Déry-díj: Szilasi László és Varga Mátyás kapta

Szilasi László író és Varga Mátyás költő kapta a Déry-díjat. A Déry-díjat Déry Tibor író feleségének végakarata szerint az irodalmi élet kimagasló alkotói kaphatják.

Az özvegy a családi vagyont a magyar államra hagyta azzal a kikötéssel, hogy a kamatokból finanszírozzák az elismerést - olvasható a közleményben.

Szilasi László irodalomtörténész, egyetemi tanár, író 1964-ben született Békéscsabán. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar nyelv és irodalom szakon.

Megalapította a Pompeji című negyedévente megjelenő irodalmi, művészeti, bölcseleti lapot, amelynek megszűnéséig, 1998-ig szerkesztője volt. A József Attila Kör könyvsorozatában jelent meg Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét című, Bródy-díjas esszékönyve, majd a Hárs Endrével közösen írt Lassú olvasás című tanulmánykötete.

Kanetti Norbert álnéven jelentette meg első elbeszéléseit. Első önálló regénye, a Szentek hárfája elnyerte a Rotary Irodalmi Díjat 2010-ben.

Varga Mátyás költő, bencés szerzetes, tanár 1963-ban született Zalaegerszegen. Húszévesen kezdte el teológiai tanulmányait Pannonhalmán, ezután az ELTE magyar-francia szakos hallgatója lett.

Az 1990-es évektől kezdett publikálni esszéket, kritikákat és verseket; rendszeresen fordít francia költőket. 2004-től a Bencés Kiadó ügyvezetője, a Napjaink Teológiája sorozat szerkesztője. Hallásgyakorlatok című kötete 2009-ben jelent meg a Magvető Kiadónál, ezt követte 2011-ben ugyanott a Parsifal, parsifal, majd idén ősszel a Hajnali 3.

Szerző
Frissítve: 2013.10.16. 23:53

L. Simon visszautasít a jogdíjvita ügyében

L. Simon László nyílt levelében utasítja vissza Lovasi András vádjait, aki szerint a Nemzeti Kulturális Alap lenyúlná a jogdíjakat. Nagy vihart kavart, hogy a kormány az üres adathordozók árába beépített kompenzációs díjak negyedét elvonta a jogkezelő szervezetektől, s azt az L. Simon által vezetett Nemzeti Kulturális Alap osztja fel a későbbiekben.

 L. Simon nyílt levelében azt állítja, értelmetlen lett volna a jogkezelőkkel egyeztetni a döntés előtt, hiszen "miképpen lehetett volna szakmai egyeztetést folytatni a bankadó bevezetéséről?

A bankszektor érdekeinek megfelelően kialakított szakmai és politikai álláspont szerint ez helytelen lépés, míg a kormány szerint helyes lépés. A bevezetés vagy be nem vezetés tényét illetően nem lehet kompromisszumot kötni" - írja az alelnök.

"Nem tudom elfogadni, ha lenyúlást emlegetnek" - írja L. Simon, szerinte nehezen minősíthető lenyúlásnak, ha egy meglévő forrást szélesebb kör számára kívánnak hozzáférhetővé tenni.

"Az Európai Bíróság 2013 júliusában meghozott döntésében az egyes méltányos díjigényeket (ilyen például az üreshordozó-díj) vizsgálva megállapította, hogy lehetséges a díjazás egy részét közvetett kompenzáció, például szociális és kulturális támogatások formájában nyújtani" - olvasható a levélben.

Az alelnök szerint pénzt elosztó kollégium koncepciójának és programjának kialakításkor ki fogják kérni a zenész társadalom véleményét.
 

Lovasi nyílt levélben korábban többek között azzal érvelt, hogy bár nem minden hiba nélkül működtek a jogvédő szervezetek, de az utóbbi időben pozitív változást tapasztalt a működésükben, másrészt ezek mégiscsak a szakma döntései nyomán alakították ki a pénzkifizetéseiket.

"Ez egy rendkívül megosztott szakma, sok ízlésbéli, politikai stb. erővonal mentén, de azért ismerjük nagyjából egymást, egymás munkáit, bármilyen meglepő, a fiatalokat is, és higgye el, ha a fejlesztési pénzeket ilyen kiegyensúlyozottan osztanák el Önök, mint a mi döntéshozóink, még ennél is népszerűbb lenne az - amúgy is rendkívül  - népszerű pártja" - jegyezte meg a  zenész, hozzá téve, "Én nem bízom Önökben. Nem csak Önökben, azokban sem bíztam.Egyszerűen a politikusok logikája szerint az egy jó dolog, hogy odajárulunk a pénzesdombhoz, aminek a tetején Önök ülnek, és a marakodóknak nagy kegyesen ledobálnak pár aranyrögöt. A mi pénzünkből."

Frissítve: 2013.10.16. 23:52

Időutazás határokkal

Publikálás dátuma
2013.10.17. 07:45
A Harry Potterből ismerős Domhnall Gleeson és a szerelmét játszó Rachel McAdams az Időről időre című fi lmben FORRÁS: UIP-DUNA F
Laza hét, nagyágyúk nélkül: időutazásos romantikus vígjáték az Időről időre Richard Curtis rendezésében Domhnall Gleesonnal és Bill Nighy-val. Finn sci-fi a Hold nácivá lett sötét oldaláról az Iron Sky, száguldó gyerekmese az autóversenyzővé vált csigáról a Turbó című animáció.

