A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének első emeletén nyílt meg a Csend anatómiája című fotókiállítás, amelynek célja egész más, mint ami általában az ilyen tárlatoké. Gáldi Vinkó Andrea nemzetközi Kraszna-Krausz könyvdíjas fotóművész rendhagyó fotósorozaton mutatja be egyrészt azt a folyamatot, ami a petefészekrák diagnózisának megszületéséhez vezet, másrészt azoknak a nőknek az életét, akik megküzdöttek a rettegett betegséggel.
A kiállítás megnyitóján elhangzott: a petefészekrák az egyik legtöbb áldozatot követelő nőgyógyászati daganattípus Európában, évente több mint 324 ezer nőt érint világszerte. Magyarországon évente 1200-1400 új esetet diagnosztizálnak, és a betegek körülbelül fele életét veszti.
Bár a petefészekrák a nőgyógyászati daganattípusok között csak az ötödik leggyakoribb, a halálozási statisztikákban azonban vezet, ennek pedig elsősorban az az oka, hogy mivel kezdetben nem specifikusak a tünetei – puffadás, alhasi fájdalom, derékfájás, hirtelen fogyás, krónikus fáradtság –, a legtöbb esetben csak akkor derül ki, amikor már előrehaladott stádiumban van.
A petefészekrák a legtöbbször a változókor utáni időszakban, vagyis az ötvenes-hatvanas éveikben járó nőknél alakul ki, azonban fiatalabb korban is előfordulhat, csak kisebb valószínűséggel. Ezért minden 40 éven felüli nőnek érdemes lenne legalább évente részt venni szűrővizsgálaton, különösen azoknak, akik csak 35 éves koruk után, esetleg soha nem szültek gyermeket, illetve gyakori nőgyógyászati problémáktól szenvednek.
A kiállítás címében a csend szó egyrészt azt szimbolizálja, hogy a betegség sokáig észrevétlenül lappang a szervezetünkben, másrészt azt a hallgatást, ami a betegeket jellemzi. Érthető módon sokan nem szívesen beszélnek egy ilyen intim problémáról, éppen ezért is érezte megtisztelőnek Gáldi Vinkó Andrea, hogy az érintettek a bizalmukba fogadták őt, és nemcsak „modellt álltak” a képekhez, hanem megosztották vele a gondolataikat, érzéseiket is.
„Két héttel a kemoterápia elkezdése után elkezdett kihullani a hajam. Nem vártuk meg, míg magától kihullik, 10 nap után itt, a kertben közösen lenyírták a gyerekek” – olvashatjuk Melinda vallomását arról az időszakról, ami nemcsak őt viselte meg, hanem a családtagjait is.
Hiszen a rák sosem egyetlen embert érint, hanem a környezetében élők, a szerettei, a barátai életét is felforgatja, talán örökre megváltoztatja.
A fotóművész mesélt arról: gyerekkorában félt az éjjeli lepkéktől, de amikor lefotózta őket, ez a félelem elmúlt. A kamera lencséjét közbeiktatva semmivé lett. Kérdésünkre, hogy a fotósorozat készítése hogyan változtatta meg a rákhoz való hozzáállását, elmondta: amikor megkeresték az ötlettel, volt benne egy kis félelem, mivel a családjában előfordult rákos megbetegedés, ha nem is petefészekrák. „De azt gondoltam, lehet, hogy pont ezért kaptam a felkérést, terápiás okból. Nagyon sokat adott nekem ez a munka, minden projektemben az a legfontosabb, hogy a fotóimmal nem válaszokat adok, hanem kérdéseket teszek fel. Ha olyat tudok alkotni, amivel más emberek között beszélgetéseket indítok el, akkor azt érzem, hogy valamit leküzdöttem. Ezeket a beszélgetéseket már be tudtam építeni a saját életembe is, például az egyik érintett mesélt egy szerről, amit a kemoterápia alatt használt, és ezt meg tudtam említeni a saját családomnál.”
Mint mondta, egy ilyen fotósorozat elkészítésekor elkerülhetetlen, hogy személyes kötődés alakuljon ki az érintettekkel. „Kiskorom óta arra törekedtem, hogy olyan képeket készítsek, amikre ha 20 év múlva visszatekintek, akkor is azt mondhassam, hogy ez oké, akárhogy is változik a világ.
Nagyon fontos számomra, hogy akit fotózok, az biztonságban érezze magát, egy pillanatig se érezze azt, hogy kihasználom őt.”
A rákkal kapcsolatos félelme pedig bizonyos értelemben nőtt, bizonyos értelemben csökkent. Azáltal ugyanis, hogy ennyi mindent megtudott a petefészekrákról, sokkal tudatosabb lett, és ha valamelyik ismerősénél, rokonánál gyanús tünetek jelennének meg, időben tudja majd figyelmeztetni, hogy forduljon orvoshoz. Mondhatjuk úgy is, hogy jobban fél a betegségtől, de ez egy „jó” félelem, hiszen segíti a korai felismerést.
A kiállítás a nagyközönség számára szeptember 25-től október 19-ig, előre meghirdetett időpontokban, tárlatvezetés keretében tekinthető meg a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének emeletén (1085 Budapest, Üllői út 26., bejárat a Mária utcai kapu felől).
