Több mint 150 milliárd forint uniós és hazai forrás felhasználásával szerzett be iskolai laptopokat az Orbán-kormány 2022 és 2024 között. Összesen 579 ezer darabot, amelyeket diákok és pedagógusok kaphattak meg oktatási célú, személyes használatra.
Ez önmagában egy pozitív hír, dicséretes kormányzati intézkedés is lehetne, hiszen egy számítógép, egy laptop egyre kevésbé számít luxuscikknek, a digitális eszközöknek egyre nagyobb szerepük van – és lesz is – az oktatásban. Már-már olyan szükséges taneszközként tekinthetünk rájuk, mint a tankönyvekre vagy az iskolatáskára. Ennek ellenére sok magyar család nem engedheti meg magának, hogy a füzetek és tolltartók mellett még laptopokkal is felszereljék gyermekeiket az iskolakezdésre, ami tovább mélyíti a hátrányokat és esélyegyenlőtlenségeket.
Itt lenne fontos szerepe az állami laptopprogramnak – amit sajnos sikerült kicsit magyarosan és nagyon „orbánkormányosan” megoldani.
Ugyanis a kivitelezést tekintve mintha nem a gyerekek érdeke állt volna az első helyen a döntéshozók fejében, hanem az, hogyan lehetne a programot látványosan, mégis „költséghatékonyan” megoldani. Annak ellenére is, hogy rengeteg pénz állt rendelkezésre. Vagy éppen ezért? A 150 milliárd forintos keretösszeg hatalmas lehetőség, még akár arra is, hogy csurranjon ide is, cseppenjen oda is belőle valami.
Mintha olyan gépeket sikerült volna nagy számban beszerezni, fogalmazzunk úgy, reménykeltő darabáron, amelyek egy raktárban porosodtak valahol, mert már nem lehetett értékesíteni őket. Ha még működik rajtuk a bekapcsológomb, az már jó. A többi – minőség, teljesítmény, használhatóság – nem érdekes.
De a legfontosabb, hogy laptopnak néznek ki, mert így
nagyszerű fotókat lehetett készíteni arról, ahogy fideszes politikusok, arcukon jóságos, krisztusi mosollyal, az iskolákba ellátogatva megajándékozzák a szerencsétlen gyerekeket,
akiknek – gondolhatták a jótevők – a szülei is hálásak lesznek, amit remélhetőleg a szavazataikkal bizonyítanak. Csak el ne rontsák a drága laptopokat, mert akkor ki kell fizetniük.
A „Digitális oktatáshoz való egyenlő hozzáférés feltételeinek biztosítása” elnevezésű projektet sikerült teljesíteni – mintha az egyenlő hozzáférés biztosításának egyedüli feltétele néhány elavult laptop kiosztása lenne. Amiket ballagás után vissza kell adni, hogy „alaphelyzetbe állítva” más diákok örökölhessék meg őket.
Az elavultság, a döcögős működés azonban nem csak a kiosztott laptopok jellemzője. Reméljük, az oktatás rendszerét is hamarosan alaphelyzetbe állítja valaki.