Budapesti Tavaszi Fesztivál - Gazdag lesz a tánckínálat

Néptánc- és kortárstánc bemutatók, külföldi társulatok vendégjátékai és a hagyományos országos táncháztalálkozó is szerepel az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál tánckínálatában, amely a város különböző intézményeire kiterjedve várja a táncművészet kedvelőit március 21. és április 6. között.

A fesztivál nyitókoncertjén a Szegedi Kortárs Balett és a Pannon Filharmonikusok különleges produkciója várja az érdeklődőket a Művészetek Palotájában. A Szegedi Kortárs Balett nem először vesz részt a fesztiválon: korábban a Nemzeti Filharmonikusokkal közös - szintén Juronics Tamás által koreografált - A fából faragott királyfi című előadással örvendeztette meg a közönséget. Most Richard Strauss Don Juanja, Bartók Táncszvitje és Stravinsky Tavaszi áldozata szerepel a programban, a karmester Kovács János lesz.

A fesztivál néptánc kínálatában március 24-én a Honvéd Táncszínház Napszédítő/Páva-variációk című előadásának bemutatóját láthatják az érdeklődők a Thália Színházban. Az előadásában döntő szerepet játszik az autentikusság, és a látványos díszletelemek mellett hangsúlyt kap a Kárpát-medence legkülönlegesebb viseletei, úgy mint a matyó, a kalocsai és a kalotaszegi öltözetek bemutatása. Az est első részében vendégművészek által összeállított koreográfiát, a második részben Kodály Páva-variációk című művére Zsuráfszky Zoltán rendező-koreográfus által megálmodott alkotást láthat a közönség.

A néptánc kedvelőinek március 29-én és 30-án is kínál programot a fesztivál. A hónap utolsó hétvégéjén rendezik meg a XXXIII. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásárt a Papp László Budapest Sportarénában. A népművészeti műfajok és mozgalmak idei seregszemléjére mintegy 3500 közreműködőt várnak. A rendezvényen a Kárpát-medencei magyarság és a hazai nemzetiségek képviseletében műkedvelő és hivatásos előadók, gyermek és felnőtt néptáncegyüttesek, zeneiskolások és hagyományőrző népművészek működnek közre - olvasható a Budapesti Tavaszi Fesztivál hivatalos honlapján.

Március 22-én a Derevo Táncszínház és a Bozsik Yvette Társulat veszi birtokba a Művészetek Palotája színpadát, amelyen a Pokoli bál című előadás ősbemutatóját láthatják a táncművészet kedvelői. A németországi székhelyű orosz vizuális színház, a Derevo és a húszéves Bozsik Yvette Társulat közös munkáját a világhírű orosz zeneszerző, Alfred Schnittke zenéje, Chagall álomszerű rajzai és Gogol különös figurái inspirálták. Letűnt arisztokraták, irodaszolgák és jobbágyok, valamint a hivatalnok Csicsikov mozdulnak egy zenére. A rendező Anton Adasszinszkij, a koreográfiát Bozsik Yvette készíti. Az előadásban fontos szerepet kap az európai identitás kérdése is.

Az izraeli The Vertigo Dance Company a társulat fennállásának húsz évét felölelő legújabb produkciójával érkezik március 29-én a Nemzeti Táncszínházba. A Vertigo20 című előadásban a koreográfus, Noa Wertheim végighalad az általa lefektetett úton, megkísérelve megfejteni az idő titkát. Wertheim a valóstól a szürreális, a bensőségestől a teátrális, a megfoghatatlantól a tapintható felé mozdul - ismerteti az előadást a Nemzeti Táncszínház honlapja.

A Szentpétervári Eifman Balett a Rodin című előadását hozza el március 31-én és április 1-jén a Vígszínházba. Az Eifman Balett új alkotása a világ egyik legjelesebb szobrászának, Auguste Rodinnek, valamint segítőjének, szerelmének és múzsájának, Camille Claudelnek állít emléket. Tizenöt év együttlét utáni szakításuk Camille mentális leépülésének kezdetét jelentette; végül harminc év elmegyógyintézeti kezelés után, elfeledetten halt meg. A történet a zsenik tragikus természetéről szól, és a koreográfus előző műveihez hasonlóan ebben is a modern pszichologikus balett testbeszéde áll a középpontban.

Április 1-jén a francia Compagnie Philippe Genty vendégjátékát, a Forget Me Not című produkciót láthatják az érdeklődők a Pesti Magyar Színházban. Egy nappal később pedig a huszonöt éves jubileumi évadát ünneplő Közép-Európa Táncszínház Peregrinusok című előadásának bemutatójától lesz hangos a Művészetek Palotája. A darab három olyan koreográfus munkáját fogja egybe, aki itthon nevelkedett, de szakmai szempontból külföldön vált felnőtté. A három egyfelvonásosban a koreográfusok modern kori peregrinusként hazatérve szakmai és művészi tapasztalataikat összegzik.

