Magyar idő szerint kedden késő este, illetve szerdára virradóra megkezdődik az észak-amerikai jégkorongbajnokság, az NHL 2026–27-es idénye. A hivatalosan 110., a gyakorlatban a 2004–05-ös, törölt szezon miatt 109. idény alapszakasza április 10-ig tart, s az 1993–94-es szezon óta az első, hogy a csapatoknak ismét 84 mérkőzést kell játszaniuk a rájátszásba jutáshoz. (A 84 meccses alapszakaszt először 1992–93-ban vezették be, s elvileg az 1994–95-ös idényben is ennyi mérkőzés várt volna a csapatokra, ám az bérviták miatt csak 48 meccset rendeztek meg. Korábban 70, az elmúlt 20 évben pedig 82 találkozóból állt az alapszakasz.)
Az idénynyitón a bajnoki címvédő Carolina a tavalyi és tavalyelőtti Stanley-kupa győztesét, az idén tavasszal viszont a playoffba sem jutott Floridát fogadja. A Canes ugyan elveszítette első számú kapusát, az Edmontonba igazolt, dán Frederik Andersent, ráadásul egyik topcsatára, Seth Jarvis nyári vállműtétje miatt kihagyja a szezon első szakaszát – valamikor november eleje és december vége előtt várják a visszatérését –, ám így is esélyes a címvédésre, hiszen vélhetően megnyeri a mostanság harmatos Metropolitan-csoportot. Melyből az előző idényben a raleighiek mellett a Pittsburgh és a Philadelphia jutott a rájátszásba, s az idén is meglepetés lenne, ha ebből a divízióból egy negyedik gárda elérné a playoffot. A Penguins ugyan újabb sporttörténelmet ír, hiszen a nagy trió, Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin és Chris Letang a 21. közös idényüket kezdik meg, s ez az tengerentúli major ligák – hoki, kosárlabda, baseball, amerikai futball – történetében egyedülálló, ám ez egyúttal azt is jelenti, az acélvárosiaknál továbbra is csúszik a generációváltás, így nemhogy a bajnoki cím, de még a rájátszás is kétséges Pittsburghben. Biztosabbnak tűnik, hogy Crosby a szezon során eléri az 1800 pontos álomhatárt, amire eddig négyen – Wayne Gretzky, Jaromir Jagr, Mark Messier és Gordie Howe – voltak képesek, azaz az NHL-örökranglistán a jelenlegi 7. pozícióból feljön az 5. helyre, sőt egy 90 pontos idénnyel – amire simán van esélye, hiszen eddigi összes szezonjában meccs/pontos átlag felett teljesített – a legendás Howe-t is megelőzné.
Szintén csúcsdöntésre készül Alekszandr Ovecskin: a Washington csatára az alapszakaszokat nézve már megdöntötte Gretzky korábbi gólrekordját, az idén pedig az összes – azaz playoffal együtt számolva – találatot nézve is felülmúlhatja a Great One-t, aki mindent egybe véve 1016 gólig jutott pályafutása során, míg Ovecskinnek mindössze 11-szer kell betalálnia, hogy ebben a kategóriában is az élre álljon.
Hogy csapatával meddig jut, nagy kérdés, hiszen a Capitals tavaly lemaradt a rájátszásról, ám a nyáron érkezett Alex Tuch (Buffalo, 66 pont), Jordan Kyrou (St. Louis, 46 pont) és Boone Jenner (Columbus, 38 pont), akik megfelelő alapot adhatnak, hogy április 10-én ne érjen véget a fővárosiak szezonja. A csoportból még a szépen, fokozatosan építkező Philly érhet továbbjutást jelentő pozícióba, a tavaly atomjaira hulló New York Rangers, a mostanában jól kezdő, de januárra elfogyó New Jersey, a hektikus New York Islanders és a szürkeségből hosszú ideje kilépni képtelen Columbus inkább a mezőny hátsó részébe várható.
