Csurgó - csodák igenis léteznek

Amikor öt évvel ezelőtt Csurgó férfi kézilabdacsapata feljutott az első osztályba, klubvezető, játékos és szurkoló álmodni se mert arról, hogy a gárda egyszer eljut oda, ahol ma tart. Színeiben válogatottak játszanak, a klub tavaly bronzérmes lett a bajnokságban és a kupában - kell-e mondani: a Veszprém és a Szeged mögött -, míg a nemzetközi mezőnyben immár Spanyolországtól kezdve Svédországon át egészen Németországig sok helyütt megtanulták a csapat nevét. S ha a hétvégén pontot szerez Hannoverben, a legjobb nyolc közé jut az EHF Kupában. Történet egy egyesületről, amely bizonyítja, kemény, szisztematikus munka révén csodák márpedig vannak!

Kétezer nyolcat írtunk. A honi kézilabda szurkolói valószínűleg azt se tudták, létezik egy Csurgó nevű csapat, pedig a Somogy megyei kisvárosban már akkor nagy terveket szövögettek. A másodosztályban. Aztán az álmokból valóság lett. Az együttes megnyerte az NB I/B bajnoki címét. Magabiztosan: mindössze két pontot veszített, így története során először készülhetett az első osztályú megpróbáltatásokra.

"Fantasztikus csapatunk volt akkor. Hatalmas fölénnyel nyertünk bajnokságot. Két döntetlenünk volt csupán, az összes többi meccsünket megnyertük. El se akartuk hinni, hogy felkerültünk a legjobbak közé" - elevenítette fel az öt évvel ezelőtti eseményeket az akkor játékosként, ma a klub ügyvezetőjeként tevékenykedő Erdélyi Péter.

A csoda kezdetét ekkortól datálhatjuk. Bár a klubnál ezt visszautasítják. "Nincs itt szó semmilyen csodáról. Csak és kizárólag szisztematikus, lépésről-lépésre történő építkezésről. Az volt az elképzelésünk, hogy évről évre minél jobb csapatot építünk fel.

Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a szurkolóink, a helyi és a régióban élők egyértelműen a csapat mellé álltak, és immár nincs olyan bajnoki vagy kupameccsünk, amikor ne lennének legalább ezren a lelátón. Jó érzés, hogy a csapatnak elég nagy a vonzáskörzete, és olyan egykori első osztályú bázisokról, mint Nagykanizsa vagy akár Komló, egyre több szurkoló jön el a hazai meccseinkre" - folytatta a klubvezető.

Csurgó Somogy-megye délnyugati részén, a horvát határ közelében fekszik. Lélekszáma alig haladja meg az ötezret. Meccsnapokon kiürülnek az utcák?

Hát amikor a csapat tavaly a csúcsra ért, tényleg nagy volt a boldogság. Az egylet harmadik lett a bajnokságban és a kupában egyaránt. A kézilabdában, ha egy gárdát nem Veszprémnek vagy Szegednek hívnak, a bronz aranyéremként csillog. A magyar mezőnyben a két óriás kiemelkedő büdzséből gazdálkodik, megszorítani se könnyű a nagy duót.

"Hatalmas a szakadék az említett két nagy és a többiek között. Egy-egy mérkőzés erejéig fel tudjuk venni a "kesztyűt", viszont az egész szezon teljesítményét tekintve megmutatkoznak a játékosállományokban fennálló különbségek.

Az említett elitklubok költségvetéséhez képest a mi büdzsénk lényegesen szerényebb, ennek ellenére törekszünk arra, hogy minden évben a lehetőségeinkhez mérten a legjobb játékosállományt állítsuk össze. Nem titkoljuk viszont, hogy merünk nagyot álmodni, és hosszú távon szeretnénk felnőni a Veszprém és a Szeged szintjére" - fogalmazta meg a csapat célját Erdélyi.

Miért ne sikerülhetne ez a Csurgónak? Ha már a nemzetközi mezőnyben csaknem már ugyanott tart, mint a két nagy? Ugyanis ha hétvégén pontot szereznek Szöllősiék a Hannover otthonában - a németek már kiestek… -, akkor bekerülnek az EHF Kupa legjobb nyolc csapata közé.

A Szeged mellé, míg a Veszprém ugye a BL-ben készül a negyeddöntőbe jutni. Értik, ugye? Az első, debütáló évükben a nemzetközi színtéren! Mégpedig úgy, hogy közben kiejtik az említett Hannover mellett a spanyol Leon gárdáját is.

"Pedig nem így indulta dolog… Még ahhoz is selejteznünk kellett, hogy a selejtezőben játszhassunk. A csapat történetének nagy élménye volt a bécsi csoportsorsolás. Azt hittük, álmodunk, mert azokkal a csapatokkal szerepeltünk egy táblán, akiket még egy évvel ezelőtt a televízió képernyőjén láttunk és csodáltunk.

Most pedig… Persze, a továbbjutáshoz könnyen lehet, hogy nem lesz elég megszereznünk a csoport második helyét, ugyanis a legrosszabb második kiesik, és sajnos a mi csoportunk a legkiegyensúlyozottabb. Viszont remekül helyt álltunk, főleg hazai pályán, hiszen itthon valamennyi ellenfelünket legyőztük" - ecsetelte a sportvezető.

A csapat remeklése az ő munkáját sem egyszerűsíti le, hiszen a több sorozatban is remeklő Csurgó háromnaponta játszik meccseket, és ehhez bizony meg kell erősíteni a keretet. Főleg annak tükrében, hogy a hazai pontvadászatban most jön a rájátszás, és a legjobb négy közé jutásért - és ezzel a nemzetközi kupában való indulás jogáért - a Tatabányával csapnak össze.

"Bár az alapszakaszban megszerzett 3. helyezés okán, a Tatabánya ellen mi rendelkezünk pályaelőnnyel, de tekintettel a közelmúltban csapatot ért extra terhelésre, talán a bajnoki szezon legnehezebb mérkőzései várnak ránk a párharcban.

A nehézségek ellenére bízom a csapat legjobb négybe kerülésében, így a következő szezonban ismét lehetőségünk nyílna megméretni magunkat nemzetközi színtéren is. Fejlődésünk alapja, ha a nemzetközi kupákban minél több kőkemény meccset tudjunk játszani" - árulta el Erdélyi. (Tegnap este a Csurgó végül x-y-ra megnyerte az első meccset a tatabányaiak ellen - a szerk.)

A keret megerősítése elkezdődött. A legjobbak közül hárman - Herbert Gábor, Lele Ákos és Gazdag Tibor - újabb egy évre elkötelezte magát. Egyúttal az utánpótlás bázis is egyre erősebb, a TAO-támogatásoknak köszönhetően 40-ről 124-re nőtt a fiatal játékosaik száma.

"A fiatalok az NB I/B-ben bizonyítanak, és az a célunk, hogy egyre több saját nevelésű, helyi kötődésű játékost szeretnénk a nagycsapatba beépíteni" - tette hozzá a klubvezető. Igen, immár ez a helyes kifejezés Csurgón.
A NAGY CSAPAT!