A Le Monde közölte: 2012. december 10. és 2013. január 8. között 70,3 millió franciaországi telefonbeszélgetést figyeltek meg. Voltak olyan napok, amikor ezek száma a hétmilliót is elérte. Ha bizonyos telefonszámoknál tapasztaltak tevékenységet azonnal, automatikusan beindult a megfigyelés gépezete.
SMS-üzeneteket, valamint bizonyos keresőszavak alapján a beszélgetések tartalmát is vizsgálták. Rögzítették a "célszemély" névjegyzékét is. A Le Monde azt közölte, a washingtoni kormányzatnak azért is volt hasznos a program, mert egyebek mellett ezek alapján fogadhattak el új szankciókat Irán ellen.
Az ügy a hét közepére szinte az egész francia és amerikai sajtóra átterjedt. Párizsi jelentések szerint a tengerentúli kémszolgálat régóta állandó megfigyelés alatt tartja Franciaország washingtoni nagykövetségét és New York-i ENSZ képviseletét, a New York Times és a Wall Street Journal viszont azt rebbentette fel, hogy az Egyesült Államok diplomáciájával ugyanezt teszi a francia felderítés.
A Le Monde szerint különösen aggályos, hogy az NSA nem csupán fülel, nem csak arra vannak módszerei, hogy felhalmozza a milliárdnyi mennyiségű információt, hanem arra is, hogy tartalmukat felfejtse, a kódokat, jelszavakat kifürkéssze.
Az NSA-nak két kiegészítő, ugyanakkor egymásnak ellent mondó hivatása van. Az első "védekező" jellegű, a közigazgatás és a vállalkozások adatait tartja szemmel, a másik "támadó", szétzúzni azokat a titkosításokat, amelyeket az Egyesült Államok ellenfelei használnak.
Ebből következik, hogy az ügynökség feladata is kettős jellegű, hol szövetséges, hol ellenséges. Kifejlesztettek olyan programot, amelynek szuper rendszerei milliárdnyi kulcsot zúzhatnak szét, mások másodpercek alatt fejthetik meg a kombinációikat.
A szerteágazó tevékenységről Jean-Jacques Urvoas, a francia nemzetgyűlés törvényügyi bizottságának elnöke úgy nyilatkozott, "legyünk őszinték, nem meglepetés, hogy az NSA kémleli Franciaországot, és nem is az egyetlen olyan amerikai ügynökség, amelynek ez a hivatása. Az igazi újdonság a lehallgatások kiterjedtsége.
Fontos hangsúlyozni, hogy az USA szövetségesünk ugyan, csak az a baj, hogy Washingtonnak nincsenek szövetségesei, csupán célpontjai és hűbéresei. Franciaország azonban teljesen sem az egyik, sem a másik".
A francia kormányzat megdöbbenését, felháborodását fejezte ki az eset kapcsán. Washington azóta próbálja kisebbíteni az ügy jelentőségét. Barack Obama hivatala hétfőn későn este közölte, hogy az elnök telefonon beszélt Francois Hollande-dal, akivel tudatta, "egyes sajtóinformációk kiforgatják tevékenységünk természetét, mások pedig megfigyelési módszereinket illetően, jogosan fogalmazzák meg barátaink és szövetségeseink aggályait".
Hollande úgy reagált az egészre: "mélységesen elítéljük a szövetségesek és barátok között elfogadhatatlan gyakorlatot, amelyek érintik francia állampolgárok magánéletét is".
James Clapper, az amerikai nemzetbiztonsági szolgálat igazgatója később azt állította, a cikk nem minden állítása felel meg a valóságnak, s hibák sorát vélte felfedezni benne. Szerinte teljesen hamis az az állítás, amely szerint az ügynökség több mint 70 millió telefonbeszélgetést figyelt meg.
Arról ugyanakkor nem volt hajlandó részleteket közölni, mi volt igaz a jelentésből, s mi nem, csak annyit mondott, hogy az Egyesült Államok "ugyanúgy gyűjt adatokat, mint minden más állam". Hozzátette azonban, hogy Washington számára nagyon fontos a két ország közötti kiváló viszony fenntartása.
Azt tehát nem tudhatjuk meg, miben hibázott a Le Monde, az azonban tudvalévő, hogy a patinás lap rendkívül alapos munkát végzett: külön kis csapatot szervezett, hogy felgöngyölítse az NSA ténykedését, kapcsolatba lépett Glenn Greenwald jelenleg Brazíliában élő újságíró-ügyvéddel, akinek szintén saját csapata van a leleplezésre.
Elutazott Rio de Janeiróba régi barátom, Yves-Michel Riols, Kádár "demokratizáló" korszaka idején sokáig budapesti tudósító, a Le Monde oknyomozó riportere. A részletes helyszíni beszámolónak természetesen Greenwald a hőse, ő mondja el, mit is keresnek francia földön a "jenkik".
A Le Monde csapatát kivált két téma érdekli: az NSA ügynökség úgynevezett Prism programja, részleteiben pedig Franciaország megfigyelése. A szuperspion, Edward Snowden leleplezéseit eddig úgy tüntették fel, hogy nem gyengíteni törekedtek a demokratikus társadalmakat, éppen hogy konszolidálni.
A szerkesztőség ellenben úgy véli, hogy a kémkedések károsan hatnak a köz- és az egyéni szabadságra. Az NSA megfigyeléseinek úgynevezett harmadik körébe Franciaországon kívül Németország, Ausztria, Lengyelország és Belgium tartozik, a "második körbe" ellenben a Washingtonnal történelmileg hagyományosan angolszász országokat sorolták, Angliát, Kanadát, Ausztráliát, Új-Zélandot.
Glenn Greenwald ügyvéd-újságíró Yves-Michel Riolsnak, a Le Monde kiküldött riporternek azt mesélte el, hogy húszezer olyan dokumentum van a birtokában, amelyek az Egyesült Államok világméretű elektronikus kémhálózatának a cselekedeteit bizonyítják.
Megkörnyékezte már több Hollywood-i filmstúdió, minden áron szeretnének hozzájutni az anyagaihoz, de nem adja ki őket. Viszont háromhetenként új készülékeket vásárol, azonnal nem is kapcsolja be őket, nehogy nyomukra akadhassanak.
Washington egyelőre diplomáciai utakon szimatolja, hogyan lehetne kikecmeregni a bizalmi válságból. A keresés valószínűleg eltart jó ideig.
