Magyar Pétertől Rapcsák Andrásig: Miért vált Hódmezővásárhely a szoborháborúk frontvonalává?

A rendszerváltás óta tartó kulturális hullámvasút nemcsak a múlt (f)elszámolását, hanem a köztéri szobrok sorsát is folyamatosan átírja. Legyen szó fővárosi emlékművek áthelyezéséről vagy vidéki városok politikai csatározásairól, a köztéri alkotások mozgatása vitákat generál. Arról nem is beszélve, hogy úgy tűnik, egy alkotás megítélésében erősen befolyásol minket, milyen politikai nézetet vallunk, szerettük-e az ábrázolt illetőt vagy a mű alkotóját. Mélyi József művészettörténész segít abban, hogy nagy látószögből tudjuk szemlélni ezeket az ügyeket. 

Ha nincs egyetértés, nincs alkalmas emlékhely sem

Magyar Péter szerint az Orbán-kormány késett el azzal, hogy a 70. évfordulóra méltó emlékhelyet kapjon az 1956-os forradalom. Ugyanakkor korántsem biztos, hogy egyáltalán készen állunk egy mindenki számára megfelelő, a szabadságharc eseményeihez méltó emlékhely állítására.

Vitairatban tett javaslatot a képzőművészeti intézményrendszer jövőjéről öt művészeti szakember, a tervekről Mélyi József művészettörténészt kérdeztük

Az állam tulajdonképpen elfeledkezett arról, hogy egy kísérletező, társadalmi problémákkal is foglalkozó, újat akaró kortárs művészet létezik, és hogy az támogatásra méltó.

Hozzák a figurát

Két lábon járó piros sapka lett a 2024-es párizsi olimpia kabalája. De vajon szerencsés választás-e, illetve mitől működik egy ilyen jelkép? Szakértőket kérdeztünk.

Szobrok kockázat nélkül

A magyar írók és költők köztéri emlékművei esztétikai szempontból a konzervatív irányt követik, különösen egyes külföldi alkotásokhoz képest. Az okokról Mélyi József művészettörténészt kérdeztük.