A bőség zavara az Atlanti-csoportban
Az Atlanti-csoportról is nehéz megmondani, ki végezhet az élen az alapszakasz végén, ám a Metropolitannel szemben ennél a nyolcasnál a bőség zavara miatt bonyolult a tippelés. Tavasszal a Buffalo végzett az élen, mely december elején még tökutolsó volt, ám onnantól 54 meccsből 39-et megnyerve a csoportgyőzelemig rohant, s végül csak a csoportdöntőben ejtette ki a Montreal. A Sabres a nyáron az említett Tuch mellett az egyik topvédőjét, a Chicagóba távozott Bowen Byramet is elveszítette, s a Ukko-Pekka Luukkonen és Alex Lyon kapuspárosnál is akad jó néhány erősebb duó a ligában, de nem csak ezért lesz nehéz megismételnie a tavaly produkciót, sokkal inkább, mert a riválisok száma bővült az előző évhez képest. A Montrealban félévtizedes építkezés után alakult ki egy ütőképes csapat, mely tavasszal a főcsoportdöntőig jutott, s csak a Stanley-kupát is behúzó Carolina tudta megállítani, ráadásul az elképesztően fiatal keret szép lassan összeállt, plusz érkezett a veterán Chris Kreider Anaheimből, rutint csapva az ifjonti hévhez, így egyre kevésbé irreális vágy, hogy 1993 után ismét Kanadába, azon belül is Montrealba kerüljön a legértékesebb hokikupa.
A Habs legnagyobb riválisa a Florida lehet, mely túljutott a tavalyi „kórház a város szélén” állapoton, visszatért a finn kapitány Alexander Barkov, újra egészséges Matt Tkachuk és Aaron Ekblad, s bár Brad Marchandnak műtét miatt mi kell hagynia a szezon elejét, a kisebbik Tkachuk fivér, Brady (Ottawa, 59 pont) megszerzésével így is brutális lesz a Panthers előrejátéka. Hátul viszont akadhatnak problémák, a két Stanley-kupa megszerzésében elévülhetetlen érdemekkel rendelkező Szergej Bobrovszkijjal ugyanis nem hosszabbítottak – a kapus Torontóba írt alá –, a helyére New Jerseyből érkezett Jacob Markström pedig már túljutott pályafutása csúcsán, s poszttársa, Akira Schmid sem tartozik a kiegyensúlyozott hálóőrök közé. Komoly erőt képvisel a jelenlegi kerettel vélhetően utolsó nagy dobására készülő 2020-as és 2021-es bajnok Tampa is, mely áprilisban szégyenszemre a rájátszás első körében búcsúzott – a Montreal előtt hajtott kénytelen fejet –, ám az idén ismét ereje teljében játszhat végre az előző szezonban különböző problémák miatt a meccsek kétharmadát kihagyó sztárhátvéd, Victor Hedman, s ugyan Darren Raddysh Torontóba költözött, a helyére megszerezték Anaheimből a Washingtonnal korábban bajnok, veterán John Carlsont, így nem gyengült a védelem. Kapusposzton Andrej Vasziljevszkij az alapszakaszban biztos pont, elöl pedig a tavaly a liga legértékesebb játékosának (Hart Trophy) választott Nyikita Kucserov lesz továbbra is a fazonszabász. Az NHL legértékesebb franchise-a, a Toronto 1967 óta nem nyert Stanley-kupát, s vélhetően ez az idén is így lesz, így 70 évre nyúlik majd a dicstelen sorozat: a playoffban az elmúlt 21 évben mindössze két párharcot nyerő Maple Leafs ráadásul tavaly a rájátszás közelébe sem került, így újabb keretfrissítésre volt szükség. Érkezett Bobrovszkij a Floridából, Raddysh Tampából, valamint fél tucat kiegészítő ember, illetve a jövő nagy reménysége, Gavin McKenna, akit a drafton az első helyen választottak ki a juharlevelesek. Külsőre ez a keret már inkább tűnik csapatnak, mint a korábbi években, ám nem biztos, hogy elég a playoffhoz. Még úgy sem, hogy órákkal a szezonkezdet előtt a juharlevelesek megszerezték a Columbusból Kirill Marcsenkót, aki tavaly 67 pontot – közte 27 gólt – tett a közösbe, más kérdés, hogy ezért három játékost, köztük Matthew Kniest – 66 pont, 23 gól – el kellett engedni Ohióba. Az orosszal azonnal hatszezonos, évi 12,5 milliós szerződést kötött a Toronto – Knies 7,75 milliós kontraktusát nézve nem biztos, hogy ők jártak jobban… Bostonban sem mehetnek biztosra, a siker elsősorban a csapatkapitánnyá avanzsált David Pastrnakon és a kapus Jeremy Swaymanen múlik majd, illetve, hogy nagyjából egyben maradt a tavalyi keret. Ottawában és Detroitban viszont kevéssé bizakodhatnak a szurkolók, a Senators elveszítette legjobbját, egyben csapatkapitányát, Brady Tkachukot, s nehéz elképzelni, hogy azonnal képesek bestoppolni a keletkezett űrt, s hasonló gondokkal küzd a Red Wings is, ahonnét a hosszú eredménytelenség miatt távozni akar Dylan Larkin kapitány, aki annyira összerúgta a port a vezetőséggel, hogy inkább beteget jelentett, s kihagyta az edzőtábort, újabb csapást mérve a korábbi önmagához képest amúgy is harmatos autóvárosi alakulatra.
