A nemzetközi humanitárius segítségnyújtás történetének egyik legsúlyosabb időszakát éli. Az Aid Worker Security Database (AWSD) 2025 végéig ellenőrzött adatai szerint tavaly 350 segélymunkást öltek meg, 322-en megsebesültek, 235 embert pedig elraboltak. Összesen 714 súlyos biztonsági incidenst rögzítettek, 1189 érintettel. A halálos áldozatok száma ugyan alacsonyabb volt a 2024-es 390-nél, de a teljes erőszak nem enyhült: a támadások, emberrablások és fogva tartások száma továbbra is rendkívül magas maradt.
A 2025-ös évben ismét a Gázai övezet volt a legveszélyesebb hely a humanitárius személyzet számára: 186 segélymunkás halt meg, Szudánban 71-en vesztették életüket. Az ENSZ augusztus 19-i összesítése szerint 2026-ban addig további 82 humanitárius dolgozót öltek meg, 97-en megsebesültek és 39-en estek emberrablás áldozatául. A veszélyes térségek között Ukrajna, Etiópia, Szíria, Haiti, Csád és Kamerun is szerepel.
Tom Fletcher, az ENSZ humanitárius ügyekért felelős főtitkárhelyettese áprilisban a Biztonsági Tanács előtt közölte: 2023 és 2025 között több mint 1010 segélymunkás halt meg. Közülük több mint 560-an Gázában és Ciszjordániában, 130-an Szudánban, 60-an Dél-Szudánban, 25-25-en Ukrajnában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Az előző három évben összesen 377 halálos áldozatot jegyeztek fel.
Az ENSZ szerint az egyik legriasztóbb változás az, hogy egyre kevésbé nyújt védelmet a jól látható humanitárius jelzés, az előre bejelentett útvonal vagy a harcoló felekkel egyeztetett konvoj.
Fletcher arra figyelmeztetett, hogy a segélymunkásokat olyan küldetések során is találat éri, amelyeket előzetesen közöltek az illetékes katonai hatóságokkal. A nemzetközi humanitárius jog ennek ellenére egyértelmű: a segélyszemélyzetet és a civil célpontokat védelem illeti meg.
A technológiai változás tovább rontotta a helyzetet. Az OCHA szerint Szudánban 2026 első négy hónapjában a civil halálesetek mintegy nyolcvan százalékához fegyveres drónok kapcsolódtak. Ukrajnában egyetlen májusi héten négy humanitárius konvojt is dróntámadás ért, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig márciusban egy segélymunkás halt meg egy lakóépület elleni dróncsapásban.
Az olcsó, nagy hatótávolságú pilóta nélküli eszközök alapjaiban változtatják meg a segélyszervezetek biztonsági tervezését. Korábban a frontvonal, a tüzérségi állások és az ismert ellenőrző pontok alapján viszonylag pontosan ki lehetett jelölni az útvonalakat. A drónok percek alatt megjelenhetnek olyan területek fölött is, amelyeket addig biztonságosnak tekintettek, ezért egyetlen támadás egész ellátási láncokat szakíthat meg.
A támadások áldozatainak a döntő többsége nem külföldi szakember, hanem helyi alkalmazott. Az AWSD 2025-ös adatai szerint az 1189 érintettből 1146 nemzeti személyzethez tartozott. Orvosok, sofőrök, raktárosok és logisztikusok dolgoznak a frontvonal közelében, sokszor úgy, hogy családjuk is ugyanabban a térségben él. Ha egy szervezet egy támadás után felfüggeszti a munkáját, annak következményeit egész közösségek érzik meg.
A segélymunkások elleni erőszak ráadásul egy olyan időszakban növekszik, amikor a humanitárius rendszer pénzügyi mozgástere szűkül. A nagy donorországok támogatásainak a visszafogása miatt több ENSZ-program és nemzetközi szervezet kénytelen csökkenteni jelenlétét.
A biztonsági kockázat és a forráshiány így egymást erősíti: kevesebb embernek kell nagyobb területet ellátnia, miközben a mozgás veszélyesebb és drágább.
A veszély nem korlátozódik a fegyveres támadásokra. A 2026-os Aid Worker Security Report külön fejezetet szentelt a humanitárius dolgozók állami fogva tartásának: 2025-ben 282 ilyen esetet jegyeztek fel, jóval többet, mint az előző években. Jemenben, Afganisztánban és más válságövezetekben a szervezetek munkáját belépési tilalmak, letartóztatások és adminisztratív korlátozások is nehezítik.
Az ENSZ álláspontja szerint a probléma nem újabb szabályok hiánya. A genfi egyezmények és a Biztonsági Tanács 2024-ben elfogadott 2730-as határozata is előírja a humanitárius személyzet védelmét. A fő kérdés az, hogy az államok hajlandók-e kivizsgálni a támadásokat és felelősségre vonni az elkövetőket. Az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy a büntetlenség egyre nagyobb kockázatot jelent.
A technológia gyorsabban változik, mint a terepi védelem, de a háború szabályai nem változtak vele együtt. A humanitárius szervezetek új kommunikációs, útvonaltervezési és drónészlelési módszereket vezetnek be, ezek azonban nem helyettesíthetik a hadviselő felek jogi kötelezettségeit. Az ENSZ ezért az államoktól nem pusztán együtt érző nyilatkozatokat, hanem következetes vizsgálatokat, szankciókat és a katonai műveletekben valódi elszámoltathatóságot követel.
A legfrissebb adatok alapján a segélymunka veszélyessége nem egyetlen konfliktus sajátossága, hanem globális tendencia. Gázától Szudánon és Ukrajnán át Kongóig ugyanaz a probléma ismétlődik: a humanitárius személyzetet egyre gyakrabban éri támadás olyan helyzetben, amikor jelenlétük és feladatuk ismert. Ha ez tartóssá válik, nemcsak a segélyszervezetek munkatársai kerülnek célkeresztbe, hanem azok a civilek is, akik számára ők jelentik az utolsó működő ellátási csatornát.
