Kék lett a fény az átigazolási piacon

Habár az idén a csapatok többsége úgy ítélte meg, hogy a tavaszra fölösleges a keret nagyszabású átalakításba kezdeni, s emiatt a téli labdarúgó átigazolási időszak a szokottnál visszafogottabb volt, a Chelsea újfent példáját hozta, hogyan kell nagy pénzeket elherdálni.

A londoni drukkerek eleve kótyavetyélésnek tartják, hogy eladták a spanyol Juan Matát. Ugyan majd félszázmillió eurót fizetett érte a Manchester United, ám egy világ- és Európa-bajnok karmesterért, aki az utóbbi időben rendre a legtöbb gólhelyzetet dolgozta ki a kékeknél, a szurkolók szerint ez nem pénz: a jelenléte többet ért. Az meg konkrétan bűne José Mourinhónak, hogy a vörös ördögökhöz engedte el…

Ennél is nagyobb pénzügyi melléfogás Nemanja Matic esete. Roman Abramovics klubelnök 2009-ben 1,75 millió eurót fizetett azért, hogy a 194 centi magas, támadásban sem rossz, de inkább védekezésben jeleskedő szerb fedezetet Kassáról elhozza. A Chelsea előbb kölcsönadta a holland Vitesse-nek, majd 5 millióért eladta a Benficának.

Nem is tűnt rossz üzletnek a dolog. Egészen addig, amíg a klubvezetés be nem látta tévedését: kár volt elengedni. Matic a lisszaboniaknál alapemberré vált, sőt, a legutóbbi szavazásnál a Puskás-díjért egészen a hajráig versenyben volt, minekután a portugál menedzser szemet vetett rá: 25 milliót áldoztak érte…

Mondjuk a veszteségeket a Chelsea kompenzálta is: a két éve egészen olcsón megvett (8) belga Kevin de Bruyne-t jókora haszonnal (17-ért) adta tovább.