„Egy normális világban mindenki zöld lenne, amikor a nagymamánk nyáron befőttet rakott el, hogy legyen gyümölcs télre, az maga a fenntarthatóság”

Negyed évszázada csöppent a zöldmozgalomba Csillag Gábor, aki az ELTE-n tanított kulturális antropológiát, amikor egy hallgatója a kezébe nyomott egy szórólapot, hogy a Zöld Fiatalok tiltakoznak, mert Tarlós István be akarja tiltani a melegsátrat a Szigeten. A tüntetésen döbbent rá, hogy „a zöldség nem csak környezetvédelem”, majd miután Berlinben találkozott Daniel Cohn-Bendittel és más veterán forradalmárokkal, megismerte a zöldgondolkodás legtágabb társadalmi-politikai szemléletét, amibe az emberi és kisebbségi jogoktól a szociálpolitikáig minden beletartozik. Ez annyira beszippantotta, hogy fokozatosan kilépett az akadémiai életből, és belépett a zöldaktivizmusba, részt vett az első hazai zöldpárt megalapításában is. Ma is ezt az átfogó szemléletet képviseli, amikor rendszerkritikus és szemléletformáló elemzéseket, tartalmakat publikál olyan felületeken, mint az Új Egyenlőség vagy a Zöld Hang.

A növekedés határai – Van-e esély a civilizációnk fennmaradására?

A klímaváltozásról szóló közbeszéd többnyire a felmelegedésre és az energiakérdésre összpontosít, miközben a válság ennél összetettebb: a természeti erőforrások kimerülése, a nyersanyagfüggőség és a fogyasztás határainak kérdése is ide tartozik. Gelencsér Andrással arról beszélgettünk, mennyiben fenntartható a mai gazdasági és technológiai modell, milyen tévhitek élnek a zöld átmenetről, és milyen társadalmi következményei lehetnek annak, ha a valós problémákkal továbbra sem nézünk szembe. A légkörkutató akadémikus, a Pannon Egyetem egyetemi tanárának víziója szerint a környezeti, energia- és nyersanyagválság valójában ugyanannak a civilizációs krízisnek a különböző arcai.

Az egység túlélési feltétel, nem eszme, már csak az a kérdés, a magyaroknak menni fog-e

Valójában több a közös bennünk emberekben, mint ami elválaszt. Ugyanazok a vágyak és szükségletek mozgatnak, mint a boldogulás, a biztonság, és a remény. A megosztottság rövid távon hatalmat teremt, hosszú távon összeomlást és háborút. Magyarország történelmi tapasztalata különösen érzékennyé tehetne bennünket erre: a viharos időket túlélnünk mindig úgy volt lehetséges, ha a közösségi tudat erősebbnek bizonyult a törésvonalaknál. A közelgő globális és helyi válságok nem ideológiákat, hanem az emberi együttműködést fogják próbára tenni, ahol egy egységes Európa, és benne a magyar nemzeti összetartozás kulcsfontosságú.

A kőkorszaki agyunk segített nekünk túlélni, és most az sodor minket a vesztünkbe - Interjú Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval

Boldog, aki felismerte a globális felmelegedést, a klíma- és energiaválságot, és lelkesen küzd a fosszilis energiahordozók visszaszorításáért, a fenntartható gazdaságért. Ám aki rendszerszinten szemléli a vészjósló folyamatokat, depresszióba zuhanhat, mert megoldhatatlannak láthatja a helyzetet, az összeomlás képei villannak fel előtte. Vagy lehet, hogy mégis ő a boldogabb, mert képes volt mélyebb szinten szembenézni a valósággal, és így készen áll a nagy összefüggésekhez emberi minőségünket, valódi civilizációs eredményeinket megőrizve alkalmazkodó életszemlélet és életforma kialakítására? Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutató az utóbbi irányt erősíti nézeteivel, személyes példájával.