Hermanos Gutiérrez – Los Ojos Del Cóndor
Az Alejandro és Estevan Gutiérrez alkotta testvérpár zenéje úgy hat, mint Ennio Morricone dallamai, amelyek a Volt egyszer egy vadnyugat legendás, távolba – vagy egymásra – révedős jeleneteiben csendülnek fel. Az ecuadori–svájci testvérpár 2022-ben, az El Bueno y El Malo című lemezével szerzett nemzetközi hírnevet: az album a poros spagettiwesternek világát idézte.
Most viszont sokkal határozottabban nyúlnak vissza dél-amerikai gyökereikhez, és ugyanilyen különleges hangzást keresnek az Andokban is: a Los Ojos Del Cóndor című albumon perui ütőhangszereket, charangót és gitárt hívnak segítségül. Az új lemez letisztultabb, összeszedettebb anyag lett, amelyben kevesebb a pszichedelikus dallam, és jóval több az, ami szinte kézzelfogható.
Protomartyr – Hotel Usona
Mivel pár héttel ezelőtt nagyot ment a kritikusok és a rajongók körében a Chat Pile zenekar legújabb albuma, a Who Loves the Sun, az emberiségről alkotott, enyhén szólva pesszimista képével együtt, most a Protomartyr Hotel Usona című lemezének sikerét látva akár azt is mondhatnánk: valamiféle trend készül kibontakozni, egyre keresettebbek a társadalommal szemben könyörtelen előadók. A Hotel Usona ugyanis az Egyesült Államok leépüléséről és egy impotens társadalomról beszél.
Az amerikai Protomartyr együttesből ugyanakkor nem a világégés vagy Donald Trump csikarta ki ezt a hangulatot: 2010 óta beszélnek összeomlásról, és nem volt nehéz időről időre néhány konkrét példát is találniuk hozzá. A 2017-ben megjelent, Relatives in Descent című lemezük óta az egyik legmeghatározóbb amerikai post-punk zenekarnak számítanak. Lemezeik a rajongók szerint valóságos korlenyomatok, de nem a jó dolgokról, csakis a bomló társadalomról.
A Hotel Usona a megbénult modern emberről, patriotizmusról, erőszakról, mesterséges intelligenciáról és deportálásokról is szól, erős post-punk hangzással. A zongorának, a fúvósoknak és a gitárjátéknak köszönhetően azonban ezúttal távolabb került a zenekar a szikár, minimalista hangzástól, és egészen sok réteggel gazdagította ezt a lemezt.
Gilla Band – Pugnello
Tíz éve megvan az ír Gilla Band zenekar mesterterve: ennyi ideje keresi a noise rock, a post-punk és az elektronikus zene metszéspontjait. A Pugnello című lemezüket hallgatva viszont kissé úgy tűnik, a kutatás során ezúttal minden racionalitást kivágtak az ablakon a siker érdekében. Nem mintha arról lenne szó, hogy a lemez egy nagy rakás zaj: egészen meglepő, micsoda rendet lehet teremteni a különböző zenei műfajok féktelen egymásra pakolgatásával, már ha mindig van egy biztos pont – például egy basszusgitár –, amelybe kapaszkodhatunk.
A zenekar számára korábban nem volt fontos, hogy a dalaira táncoljanak is az emberek. Bár valószínűleg nem a Pugnello lesz az a lemez, amelyet a DJ-k majd orrvérzésig nyomnak a táncparketten, kétségtelen, hogy pislákol némi ilyen szándék a logikus érvekkel nem feltétlenül alátámasztható, dübörgő ritmus mögött.
Salmon Footsteps – Gazillion
A Szabó Z. Bendegúz (gitár) és Gazdag Vendel (szaxofon, szintetizátor) által alapított Salmon Footsteps a lemezkiadásban is megtette az első lépést: Kiss Leventével (zongora, trombita), Inczédy Hunorral (basszusgitár) és Filetóth Miklóssal (dob) kiegészülve rakták össze Gazillion című első albumukat.
Túl megúszós azt állítani, hogy az együttes zenéje belépő a jazz világába. A Salmon Footsteps ugyanis nem a műfaj hagyományos elemeire épít, vagy egészen pontosan: nem csak azokra. Többek között a funk, a rock, a latin zene és az elektronikus zene keveredik itt, ezzel együtt pedig a zenekar a Magyarországon még viszonylag kis rajongótáborral bíró kortárs jazzelőadók sorát gazdagítja, olyanokét, mint a Jazzbois, a New Fossils vagy az Àbáse.
Kristóf Hajós – Oh Hope, You Whore
Ez a kétdalos kislemez a november közepén érkező negyedik Kristóf Hajós-szólóalbumot, a Dark Matter, Light Heart című lemezt vezeti fel. A holland és magyar gyökerekkel is rendelkező dalszerzőt a The Unbending Trees együttesből ismerheti leginkább a hazai közönség, és nem mellesleg a nemzetközi is: a zenekart korábban a The Guardian, a The Times, a The Independent és a BBC is méltatta.
Az Amszterdamban élő Hajós 2022 óta ad ki szólólemezeket, de hamarosan megjelenő új albuma a hírek szerint a korábbiaknál is személyesebb hangvételű lesz. Mondjuk, már a kislemez címadó dala is gyanús lehet ebből a szempontból: egészen olyan, mint egy fohász az embert kiszolgáltatottá tevő, álságos reményhez. A kislemez másik dala, a Meteor pedig a The Unbending Trees azonos című számának magyar nyelvű feldolgozása. Kristóf Hajós húsz éve alkot, az új album nem titkolt szándéka ennek megünneplése: talán épp ezért nem is véletlen, hogy a jelek szerint egy kicsit előre és vissza is tekint.
