Tíz éve az unióban - Megosztott az EU-val kapcsolatban a cseh politika

 Megosztott a cseh politikai elit az Európai Unióval kapcsolatban. Jelképes bizonyítéka ennek, hogy bár Csehország 2004 májusában lett tagja a szervezetnek, az ország legfőbb hivatalában, a prágai Hradzsinban az uniós zászlót csak 2013 tavaszán vonták fel, azt követően, hogy az "euroszkeptikus" Václav Klaust az "eurooptimista" Milos Zeman váltotta fel az államfői bársonyszékben.

Tény azonban, hogy az uniós csatlakozást a jobboldal (polgári demokraták) és a baloldal (szociáldemokraták) egyaránt támogatta, bár eltérő indoklással, érveléssel.
Az is tény, hogy a minisztériumi épületeken 2004 májusától - függetlenül a kormány politikai színezetétől - mindig ott lobogott az aranycsillagos kék zászló.
A tíz évnyi tagság mérlegének politikai értékelése is eltérő.

"Belépésünk az EU-ba többet jelentett, mint egy közös piachoz és pénzügyi rendszerhez való csatlakozást. Lényegében egy családhoz csatlakoztunk, amelynek elfogadtuk szabályait, viselkedését és kultúráját" - jelentette ki Zeman április közepén a csatlakozás 10. évfordulója kapcsán egy lapinterjúban.
Elődje, Klaus ezt másképp látja: a csatlakozással teljesült a csehek óhaja, hogy visszatérjenek Európába. Ugyanakkor ismét olyan társadalmi kapcsolatrendszerbe léptek be, amely képtelen tanulni hibáiból, s ezzel nagyon hasonlít a kommunizmusra. "Nincs mit ünnepelni" - szögezte le Klaus az évfordulón.
"Csehország csatlakozása az EU-hoz az állam egészének korszerűsítését eredményezte" - állítja Bohuslav Sobotka szociáldemokrata kormányfő.

Az uniós tagság tíz éve alatt Prága 342,8 milliárd koronát fizetett be a közös kasszába, ahonnan 676,2 milliárd koronát kapott. Az EU egy évtized alatt összesen 333,4 milliárd koronával (3772 milliárd forint) támogatta Csehországot.
"Csak 2013-ban, ha Csehország nem lett volna az EU tagja, a GDP 2,6 százalékkal lett volna alacsonyabb, a munkanélküliség pedig 1,5 százalékkal magasabb" - érzékeltette az uniós tagság előnyét Tomás Prouza európai integrációért felelős államtitkár.
Az uniós csatlakozás következtében a cseh gazdaság még nyitottabbá vált: 2003-ban a külkereskedelem a GDP 59 százalékát tette ki, 2013-ban már 79 százalékát.

Míg a cseh gazdaságpolitika és a vállalkozói szféra ezen konkrét anyagi támogatásokat az uniós tagság egyik legnagyobb előnyének tartja, Klaus szerint a pénz több rosszat, mint jót hozott. "Ezek a támogatások a korrupció melegágyát jelentik" - vélekedett Klaus.
A problémát Brüsszel is érzékelte, mert a múltban több támogatási programot is leállított, s csak miután Prága orvosolta a kifogásolt dolgokat, indult be újra a pénzfolyam.

A csehek maguk is beismerték, hogy a brüsszeli támogatások felhasználására hivatott eredetileg 26 operációs program túl sok, ezért 2012-ben a felére csökkentették a programokat, illetve átalakították, megszigorították az ellenőrzést. Jacques Rupnik francia politológus szerint az uniós támogatások nem túl átlátható cseh lehívási rendszere kárt okozott Csehországnak Brüsszelben.

A vállalkozói szféra és a lakosság az uniós csatlakozás legnagyobb előnyének az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő szabad áramlását, valamint a vízumok és ellenőrzések nélküli szabad határátlépést tartja. Ez a tény gyakorlatilag minden felmérésben az első helyen végzett. Az EU a cseh fiatalok között a legnépszerűbb, akiknek megkönnyíti a külföldi tanulást és munkavállalást, míg az idősebbek tartózkodóbbak, elutasítóbbak.

Az a korábban sokat vitatott jóslat, hogy a szabad mozgás lehetővé tétele után a csehek, elsősorban a szakképzett egyének, nagymértékben Nyugaton keresnek majd munkát, az elmúlt évtized alatt nem vált be. Ma valóban csehek tízezrei dolgoznak külföldön, de olyan munkaerő-kiáramlásról, mint amilyent a románok vagy a lengyelek esetében látunk, cseh vonatkozásban nem lehet beszélni. Az ország fejlettségét jelzi, hogy ma félmillióra teszik a Csehországban dolgozó külföldiek számát.

Elmondható, hogy Csehország a csatlakozást követő kezdeti lelkesedés után, főleg a jobboldali kormányok idején (2006-2013) nagyon tartózkodóan viselkedett Brüsszellel szemben, s nem támogatta az unió szorosabb együttműködésére irányuló reformokat. Klaus elnök például utolsóként írta alá a Lisszaboni Szerződést, s akkor is csak azzal a feltétellel, hogy Prága kivételt kap a dokumentumhoz csatolt emberi jogi charta hatálya alól. A fiskális paktumhoz Prága szintén nem csatlakozott, s mindezek következtében Csehország kikerült a fő integrációs sodorból.

