Mindig úgy tűnt, hogy az 1991 óta különféle médiumokban pusztába kiáltott véleményünk falra rókázott borsóka és annyit ér, mint halottnak a beöntés; néha egy-egy visszajelzés, hogy hű, de jó, de hogy egy-egy ilyen kis iromány bármennyi szerepet játszik a közhangulat alakításában, afelől súlyos kételyeink vannak. Well, ennyit tudunk tenni.
Most Kéri Laci úrból indulunk ki, akit nemzedéknyi ideje mindig meghallgatunk a MÚOSZ újságíró-iskolája óta, mert mindig a pontos normalitás hangján szól, nem komcsi, nem mélymagyar, hanem normális. Olyasmit mondott mostanában a Klubrádióban, hogy a miniszterelnök mintha nem tudná megkülönböztetni az óellenzéket az óértelmiségtől, a levitézlett és erőtlen balliberális politikusokat a NER-ellenes intelligenciától, mely utóbbi mindig is ugyanolyan korrekt és intenzív kritikai attitűddel fordult a baloldali pártok felé, mint a NER felé.
Ez marha fontos, mert a Tisza és MP soha nem jutott volna a hatalomba, ha nem állnak mögé ezek az erők.
Nemcsak a csalódott jobboldali szavazók biztosították a többséget, hanem ez a kvázi népfrontos tömeg is, melynek avantgárdja a Z generációs fiatalok, gerince a középkorú városi középosztály zöme, melyben felülreprezentált ám a liberális-kozmopolita és a baloldali elem, és átlagon felüli a diplomások és az érettségizettek aránya, illetve a versengő, vállalkozó, gazdaságilag aktív polgárok köre.
Ha a politika egyenlőségjelet tesz az óellenzék és az óértelmiség közé, és csak a szűk jobbos-pázmányos szubkultúrából rekrutálja az állam megújításához szükséges döntéshozókat, és egy téves premissza nyomán kirekeszti az erős, meglehet, a jobboldalinál erősebb merítési bázist jelentő balközép és liberális néniket és bácsikat, akkor történelmi hibát vét. Ezért is mondjuk, ceterum censeo, hogy a Házon belül a mérsékelt centrum képviselőinek, a balközép és jobbközép értékvilágú képviselőknek frakciózniuk kéne és a gyűjtőpárton belül alapítaniuk egy kormányt támogató, de a középet hatásosabban képviselő és érdekeit jobban artikuláló-megjelenítő frakciót, mondjuk egy Duna Pártot, azaz az igazi ellenzéket, mely nem a debil, hetvenheted rangú, a lista aljáról a Házba benyomott, senki által meg nem választott szabotőrökből és a bukott Fidesz kriptonyilas mélymagyarjaiból áll, hanem érdemi féket, ellensúlyt és kritikát képvisel a kormánnyal szemben, miközben nyomást gyakorol a személyzeti politikára, a számonkérésre, a külpolitikára és progresszíven támogat minden össznemzeti és egyértelműen pozitív lépést.
A mostani ellenzék ugye még annak is ellene szavazott, hogy hazajöjjön az általuk haza nem hozott uniós lóvé, mert az pénzek lehívásához végre kell hajtani egy csomó uniós követelményt, ami a jobber retorika szerint a nemzeti szuverenitás feladását jelenti.
Aggasztó és dermesztő, hogy ezek tényleg elhiszik, amit mondanak, nem pusztán cinizmusból beszélnek falrengető hülyeségeket és árasztják el a Házat a szokásos tudatos hazugságokkal és merőben destruktív, mindent tagadó, csak a kormánynak ártani akaró hozzászólásokkal. A minap felszólalt a kádéempé hidrogénezett hajú Ilse Kochja, akinek magabiztos retorikájából kitetszett, hogy szerinte a Néppárt migrációpárti és vissza akarja hozni a genderlobbit, a Tisza-kormány úgy táncol, ahogy Ursula von der Leyen fütyöl, és háborúpártiak! (Érted: az, hogy az oroszok támadták meg Ukrajnát és irtják a civileket és a gyerekeket, már amelyiket nem viszik el janicsárnak, és hogy Európa nem a támadó, hanem az áldozat mellé állt, ettől háborúpárti).
Ez igazi agyfalloszság és valótlan tényállítás, a valóság tendenciózus meghamisítása az orosz érdekeknek megfelelően, a szuvererenista szónak pedig nem a nemzet autonómiája a valóságos célja, hanem az Európai Unió meggyengítése.
Különös, hogy a magyar jobboldal, amikor a nemzet sajátszerűségéről beszél, a szabadság világa helyett a szolgaság világa mellett kampányol.
Ez a dilemma, tradicionalizmus vagy liberalizmus, minden közép-kelet-európai országban jelen van, sajnos a két folyó nálunk ömlik össze, miután a magukat nemzetinek nevező elitek bő másfél évtizedig intenzíven arra hajtottak, hogy Венгрия legyen a 25. республика; ebből lett durvára elege a népnek és hajtotta el a Фидесt, mint a magzatvizet, és Komposztország végre megpróbál napnyugat felé evickélni és Kompótországgá válni.