Nyugaton kicsit egyszerűbb a helyzet
A két nyugati csoportban valamivel egyszerűbb a képlet – és a mezőny is gyengébb –, mint az Atlantiban. A Central nyolc csapata közül kiemelkedik a tavalyi alapszakasz-győztes Colorado, mely ligacsúcsot jelentő évi 20,4 millió dollárért 8 esztendőre hosszabbított a bajnokság talán legjobb bekkjével, Cale Makarral. A meghatározó emberek közül Valerij Nyicsuskin ugyan Columbusba távozott, az új igazolásokkal mégis mélyebbnek tűnik a keret az előző éveknél, így Denverben ismét reménykedhetnek, hogy öt év után célba ér a csapat, melyben Brent Burns a 23. NHL-szezonjába kezdi, ráadásul immár 1007 egymást követő NHL-mérkőzésen lépett pályára, amivel a második helyen áll Phil Kessel (1064) mögött, vagyis ideális esetben a télen csúcsot dönthet.
A nyolcasban a legnagyobb riválisuknak a Dallas és a Minnesota tűnik, előbbinek újabb egy évre, 12 millió dollárért sikerült maradásra bírnia a tavaly 45 gólig és 96 pontig jutó Jason Robertsont, illetve visszatérhet a veterán Tyler Seguin, a Wild pedig elveszítette ugyan az 54 pontos, Los Angeleshez aláíró Mats Zuccarellót, ám a pótlását sikerült megoldani. Nem is emiatt fáj a vezetőség feje St. Paulban, hanem Quinn Hughes lejáró szerződése okán: a tavaly idény közben Vancouverből cserélt bekk ugyanis egyelőre nem írta alá új kontraktusát, így lehet, hogy a liga egyik legjobb védője szabadügynökké válik a szezon végén – a New Jersey, ahol két testvére játszik tárt karokkal várná… A csoportból reális eséllyel továbbjuthat a Utah is: Salt Lake Cityben életet leheltek az Arizonában szinte elsorvadt franchise-ba, sőt a playoffban majdnem megtréfálták a végül nagydöntős Vegast is, s a fiatalok fejlődése alapján szép szezon elé nézhet a Mammoth, főleg úgy, hogy három veteránnal – az olimpiai bajnok Vincent Trocheck mellett Anders Lee és MacKenzie Weegar érkezett – megerősítette a keretét. Nem úgy a Chicago – a tinisztár Connor Bedard műtét miatt cirka karácsonyig hiányozni fog az épülgető, Byrammel combosított keretből –, a megkopott Nashville és St. Louis, illetve a 2025-ös Hart Trophy-győztes, háromszor az Év kapusának – Vezina Trophy – választott, februárban olimpiai bajnoki címet nyerő Connor Hellebuyckot láthatóan elveszítő Winnipeg: az amerikai kapus hazaköltözne az Államokba, s noha öt évig még érvényes a szerződése a Jetsszel, nem hajlandó többet jégre lépni a kanadaiaknál, a cseréje viszont a 8,5 millió dolláros éves fizetése miatt a szezon ezen szakaszában meglehetősen nehézkes.