A legbanálisabb romantikus komédiát keverte meg egy limitált érvényességű időutazásos sci-fivel Richard Curtis író-rendező, hogy egy problémamentes és nézhető vígjátékot ügyeskedjen ki belőle. Többé-kevésbé sikerül is neki, ez lényegében a forgatókönyve ötletein múlott.

Márpedig forgatókönyvben nem akármilyen sikerfilmeket tud maga mögött, úgy mint Bridget Jones, Négy esküvő és egy temetés, Notting Hill, s társíróként még Spielberg háborús ló-főszereplős filmjében, a Hadak útjában is benne volt. Curtis mulattat, de nem tör csúcsokra.

Időről időre című filmjében nem igyekszik feltalálni, csak lemásolja újra a saját puskaporát, amit párszor már elpufogtatott, ha arra gondolunk, hogy mostani 21 éves kedves főhőse az a jól ismert üde lelkű, ám szívügyekben kétbalkezes, rokonszenvesen bizonytalankodó srác, akihez hasonlót már korábbi filmjeibe is beleírt.

Marad ennél a képletnél, s a sci-fi elemmel is csínján bánik, Tim nevű főhőse (Domhnall Gleeson) szülinapi ajándékul kapja a meghökkentő titkot apukájától. Megtudja, a család férfitagjai képesek időutazni. Csak be kell állnia egy sötét helyre, mondjuk egy szekrénybe, össze kell szorítania az öklét, s máris abba a pillanatba szállhat vissza a múlt időben, amelyikbe óhajt.

Egy szerelemre áhítozó, ám nem túl talpraesett fiatalember mosolyognivaló kalandjai következnek ezek után, hol a normál időben, hol a visszatolt időben, hol a duplán ide-oda tolt múltból múltba majd vissza alakuló jelenben.

A film maga is egy időutazás: az a nyugodt, kedves, old timer vígjáték pereg az orrunk előtt, amelytől távol vannak az utóbbi évek izgatott, végletes megoldásai, de a nyers és vad szociális valóság is. Itt a szerelem és a humor régimódian gyengéd és odaadó egy megnyugtató, biztonságos társadalmi közegben.

Még akkor is, ha az első találkozás kedvéért akár harmadszor megy vissza hősünk az időben, hogy a legjobb formájában mutatkozzon be a szerelmére kiszemelt leányzónak. Vagy amikor az első szexre kihegyezett légyottot is meg kell ismételnie, mert a tapasztalatlansága először alaposan elrontja az élményt.

Curtis ért ahhoz is, hogy ne csak humora és némi lélektana legyen az időutazásoknak, hanem tétje is, olykor ugyanis meghökkentő veszélyekkel is jár az ügy, mikor hőse a szöszke kislánya helyett egy barna bőrű kisfiút talál otthon a visszakapott jelenben. A film legszebb része viszont a bensőséges apa-fiú kapcsolat az enigmatikus kisugárzású Bill Nighy apafigurájának köszönhetően. (Időről időre ***)  

A finn Timo Vuorensola filmje is utazik az időben egyrészt oda, 2018-ba, másrészt vissza a nácizmusba. Az Iron Sky nagy ötlete ugyanis az, hogy a nem távoli jövőben egy amerikai űrhajó felfedezi a Hold túloldalán tenyésző náci birodalmat.

A Führer némileg agyalágyult kiadásban, Udo Kier átható figurájában lép színre - és leginkább Chaplin feledhetetlen figurájára üt -, de az egész nácigépezet is a burleszk határát súroló, de azért félelmetesen ismerős idiotizmussal követi az eredeti náci elvek szerinti társadalom létezését.

Különösen az iskolai gyereknevelés hátborzongatóan humoros, túlkapásait a magyar néző értékelni fogja. De jut az olykor vaskos iróniából és gúnyból a modernebb világhatalmaknak is.

A történet szerint az USA-ban elnökválasztásra készülnek, mikor megtudják, hogy a Hold sötét oldalán egy náci hatalom készül a földi invázióra, tehát ott is beindul a hírverő gépezet a maga politikai érdekei mentén, úgyhogy a vidám finn rendezőtől - aki a miskolci fesztiválon mulatságos show-t kerekített a saját színpadi bemutatkozásából - a régi ordas hatalom abszurditását új közegbe helyezve a mindenkori uralmi politikákat igyekszik meztelenre vetkőztetni és kinevettetni.

Hol több, hol kevesebb sikerrel, de mindenképpen legalább annyival hosszabb filmváltozatban, mint amennyit otthon kivágtak, de amit most visszahelyezve, rendezői változatként nálunk láthatunk. (Iron Sky ***)

Érdekes felnőtt fejjel egy olyan animációs filmet nézni, amit a magyar keresztségben hat éven aluliaknak nem ajánlanak, de amely pedig úgy négy éves kortól lehet érdekes a kisgyerekeknek, nem túl öreg korukig.

A korhatáros meghatározások egyik viszketős titka tehát a Turbó, amely kedves mese egy álmodozó csigáról, aki egy csoda folytán elképesztő képességre tesz szert és meg is nyeri a Minneapolisban rendezett autóversenyt.

A rokonszenves tanító szándékot többször meg is fogalmazzák nem csak a csiga, hanem az ember szereplők is. Nem lehetsz olyan kicsi, hogy be ne váltsd az álmodat, ha nagyon nekidurálod magad - valahogy így szól. Szép, nem? (Turbó ***)

Szerző
Frissítve: 2013.10.16. 23:50