Harminc éve ült börtönben, méghozzá magánzárkában a most 50 éves Christa Pike. Szerdán úgy ébredt, az utolsó napját kezdi meg a földi halandók közt, ám a sors másképp hozta. Halálra váltan készült a halálára, ám az esti órákban megkezdett kivégzés másképp végződött, mint amire még reggel számíthatott. És amire az igazságszolgáltatás is számított. Életének két dózis pentobarbitált tartalmazó halálinjekcióval sem tudtak véget vetni. Most kórházban kezelik.
„Úgy fogok távozni ebből a világból, ahogy életem nagy részét töltöttem. Szeretettel” – idézték őt. Így készült a halálra.
Este fél hét körül a kivégzés eredményét hitelesítő szemtanúkhoz csatlakoztak az újságírók is, akik a halálszobát eltakaró függöny mögött várták a fejleményeket. Ők úgy fogalmaztak: a nő nemcsak hogy aludt, de még a horkolását is hallani vélték. Pike arra panaszkodott később, hogy égő fájdalmatt érzett a karjában, mintha szét akarna robbanni. A mellette lévő lelkipásztor énekére állítólag reagált, mintha még ő maga is énekelt volna. Nem véletelenül adták ki ügyvédei azt a jelentést, hogy Pike nem vesztette el az eszméletét.
Az utolsónak szánt napon az igazságszolgáltatás fogaskerekei is ismét mozgásba lendültek. Az ügyvédek újra elővették korábbi érveiket, miszerint a védelem jogi alapját elégtelenül kezelte a bíróság: Pike gyerekként szexuális abúzus áldozata volt óvodás kora óta, családja nem törődött vele. Végül ez vezetett – nem sokkal a 18. életéve beöltése után – a brutális gyilkossághoz.
A Tennessee Egyetem melletti erőbe vonszolta fiatalabb társaival a 19 éves Colleen Slemmert, és betonnal ütötték-verték, koponyájából csontdarabokat vettek magukhoz (amivel állítólag dicsekedtek is), és tapétavágó késsel pentagramot vágtak ki a mellkasából, ami sátánizmusra utalt.
Csaknem kilenc órán át tárgyalta szerdán a helyi szövetségi bíróság a Pike ügyvédei által benyújtott keresetet, és miután Tennessee ítélőszéke időlegesen elhalasztotta a kivégzést, az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságához fordultak. A taláros testület helybenhagyta az eredeti ítéletet.
Este 9 óra körül szirénázott a mentő, tudósítottak az újságírók, Christa Pike-ot kórházba szállították a halálszobából.
A történet önmagában is abszurd. Amerika már csak azért is lélegzetvisszafojtva követte a fejleményeket, mert több mint 200 év elteltével most végeztek volna ki újra egy nőt Tennessee államban. Másrészt némi szimpátiát is táplált iránta a közvélemény egy része, mert több híradás is beszámolt arról: Christa megváltozott, megbánta tettét és ő maga is elmondta a New York Timesnak ügyvédein keresztül küldött üzenetében:
„Nem hiszem, hogy valakinek meg kellene ölnie engem azért, hogy megtanítsa nekem: ölni helytelen. Nem én leszek az, akinek ezután tovább kell szenvednie.” Úgy fogalmazott, hogy őt ugyan a pokolra küldik, de az nem az ő pokla lesz.
A világ legfejlettebb országában a lakosság egyre kisebb hányadának megelégedésére még mindig kivégeznek embereket. Trump elnöknek esze ágában sincs megszüntetni a halálbüntetés intézményét.
Ebben támaszkodhat arra is, hogy Slemmer anyja a drámai fejlemények után is azt mondja, bűnhődnie kell Pike-nak, aminek egyetlen, számára elfogadható formája van: a halál. Sőt, a Floridában élő asszony még adományokat is gyűjtött, hogy Tennesseebe utazhasson, mert látni akarta lánya gyilkosának a halálát.
A börtön előtt két csoport tüntetett. Az egyik a kivégzés intézményének eltörléséért, a másik pedig annak megtartásáért.
Gyarló az ember. És nincs igazság. Legalábbis Christa Pike-nak továbbra is a fátum igazgatja az életét.