A brit napilap hétfői cikke szerint Észtország katonai és hírszerzési vezetői nem gondolják, hogy Moszkva teljes körű háborúba akarna bocsátkozni a NATO-val, legalábbis a következő két évben, de úgy vélik, hogy az Ukrajna ellen ötödik éve hadat viselő szomszédjuk egy jövőbeli konfliktusra készül az alig 45 ezer négyzetkilométernyi balti országgal szemben.
Tallinnban egy korlátozott léptékű orosz behatolástól tartanak – leginkább az ország keleti határán fekvő Narva városa ellen –, amelynek célja az lenne, hogy próbára tegye a NATO kölcsönös védelmi záradékát, és az észt illetékesek meglátása szerint jelenleg sem ők, sem a NATO nem képes hitelesen elrettenteni a Kremlt egy ilyen lépéstől.
A védekezést rögtön „a határon kell kezdenünk, és az első csatákban nyernünk kell” – mondta Tarmo Kundla ezredes, az ország fő harci erejét alkotó 1. Dandár parancsnoka.
A Financial Times megjegyzi, hogy az orosz állami média rendszeresen olyan „russzofób” országként beszél Észtországról, amelynek célja, hogy Moszkvát közvetlen konfrontációba sodorja a NATO-val. Az orosz fenyegetés pedig arra késztette a légterének védelmében teljesen a NATO-tól függő országot, hogy az „aktív védelem” stratégiájára térjen át.
Az észt védelmi minisztérium közölte: „A hiteles elrettentés megköveteli tőlünk, hogy elképzelhetetlenné tegyük az ellenünk irányuló agressziót. Célunk világos: távol tartani az ellenséget és a háború pusztítását Észtország területétől.”
Kundla egységét az új stratégia részeként végleg áthelyezik eddigi támaszpontjukról, Tapából Jõhviba, amely mindössze 50 km-re van az orosz határtól, s ahol új létesítmények épülnek katonái elszállásolására.
Az észt hadsereg „aktív védelemre” rendezkedik be
Az észt kormány májusban vezette be az „aktív védelem” kifejezést Nemzetbiztonsági Koncepciójába. Azóta az ország kis létszámú, magasan képzett hadserege csendes, de radikális átszervezésbe kezdett. Ennek keretében a Jõhviban létesülő új bázison túl a határon fekvő Narvában is építenek egy akár ezer katona befogadására alkalmas támaszpontot. Észtország idén 42 százalékkal, 2,4 milliárd euróra növelte katonai kiadásait, ami a GDP 5,4 százalékának felel meg, s emellett fegyverbeszerzéseit is megváltoztatja.
Az elmúlt évben Észtország kilenc amerikai gyártmányú Himars rakéta-sorozatvető (MRLS) rendszer vásárlásáról írt alá szerződést, a hozzájuk tartozó, akár 300 km-es hatótávolságú M57 ATACMS ballisztikus rakétákkal, emellett kilenc hasonló hatótávolságú dél-koreai Chunmoo rakéta-sorozatvetőt is vásárol.
Ezek hatótávolságába beleesik Oroszország legnagyobb regionális katonai bázisainak nagy része és Szentpétervár is.
A védelmi minisztérium egyik katonapolitikai tisztviselője a Financial Timesnak elismerte, hogy az észt védelmi tervezés az elmúlt tíz évben változatlan maradt. „Oroszország ugyanakkor már tervezi, hogy megduplázza erőit a határaink mentén” – mondta.
A 2014-es krími orosz inváziót követő évtizedben kidolgozott észt védelmi doktrína arra épült, hogy amennyiben Oroszország inváziót indít, az ország sorkatonai erői gerillaszerű védelmet folytatnak, a mocsaras, erdős táj mélyreható ismeretét felhasználva, és súlyos veszteségeket okoznak az orosz erőknek, amíg a szövetséges NATO-erők megérkeznek.
Az orosz–ukrán háború tapasztalatai alapján azonban arra a következtetésre jutottak, hogy egy ilyen terv nem működne, mivel a Kreml nem törődik a veszteségekkel, és hadserege az egyszer már elfoglalt területek megtartásáért akkor is tovább harcol, ha már mindent elpusztított rajtuk.
Bár Észtország 230 000 fős tartalékos haderővel rendelkezik – ez az 1,3 milliós lakosság közel egyötöde –, állandó erői azonban mindössze 4200 főből állnak.
Védelmi doktrínájának megváltoztatása bármely terület elvesztésének megakadályozása érdekében tehát nagy kihívást jelent, különösen tekintettel arra, hogy az észt katonai hírszerzés szerint Oroszország bármilyen agresszióban a meglepetés erejére építene.
