Jelentősen visszaszorult a hálapénz a magyar egészségügyben, az informális kapcsolatok szerepe azonban továbbra is erős – egyebek mellett ez derül ki a K-Monitor és a Magyar Orvosi Kamara (MOK) közös felméréséből. Az online kérdőívet február 20. és május 26. között 1971 orvos töltötte ki. A válaszokat nem, korcsoport és megye szerint súlyozták, így a kutatók szerint a minta e szempontok alapján reprezentálja a 31 716 fős kamarai tagságot.
A hálapénzről a válaszadók 31 százaléka mondta azt, hogy mára gyakorlatilag megszűnt, 61 százalék szerint még előfordul, de ritkán, és mindössze 8 százalék tartotta rendszeres jelenségnek. A változás különösen azokon a területeken látványos, amelyeket korábban a paraszolvencia által leginkább érintettnek tartottak. A szülészet-nőgyógyászatot a válaszadók 94 százaléka tekintette a 2021-es szigorítás előtti időszakban hálapénzzel érintett területnek, a jelenlegi helyzetről már csak 29 százalékuk mondta ugyanezt. A sebészetben 91-ről 23 százalékra, a fekvőbeteg-ellátásban 82-ről 11 százalékra esett ez az arány.
Hegedűs Zsolt: Közpénzből egészséget és gyors ellátást vásárolunk, nem magánprofitotAhol azonban a hálapénz megmaradt, ott a formája változott. Azoknak, akik szerint még létezik paraszolvencia, a kétharmada úgy látja, hogy elsősorban a jobb bánásmód reménye tartja azt életben, 47 százalék az őszinte hálát, 45 százalék pedig a várakozás megkerülését említette. Készpénzes hálapénzről 42 százalékuk tudott, ajándékot 66 százalék említett.
Figyelemre méltó, hogy
a megkérdezettek 37 százaléka szerint a hálapénz egyik mai formája lehet, amikor a közellátásban nyújtott szolgáltatást magánúton fizettetik meg.
A kutatás más adatai is azt mutatják, hogy a köz- és magánellátás határa nem mindenütt válik élesen ketté. A megkérdezettek 68 százaléka találkozott már olyan helyzettel, amikor egy kórházi osztályon párhuzamosan zajlott közfinanszírozott és magánellátás anélkül, hogy a kettőt világosan elkülönítették volna. 22 százalék szerint ez rendszeresen előfordul.
A magánellátást ugyanakkor az orvosok nem tartják általában szakmailag jobbnak az államinál: mindössze 14 százalékuk értett egyet ezzel az állítással. A válaszadók 84 százaléka szerint komplikáció esetén a beteg visszakerül az állami ellátásba, 74 százalék szerint pedig a magánszolgáltatók gyakran eleve nem vállalják a komplikáltabb eseteket. Közel minden második válaszadó szerint előfordul az is, hogy a magánellátásban a bevétel érdekében indokolatlan vizsgálatokat végeznek.
A megkérdezettek 62 százaléka ugyanakkor indokoltnak tartaná, hogy szabályozott módon a közfinanszírozást is kiterjesszék a magánellátás bizonyos formáira.
Az orvosok többsége egyetért azzal, hogy szabályozni kell a magán- és közellátás együttműködésétMiközben a hálapénz visszaszorult, a személyes kapcsolatok szerepét továbbra is erősnek érzékelik az orvosok. Az orvosok 66 százalékával az elmúlt egy évben legalább egyszer előfordult, hogy valaki ismeretségre hivatkozva próbálta befolyásolni, 12 százalékuk pedig rendszeresen találkozik ilyen megkereséssel. A kérések között szerepelhetett soron kívüli ellátás, korábbi időpont megszerzése, orvosválasztás vagy a várólista megkerülése. A kutatásból ugyanakkor nem derül ki, hogy az orvosok milyen arányban teljesítik ezeket a kéréseket: a kérdés azt mérte, milyen gyakran próbálták őket ismeretségre hivatkozva befolyásolni.
A válaszok mindenesetre arra utalnak, hogy az ellátáshoz való hozzáférés nehézségei továbbra is teret adnak az informális utak keresésének.
Mindössze 3 százalék gondolja úgy, hogy a jó ellátáshoz kizárólag a hivatalos szabályokat követve lehet hozzájutni. 65 százalék szerint az ellátás alapvetően a formális szabályok szerint működik, de a kapcsolatok is számítanak, 31 százalék szerint pedig vannak olyan helyzetek, amikor csak kapcsolatok segítségével lehet boldogulni.
A megkérdezettek háromnegyede szerint gyakori, hogy celebritások vagy közéleti szereplők soron kívüli vagy VIP-ellátást kapnak,
73 százalék szerint gyakori az ismerősök és rokonok soron kívüli ellátása, 70 százalék pedig az orvosválasztásnál érzékelt kapcsolati előnyt nevezte gyakorinak. A várólista szívességi alapon történő módosítását 42 százalék tartotta gyakori jelenségnek.
A befolyásolási kísérletek leginkább azokat az orvosokat érik, akik egyszerre dolgoznak a köz- és a magánellátásban: körükben 76 százalékos volt ez az arány, szemben a kizárólag közellátásban dolgozók 67, illetve a csak magánellátásban dolgozók 47 százalékával.
Hálapénz helyett várakozás – A magánszférában pótolják kiesett jövedelmüket az orvosok, ezért sincs elég szakember az állami rendszerbenA kutatás az egészségügy belső működésére is rákérdezett. A válaszadók 82 százaléka szerint nincsenek hatékony, teljesítményalapú értékelési rendszerek, 69 százalék szerint a vezetői pozíciókat gyakran nem teljesítmény, hanem lojalitás alapján töltik be, 63 százalék pedig úgy vélte, hogy az előrejutás elsősorban személyes kapcsolatokon múlik.
A bérezés megítélésében jelentős különbség mutatkozott az állami és a magánszektor között.
Az állami ellátásban dolgozó orvosok fizetését a megkérdezettek 61 százaléka nem tartotta arányosnak a munkaterheléssel és a felelősséggel.
A szakdolgozók bérezését még kedvezőtlenebbül ítélték meg: tízből kilenc válaszadó szerint az egyáltalán vagy inkább nem megfelelő. A kizárólag a közszférában dolgozó orvosok 25 százaléka volt elégedett saját fizetésével, míg a magánszektorban dolgozóknál 51 százalék volt ez az arány.
A felmérés arra is rákérdezett, hogy az orvosok jeleznék-e az általuk tapasztalt visszaéléseket. 45 százalék mondta, hogy inkább vagy biztosan megtenné ezt, de mindössze 12 százalék válaszolta azt, hogy biztosan jelentene egy visszaélést. A bejelentéstől visszatartó okok között a legtöbben a biztonságos jelzési csatorna hiányát említették, 36 százalék pedig úgy vélte, hogy az egyéni fellépésnek nincs értelme, amíg maga a rendszer nem változik.
