Öt esztendővel később már egy musicalnek is a Made in Hungaria volt a címe. A József Attila Színház mutatta be, Méhes László rendezésében Tasnádi István alkotását, amely Fenyő életéről szólt, és – kedvenceinek egyike, Jerry Lee Lewis szerepében – a főhős játszott is benne, Léner Péter színi direktor határozott kívánságának megfelelően. Negyedszázad telt el a premier, és négy év az újrakezdés óta, mert a József Attila új vezetése levette, majd hosszú idő elteltével tűzte újra műsorra az első periódusában 321-szer játszott és minden alkalommal bombasikert arató, a teátrumban zajos koncerthangulatot teremtő darabot.
Fenyő a maga modorában azt mondta a 2001. októberi kezdet előtt: „A huszadik előadást sem érjük meg.” Háromszáznál alig tévedett többet (elsőre)...
Jellemző a felfutásra, hogy a legközelebbi nyáron, 2002 augusztusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon is bemutatták a Made in Hungariát. A belépők már hónapokkal korábban elkeltek, ezért a Dóm téri vezetés úgy döntött: a nézőtér hátsó falára kivetítőt szereltet fel, hogy további kétezren láthassák az előadást azok közül, akik nem jutottak tiketthez. Az egyenként 700 forintért kínált úgynevezett sétálójegyek is pillanatok alatt elfogytak, Fenyő akár azt is komponálhatta volna: Mennyország a Tisza-parton. (A valódi szerzeményt, a Mennyország a Duna-parton címűt Bodrogi Gyulával együtt adta elő egy Tasnádival közösen készített újabb musicalben, az Aranycsapatban a József Attila deszkáin.)
Azóta már sok helyütt színre vitték az eredeti slágerdarabot, a Made in Hungariát – miként az Aranycsapatot is –, ám az alapot Angyalföldön rakták le, a pálmafák alatt. Az Angyalföldi pálmafákat Fenyő éppen a színdarabhoz írta, az előadás azzal kezdődött, hogy Miller Zoltán elénekelte: „Hazatér egy parki jómadár, ki régen elszökött...”
Megint itt volt Amerika hangja. A szintén a színházi estékhez komponált dalban hangzott fel, ami a József Attila atmoszférájára és arra is vonatkozott, s ami hazánkban zajlott hajdanán (majd 2010-től 2026-ig): „Bevadul a békebarakk.”
A kritika kedvező volt. Azt lehetett olvasni: „Valódi színpadi alkotás (Tasnádi István), kifejezetten feszes szerkezetű, erős dramaturgiájú, jól felépített (dramaturg: Szokolai Brigitta). Kerek a történet, változatosak a jelenetek, igen jók a szövegek.”
A színészek is tobzódtak, egyiküknek sem kellett bemutatni a Multimilliomos dzsesszdobost, a Csókkirályt vagy a bulira hívott Julit. A zenekar fénykorában így szólt a mondás: „Nincs az a döglött hábé, amit egy-két Hungária-számmal ne lehetne megmenteni.”
Ezért aztán Háda János, Katona János, Újréti László, Vándor Éva, Sághy Tamás vagy az utóbbi kartörése miatt beugró Zöld Csaba egyformán ragyogott, a József Attila pedig a legnagyobb szériát érte el A miniszter félrelép óta.
A sikerben – Lénertől Tasnádin át Méhestől Millerig – mindenki benne volt, de az egész abból fakadt, amiből-akiből az is, hogy a darabból film is lett. Fenyőből. A rock and roll hazai úttörője, papája, nagypapája nem véletlenül nevezte együttesét Hungariának, majd írta meg a Made in Hungaria című számot. Annak, amit ő produkált, az alapjai amerikaiak, de az életmű hamisítatlanul magyar.
Piros-fehér-örökzöld.