Szerző

Propaganda szovjet módra

Csehszlovákia területén egykor hasonló propagandaháború zajlott, mint most a Krím-félsziget területén. A mai események azonban különös aktualitást adnak annak, hogy 45 éve fejezte be a műsorszórást a Szovjetunió szócsöve, a Vltava, azaz a Moldva Rádió, amely a Prágai Tavasz reformjai nyomán „megzavarodott” cseheket és szlovákokat akarta a „jó útra” terelni.

A Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 21-én vonultak be Csehszlovákia területére. Ezzel együtt kemény propagandaháború is kezdődött. Mivel a csehszlovák állami rádió még néhány hónapig viszonylag szabadon működhetett, ezért szükség volt olyan médiumokra, amelyekkel ellensúlyozni akarták a prágai hírközlést. Bár már néhány órával Csehszlovákia elfoglalása után Karel Hoffmann, a távközlési vállalat igazgatója, aki ellenezte Alexander Dubcek reformjait, lekapcsoltatta a központi rádió adóberendezéseit, a technikusok közbelépésének köszönhetően néhány óra múltán ismét hallani lehetett a rádió műsorát.

A szovjeteknek ezért szükségük volt egy olyan saját szócsőre. Ezt a feladatot látta el a Moldva Rádió, amelyet a hosszúhullámon két adóberendezéssel, az NDK területéről sugároztak Csehszlovákia felé cseh és szlovák nyelven hajnali öttől éjfélig. „Csak egy szocialista rádió sugározhat helyes információkat” – hangoztatta a program. A Varsói Szerződés csapatainak bevonulását így kommentálták: „Sok csehszlovák köszönettel fogadta, hogy a szövetségesek időben léptek közbe az ellenforradalmi erőkkel szemben”. Arról, hogy az akkori vezetést Moszkvába vitték ennyit mondtak: „A barátokkal és elvtársakkal a munkások és parasztok hatalmának, Európa biztonságának megőrzésén dolgozunk”.

A kommentárok minden elképzelést felülmúlóan vonalasak voltak. S attól sem riadtak vissza, hogy nyilvánvaló hazugságokat terjesszenek. A bemondók erőteljes német akcentusa azt mutatta, cseheket vagy szlovákokat nem tudtak megnyerni „az ügy” érdekében. Miután a szovjetek a prágai rádiót is kényük-kedvük szerint befolyásolhatták, a Moldva Rádióra már nem volt szükség, így 1969 februárjában beszüntette adását. Sok cseh egyébként egyetlen percet sem hallott a műsorból, de így is viccek céltáblája volt.

Szerző

Propaganda szovjet módra

Csehszlovákia területén egykor hasonló propagandaháború zajlott, mint most a Krím-félsziget területén. A mai események azonban különös aktualitást adnak annak, hogy 45 éve fejezte be a műsorszórást a Szovjetunió szócsöve, a Vltava, azaz a Moldva Rádió, amely a Prágai Tavasz reformjai nyomán „megzavarodott” cseheket és szlovákokat akarta a „jó útra” terelni.

A Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 21-én vonultak be Csehszlovákia területére. Ezzel együtt kemény propagandaháború is kezdődött. Mivel a csehszlovák állami rádió még néhány hónapig viszonylag szabadon működhetett, ezért szükség volt olyan médiumokra, amelyekkel ellensúlyozni akarták a prágai hírközlést. Bár már néhány órával Csehszlovákia elfoglalása után Karel Hoffmann, a távközlési vállalat igazgatója, aki ellenezte Alexander Dubcek reformjait, lekapcsoltatta a központi rádió adóberendezéseit, a technikusok közbelépésének köszönhetően néhány óra múltán ismét hallani lehetett a rádió műsorát.

A szovjeteknek ezért szükségük volt egy olyan saját szócsőre. Ezt a feladatot látta el a Moldva Rádió, amelyet a hosszúhullámon két adóberendezéssel, az NDK területéről sugároztak Csehszlovákia felé cseh és szlovák nyelven hajnali öttől éjfélig. „Csak egy szocialista rádió sugározhat helyes információkat” – hangoztatta a program. A Varsói Szerződés csapatainak bevonulását így kommentálták: „Sok csehszlovák köszönettel fogadta, hogy a szövetségesek időben léptek közbe az ellenforradalmi erőkkel szemben”. Arról, hogy az akkori vezetést Moszkvába vitték ennyit mondtak: „A barátokkal és elvtársakkal a munkások és parasztok hatalmának, Európa biztonságának megőrzésén dolgozunk”.

A kommentárok minden elképzelést felülmúlóan vonalasak voltak. S attól sem riadtak vissza, hogy nyilvánvaló hazugságokat terjesszenek. A bemondók erőteljes német akcentusa azt mutatta, cseheket vagy szlovákokat nem tudtak megnyerni „az ügy” érdekében. Miután a szovjetek a prágai rádiót is kényük-kedvük szerint befolyásolhatták, a Moldva Rádióra már nem volt szükség, így 1969 februárjában beszüntette adását. Sok cseh egyébként egyetlen percet sem hallott a műsorból, de így is viccek céltáblája volt.

Szerző