Kiállítási nagyüzem van a Magyar Nemzeti Galériában, a fölszinti nagy kiállítótérben a hétvégéig látogatható az az impresszionista és posztimpresszionista remekműveket bemutató tárlat, amely Monet, Gauguin, Van Gogh műveit a magyar kortársak - többek között Szinyei Merse és Rippl-Rónai - alkotásaivall együtt mutatja be. Az "A" épületben pedig januárig látható a Chagall és Ámos Imre műveit párhuzamba állító tárlat.
A legújabb, Az idő ölelésében címet viselő kiállítás épp az 1913-ban született Rozsda Endre születésnapján nyílt meg tegnap.(A kiállításon készült képeinket idekattintva tekintheti meg. Fotó: Tóth Gergő, Népszava.)
Roland Galharague, Franciaország magyarországi nagykövete a megnyitón emlékeztetett rá, hogy a Galéria mindhárom tárlatának komoly francia vonatkozása van, s ez alól Rozsda Endre sem kivétel, hiszen a festő 1956-tól 1999-es haláláig Franciaországban élt és alkotott.
A neves magyar-francia festőnek volt már retrospektív kiállítása a Műcsarnokban, a Szépművészeti Múzeumban és a Mai Manó Házban, jelenleg pedig a Várfok Galériában láthatók munkái, de ilyen mélységű áttekintést még egyik kiállítás sem adott, a Galéria tárlata ráadásul Rozsda Endre festményei mellett felvonultatja a mester fotográfiáit, grafikáit is - tette hozzá.
Benedek Csaba, a Rozsda Endre Baráti Társaság elnöke elmondta, terveik szerint a budapesti kiállítás Franciaországban is látható lesz majd, míg egy másik jelentős magyar-francia képzőművésznek, Hantai Simonnak a Pompidou Központban nemrég zárult retrospektív tárlata rövidesen a magyar fővárosba érkezhet.
Rozsda Endre nem hajszolta a népszerűséget, mondja a társaság elnöke, a művész egykori barátja, sőt, nem szívesen vált meg képeitől, a vásárlókat valósággal levizsgáztatta, hogy méltók-e arra, hogy egy-egy "gyermekét" - ahogy a festményeit nevezte - elszakítsák tőle.
Voltak olyan művei, melyeket még legközelebbi barátai sem ismertek. Haláláig nem tudták például, hogy fotózott, s végrendeletében hagyatéka gondozóit felszólította, hogy csak azután állítsák ki fotográfiáit, miután festményeit megismerte a világ.
Benedek Csaba szerint Magyarországon már meglehetősen ismert a művész, de Franciaországban még van mit tenni. Igaz, a legnagyobb francia múzeumoknak vannak művei a festőtől.
A kiállításra megújult a Galéria harmadik emeleti kiállító tere is - hangsúlyozta Baán László főigazgató a kiállítás megnyitón. A szürke, sötétkék színeket kombináló tér, kiváló hátteret jelentenek a művész, különösen késői korszakára jellemző művei számára.
A tárlat az Aba Novák Vilmos tanítványaként, a realizmus jegyében induló festő munkáival indul. A második terem, a harmincas évek végének, negyvenes évek elejének párizsi tartózkodásával folytatódik.
Itt jelenik meg - Kopeczky Róna kurátor szerint - a Rozsdára oly jellemző stílus, amivel az absztrakt és figurális művészet vegyíti egy-egy képen belül. Párizsban ismerkedik meg Miro, Dali, Max Ernst műveivel, amik gyökeresen átalakítják stílusát. Ihletői egy-egy műve egyébként a kiállításon is látható.
A politikai klíma nem volt épp jó, a német megszállás alatt az "elfajzott művészetnek" titulált progresszív alkotók csak titokban állíthattak ki.
Más művészettörténészek szerint Rozsda legfontosabb művei a magyar képzőművészet egyik legkiemelkedőbb, egyben tragikusan gyorsan véget ért korszaka, az Európai Iskola jegyében születtek meg.
Az 1948-ban betiltott csoport épp Rozsda műtermében alakult meg. Az ebben az időszakban született Rozsa képeken mintha természeti organizmusokat, a sejtek belsejét, nyüzsgő tengeri mélységet, vagy különös, távoli civilizációk szimbólumait látnánk.
Az 1956-os forradalom hozta meg a művész számára a szabadságot, ekkor távozott ismét, immár véglegesen Párizsba. Ekkor alakul ki az egész későbbi életművére jellemző nonfiguratív stílus.
A színes üvegablakokat, keleti szőnyegeket egyaránt idéző alkotások a lét végső kérdéseit feszegetik. Fényből és emlékből szőtt művek ezek, melynek mélységét nem a tér, hanem az idő adja - ahogy a kurátor fogalmazott.