Öten pályáznak a rájátszást jelentő pozíciókra
A Pacific-csoportban ilyen kellemetlenségekkel senkinek sem kell megküzdenie, ráadásul a papírforma alapján valós eséllyel öten pályáznak a rájátszást jelentő 3-4 hely egyikére. A legnagyobb eséllyel a legutóbbi nagydöntős Vegas, mely ugyan a fizetési sapka miatt elveszítette Pavel Dorofejevet – 34 gól és 64 pont távozott a Rangershöz –, a többiek, s így velük az esély a jó szereplése, maradtak. Két nagydöntős vereség után tavaly a playoff első körében búcsúzott az Edmonton, mely továbbra is a Stanley-kupa megnyerésének reményével vág neki a szezonnak. A keret valamelyest erősödött Andersen, illetve a két bekk, Ryan Shea és Connor Murphy érkezésével – viszont Darnell Nurse San Joséba távozott –, ám az igazi nagy hal Mike Babcock edző szerződtetése, más kérdés, hogy bár szakmai kvalitásai alapján a liga egyik legjobb szakembere, emberileg viszont igencsak kifogásolható: toxikus edzői módszerei és a játékosok magánéletének megsértése miatt komoly vizsgálatok folytak ellene, viszont, ha tréneri erényei dominálnak, révbe érhet a még mindig Connor McDavid és Leon Draisaitl vezette Oilers, melynek azért is fontos lenne egy jó eredmény, mert a liga jelenleg legnagyobb ásza, McDavid szerződése két évre szól, s már jelezte, sikerek híján távozni fog. Tavaly éppen csak lemaradt a rájátszásról a San Jose, mely az egyik legizgalmasabb fiatal kerettel rendelkezik, s az évi 18,8 millió dollárért öt évre hosszabbító, tavaly – a második idényében!!! – 115 pontig jutott Macklin Celebrini köré ütőképes csapatot rakott össze a nyáron. A draftról a második helyen hozták el Ivar Stenberget, a védelembe érkezett a két veterán, Jacob Trouba Anaheimből, valamint Nurse, a kapuban viszont kevés lehet a Jaroszlav Aszkarov, Alex Nedeljkovic duó, a de a rájátszásra így is simán odaérhetnek. A fiatalokra alapozhat az Anaheim is, melyet azonban fizetésisapka-problémákba kergetett a Philly fricskája: a Flyers a nyáron évi 18 millió dolláros ellenséges ajánlatot tett Leo Carlssonért, így a Ducksnak, ha nem akarta elveszíteni a jövő franchise-arcának szánt csatárt, meg kellett adnia az akkori rekordfizetésnek számító összeget a játékosnak. Csakhogy ezek után a másik tinizseni, Cutter Gauthier is jelezte, komolyan megkéri az új kontraktusa árát, s végül évi 13,5 millióban sikerült kiegyezni vele, ehhez jött még Pavel Mintyukov évi 7,2 milliós új szerződése, ami komoly zavarokat okozott a fizetési sapkánál, így el kellett engedni többek között Troubát és Kreidert, ami komoly veszteség, így kérdés, hogy sikerül-e megismételni a tavalyi menetelést, ami a rájátszás második köréig tartott. A Los Angeles idénye is a megfelelő pótláson múlhat, más kérdés, hogy a visszavonult klublegendát, a szlovén Anze Kopitart nem lesz egyszerű helyettesíteni, főleg úgy nem, hogy a nyáron elsősorban veteránokat – Corey Perry, Erik Haula és Zuccarello – szerződtetett a Kings, kialakítva ezzel a liga legidősebb keretét, kérdés, elég lesz-e mindez, hogy legalább a korábbi éveket megismételve a playoff első köréig eljussanak? A csoport maradék három csapata, a Seattle, a Calgary és a Vancouver az újjáépülés reményével vághat a szezonnak, bízva benne, hogy egy lépéssel közelebb kerülnek egy valamirevaló, a későbbiek során rájátszásesélyes keret összerakásához.
