintve ki és milyen hibát követett el ezzel kapcsolatban a karrierje során.
Király Júlia elmondása szerint nagy hiba volt, hogy az állam a devizatartalékot nem svájci frankban, hanem euróban tartotta a 2000-es évek elején. Akkor ugyanis az volt a felfogás, hogy hamarosan úgyis csatlakozik az ország az eurózónához. Szerinte ha ezt tették volna az akkori kormányok, elkerülhető lett volna a devizaválság is.
Járai Zsigmond viszont az euróbevezetés elmaradását rótta fel, korábbi bankelnökként és pénzügyminiszterként is.
Szerinte egészen más utat járt volna be Magyarország, a magyar gazdaság, ha 2007-ben bevezette volna az eurót. Ugyanakkor megjegyezte, hogy most van erre kormányzati szándék. Hozzátette: hazánknak kellene egy irány, hogy merre tartson. A Bokros-csomaggal kapcsolatban annyit mondott, hogy mindenki tudja a szakmában, mit kellene csinálni, de azt is, hogy annak milyen politikai hatásai lennének. Szerinte a bevezetésre mindenképp lenne igény, és nagy előnyökkel járna a feltételezett hátrányok ellenére.
Oszkó Péter egykori pénzügyminiszter felidézte a 2009-es pénzügyi válság idejét: sok mindent úgy csináltak, hogy tudták, abból majd a következő kormány profitálhat. Ennek ellenére is meglepődtek több olyan dolgon, amelyeket nem tett meg a második Orbán-kormány. Például a Malév visszaszerzését, illetve azt, hogy a Mol-részvényeket azért nem vásárolták meg akkor, mert volt egy letárgyalt megállapodás. Ugyanakkor rossz meglepetés volt a magánnyugdíjvagyon „államosítása”. Az euróbevezetésről elmondta: őt nagyon meglepné, ha 2030-ban euróval lehetne fizetni itthon. Viszont már az is elég lehet sok mindenhez, hogy nyíltan beszélünk róla, de nem megalapozatlan dátumcélkitűzésekkel.
Király Júlia szerint húsz éve azért nem sikerült belépni az eurózónába, mert az állami és a magánszféra együtt adósodott el, ami felborította a folyó fizetési mérleget. Most nem ez a helyzet, így reálisabb az esély.
Bod Péter Ákos szerint azt, hogy mikortól lehet euróval fizetni Magyarországon, egy hónap múlva már pontosabban meg lehet jósolni, hiszen addig kijön a Magyar Nemzeti Bank inflációs jelentése, és a Tisza-kormány 2027-es költségvetését is benyújtják, amelyben biztosan szóba kerül majd a következő három év pályája. Ebből lehet majd leszűrni dolgokat. Ugyanakkor megjegyezte: nagyon óvatosan kell kijelölni a dátumokat, ha pedig ez megtörténik, akkor azt tartani kell. Szerinte 2030-ra inkább a feltételek teljesülhetnek ahhoz, hogy elkezdhessünk tárgyalni a belépésről.
Valamiben azért egyetértettek, mégpedig abban, hogy több olyan népszerűtlen lépést is meg kellene tennie a gazdaság rendbetételéhez a Tisza-kormánynak, amelyek politikailag nem biztos, hogy kockázatmentesek. Ilyenek például a támogatások és a családtámogatások visszavágása, a rezsicsökkentés kivezetése, illetve az ársapka és a különadók kivezetése. Bod Péter Ákos szerint hiba lenne, ha az Orbán-kormány piactorzító intézkedései közül akár egy is érvényben maradna a következő évben.
Összegezve: az irányjelzés, amely a sárgán pislogó indexlámpát felvillantotta, józan optimizmussal, de eltökélten sávot váltani akaró politikai és gazdasági szakértők, vezetők és hasznos cselekedetekre készen álló felelős állampolgárok szándékát mutatta: Magyarországnak a gyorsítósávban a helye, minden lehetséges nehézség ellenére.
