Szinte csak ruhátlan alakokat látunk Zofia Pałucha képein, amelyeken a lengyel festőművész felcseréli a fényt és az árnyékot: ezzel a testekre irányítja a figyelmet, és arra invitál, hogy más szemmel nézzük az alakokat. – Ezzel az ábrázolással párbeszédbe lépek a művészettörténettel, amelyben mindig is fontos volt a fény és az árnyék viszonya. Nálam viszont e kettő fordítva van, ami az én egyedi stílusom, az „aláírásom” a képeken – mondta lapunknak a varsói HOS galéria kiállításán az alkotó, aki képeivel nem a régmúltra, hanem a jelenünkre akar reflektálni. – Úgy gondolom, hogy egy kortárs művésznek az a kötelessége, hogy azokkal a problémákkal foglalkozzon, amelyek a mai világunkban körülvesznek minket, legyenek azok magánéleti vagy társadalmi kérdések – vallja Zofia Pałucha.
Az egyik képén fiatal punkokat látunk 2011-ben Indonéziában, amint a rendőrök lenyírják a színes hajukat. – Tinédzserként rajongtam a punk-rock kultúráért, amely a hetvenes évek New Yorkjában és Londonjában született. A képemen viszont indonéz fiatalokat látunk, akik magukévá tették ezt a kultúrát, a hatalom azonban megfosztja őket ettől a szabadságtól, és levágja a taréjukat – mondja a művész.
Egy másik képén a test által küldött jelekre utal: egy meztelen nőt látunk, akinek a bőrén fehér vonalak futnak végig különböző irányokban, mintha anatómiai bábu lenne, miközben a kezében ecsetet tart. – A testünk jeleket küld, beszél hozzánk, de eleinte nem biztos, hogy értjük ezeket, ezért figyelnünk kell rá, és értelmeznünk kell az üzenetét – mondja a művész.
Egy kisebb tér festményein három pár tűnik fel: Basquiat és Madonna, David Bowie és Iman, illetve egy férfi és egy meztelen nő. – Bowie rajongója vagyok, de a képemen a főszereplő Iman, a divatmodell, aki a kilencvenes években nagy tettet hajtott végre: Donald Trump közeledett hozzá, de ő nemet mondott neki, és végül Bowie-t választotta.
Őszintén szólva úgy gondolom, egyre több embernek kellene nemet mondania Trumpnak
– véli a művész.
A következő vásznon egy másik híres fotó átiratát láthatjuk: Basquiat és a szintén hirtelen híressé vált Madonna szerepel rajta egymás mellett a nyolcvanas években. – Nagyon érdekes, ahogy ez a kép érzékelteti, hogy a popkultúra és a képzőművészet mennyire összefonódott ebben a korszakban – mondja a művész.
Az utolsó kép már a banalitás világába vezet: ezen egy férfi egy meztelen nő testéről szusit falatozik. Zofia Pałucha szerint a három nőalak a testhez való viszonyulás különböző módjait mutatja be. Iman, a szupermodell és Madonna, aki a megjelenésével egyre népszerűbb és befolyásosabb lett, képes volt uralni a saját testét, míg a harmadik, névtelen nő az adott szituációban teljesen elveszíti a teste feletti irányítást.
A másik kis térben egy triptichon várandós nőt ábrázol, aki a három képen fokozatosan megválik a ruháitól. Vele szemben Janis Joplint látjuk piros ruhában egy másik festményen. – Ebben a szekcióban meg akartam mutatni, hogy anyaként új életet ad az ember, de művészként is, hiszen Janis Joplin is számos fontos dalt hozott a világra, amelyek aztán önálló életre keltek.
Infó: Zofia Pałucha: Mother of One. Kurátor: Marianna Łomża. HOS Gallery (Varsó, Dzielna 5.). Megtekinthető november 7-ig.
