A jelenlegi rabati kormánykoalíció kisebbik tagpártja, a Hitelesség és Modernitás Pártja (PAM) végzett az első helyen a szerdán, szeptember 23-án Marokkóban lezajlott parlamenti választásokon. A PAM a parlament 395 mandátumából 97-et szerzett meg. A jelenlegi kormánykoalíciót vezető Függetlenek Nemzeti Gyűlése (RNI) a második helyen végzett 66 mandátummal, eggyel többel, mint az Istiqlal Párt (jobboldal). Az előzetes eredményeket ismertető marokkói belügyminiszter, Abdelouafi Laftit ismertette.
A mérsékelt iszlamista ellenzék, az Igazságosság és Fejlődés Pártja (PJD) negyedik helyen végzett 54 mandátummal, ami így is jelentős erősödés a 2021-es választásokon elért történelmi mélyponthoz, a mindössze 13 mandátumhoz képest.
Bejutott még a baloldali USFP, PPS és FGD párt, ők 26, 19, illetve 8 mandátumot szereztek a jövőbeli parlamentben.
A választási részvétel viszont 38,02 százalékos volt, szemben az öt évvel ezelőtti választásokon mért 50 százalékkal szemben.
Körülbelül 27 millió marokkói rendelkezik választójoggal, de csak 15,8 millióan vannak bejegyezve a választói névjegyzékbe, ami körülbelül 12 százalékos csökkenést jelent a 2021-es választásokhoz képest.
A választási részvétel csökkenéséhez az utóbbi évek gazdasági, szociális nehézségei és a nemzetközi fegyveres konfliktusok okozta árrobbanások miatti elégedetlenség is befolyásolta, az ellenzék a kampányban mindvégig elsősorban a megélhetési költségek emelkedése miatt bírálta a kormányzatot.
Az iszlamisták népszerűségének növekedése elsősorban Abdelilah Benkirane volt miniszterelnök visszatérésének köszönhető.
Benkirane a 2011-es arab tavaszt követő alkotmányos reformok után került előtérbe. Az ő vezetése alatt nyerte meg a PJD az akkori választásokat, így VI. Mohammed király őt nevezte ki kormányfőnek. 2017-ben azonban pártja választási győzelme ellenére nem tudott többségi koalíciót összehozni és kormányt alakítani, a király felmentette. A 2021-es választásokon súlyos vereséget szenvedett pártja, korábbi 125 parlamenti mandátuma 13-ra apadt. Ennek ellenére Benkiranét újra megválasztották a párt főtitkárának, hogy újjáépítse a pártot, és a jelenlegi eredmények azt mutatják, hogy ez részben sikerült is neki. A kampány során Benkirane élesen kritizálta Aziz Ahannus távozó miniszterelnök liberális kormányát, és határozottan kiállt a marokkói monarchia intézménye mellett.
A győztes világi Hitelesség és Modernitás Pártja (PAM) is elkötelezetten királypárti, a 2011-ben elfogadott alkotmány szerint a marokkói uralkodónak különben is kötelessége a legtöbb mandátumot szerző pártból nevezi ki a miniszterelnököt. Így minden valószínűség szerint a PAM jelenlegi vezetője, Fatima Ezzahra El Mansouri kap kormányalakítási megbízást.
Ha sikerül kormányt alakítania, akkor ő lesz a második nő az arab régióban, aki kormányfői posztot tölt be, a tunéziai Najla Bouden után.
A győztes politikai alakulat, A Hitelesség és Modernitás Párt, mint jeleztük, a hivatalban lévő hárompárti kormánykoalíciónak is tagja. A 2021-es választások után egy világi, liberális-centrista-konzervatív koalíció alakult. A Nemzeti Függetlenek Tömörülése (RNI) alakított kormányt a konzervatív Isztiklál Párttal és a szociális modernizációt és szekulárisabb nézeteket képviselő liberális, a mostani győztes PAM-mal szövetkezve.
A PAM célja kezdetektől fogva a királyi blokk dominanciájának biztosítása, az iszlamista pártok ellensúlyozása, valamint a társadalmi-gazdasági modernizáció és a nyitottság (modernitás) összeegyeztetésére épül. Bizonyos kérdésekben kifejezetten szociálisan liberálisnak tekinthető, és ez ezúttal nagy támogatottságot hozott számára.
Marokkó az utóbbi időben a Spanyolországhoz tartozó Ceuta szigetén történt július végi migrációs válság következtében került a nemzetközi figyelem középpontjába.
Egyelőre nem bizonyított feltételezések szerint nem spontán válságról, hanem irányított eseménysorról van szó, amelyben nem zárható ki a marokkói kormány szerepvállalása sem. A Pedro Sánchez vezette spanyol kormány szorosabb együttműködést alakított ki a rabati kormányzattal, a két ország komoly gazdasági partner és szövetséges lett. Tíz nappal a ceutai válság előtt azonban Sánchez Marokkó régióbeli legfőbb riválisához, Algériába látogatott, hogy újraépítse a meglazult államközi szövetséget, hiszen Algéria Spanyolország legfontosabb földgázbeszállítója és stratégiai szerepe van az észak-afrikai migrációs útvonalon. Feltételezések szerint az Algériához való spanyol közeledést a rabati kormány a Marokkótól való távolodásként értelmezte, és ennek megakadályozási lehetőségét látta a ceutai nyomásgyakorlásban.
Bár mindmáig az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Marokkó akár szándékos passzivitásával, akár a migrációs hullám aktív alakításával, de kulcsszerepet játszott a ceutai válságban, Pedro Sánchez határozottan kizárta a marokkói hatóságok felelősségét, és Oroszországot, Izraelt, valamint a nemzetközi szélsőjobboldalt okolta, szerinte az általuk terjesztett álhírek, szervezett dezinformációs kampány váltotta ki a menekülők rohamát.
A mostani marokkói választási eredmény alapján mindenesetre az ország nyugati irányultságának megerősítése, az európai országokkal való szorosabb együttműködésének fejlesztése valószínűsíthető. VI. Mohamed király 2023 novemberében hirdette meg az atlanti nyitás politikáját.
Algéria a legnagyobb maghrebi/afrikai gázszállító Európa felé, ugyanakkor vezető szerepet vállalt a modern technológiákra való átállásban, 2022-ben alapító tagja lett az Afrikai Zöld Hidrogén Szövetségnek, mely megfizethető és „tiszta” energiával látná el a lakosságot. A gáz jelentős része Marokkón keresztül jut el Spanyolországba. Európa szempontjából a migráció megfékezésé miatt sem mindegy milyen kormány alakul Rabatban, ugyanis Marokkó a „kapuőr” ország a kontinenst célzó egyik legfontosabb migrációs útvonalon.