A Bohuslav Sobotka vezette balközép kormány hatalomra kerülésével 2014 januárjában azonban Prága alapvetően változtatott az EU-hoz fűződő hivatalos politikáján. A kormány felkérte Brüsszelt, hogy tekintse semmisnek a Lisszaboni Szerződéssel kapcsolatos cseh kivételt, s bejelentette, hogy csatlakozik a fiskális paktumhoz is.

Az új államfő szintén másképpen viszonyul az EU-hoz, mint elődje Klaus. "Sokszor elmondtam, hogy az európai föderáció híve vagyok" - jelentette ki Zeman áprilisban. Ismételten leszögezte: "az a véleményem, hogy a Cseh Köztársaságnak a kemény integrációs maghoz kellene tartoznia."

Zeman többször kifejtette: érdemes lenne átértékelni a jogköröket. Néhány helyen meg kellene erősíteni a brüsszeli kompetenciákat, míg más ügyeket nemzeti hatáskörben kellene tartani, esetleg visszavinni.
Lényegében ez a Sobotka vezette mai kormány álláspontja is. A korábbi hivatalos euroszkepticizmus fokozatosan háttérbe szorul.

Ami az eurót illeti, Prága úgy látja, annak bevezetése jelenleg kedvezőtlen lenne Csehország számára. Céldátum nincs kitűzve, az elképzelések szerint legkorábban 2020 körül vezetnék be. A gyakran utazó cseh lakosság viszont kedveli az eurót, mert a külföldi kiruccanásoknál nem kell minden országban más pénzt váltania.

Szerző

Tíz éve az unióban - A szlovákok többsége jónak tartja a csatlakozást

 Bár Szlovákia számára az ország tíz évvel ezelőtti európai uniós csatlakozásának zömében pozitív hozadékai voltak, s a csatlakozást a közvélemény is jó döntésként értékeli, a szlovákiai átlagpolgár számára ma is meglehetősen "messze van" Brüsszel, ami az EU-s döntéshozatal iránti érdektelenségben mutatkozik meg leginkább.

Az elemzők túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy amennyiben Szlovákia tíz évvel ezelőtt az unión kívül maradt volna, ma politikai szempontból ingatagabb, gazdasági szempontból pedig egyértelműen rosszabb helyzetben lenne. Így vélekedik az átlagpolgár is, amit az is mutat, hogy az uniós tagságNAK a lakosság körében mért támogatottsága, amely a csatlakozás előtti felmérésekben 70 százalék körüli volt, az elmúlt tíz évben érdemben nem változott. A csatlakozás megítélését jól mutatja a Közéleti Kérdések Intézetének (IVO) egyik felmérésének eredménye, amelyben a megkérdezettek közel hatvan százaléka, a legpozitívabb történelmi események közé sorolta az ország EU-belépését, s így azt nagyobb arányban ítélték jónak, mint az önálló Szlovákia 1993-as létrejöttét.

"Szlovákia EU-csatlakozása és tagságának folyamata az egyenlegét tekintve feltétlenül pozitívan értékelhető és a lakosság többsége is így látja" - vélekedik Öllös László politológus is, aki szerint a szlovák EU-támogatottságról azt is tudni kell, hogy az nem igazán aktív részvételű támogatás. Kifejtette: bár az uniós tagság támogatottsága Szlovákiában magasabb, mint az EU-s átlag, a lakosság a legutóbbi európai parlamenti választásokon látott - alig húsz százalékos - részvételi aránya eddig a legalacsonyabb volt az unióban. Ennek oka az elemző szerint az, hogy a lakosság jelentős része csak támogatási formát és biztosítékot lát az unióban, amelyet azonban távoli intézménynek érez. Öllös szerint ezt jelzi az is, hogy Szlovákiában az EU esetleges megreformálásával szembeni elvárások is csak egy-egy politikai szlogen szintjén fogalmazódnak meg.

Közvélekedés szerint Szlovákiában a lakosságnak az EU-csatlakozással szembeni elvárásai egy-két kivételtől eltekintve teljesültek. Ezen kivételek legjelentősebbike, hogy bár sokan a regionális különbségek folyamatos felszámolását várták a csatlakozástól, nemcsak hogy arra nem került sor, hanem az ország egyes régiói között még mélyültek is - a főként gazdasági és szociális jellegű - különbségek.

"Az ország kettészakadt, van egy fejlett nyugati régió és egy nagyon elmaradott keleti, dél-keleti régió, amelybe sajnos a magyarok lakta vidékek egy része is beletartozik" - mutatott rá Öllös László, aki szerint ez is része annak, amiért a felvidéki magyarság szempontjából némileg ellentmondásosak az EU-tagság hozadékai. A másik ok az, hogy bár a schengeni csatlakozással járó határnyitás óriási eufóriát váltott ki, az elmúlt évtizedben a szlovák megítélésben alapvetően nem változott meg a kép, miszerint Magyarország és a felvidéki magyarság fenyegetést jelenthet Szlovákiára.

Az országban az unióból való kilépést zászlajára tűző radikális euroszkepticizmus politikai megjelenése nem számottevő. Szakértők szerint a szlovákiai átlagpolgár jellemzően haszonelvű politikai hozzáállása miatt amíg az országban a gazdasági helyzet nem romlik jelentős mértékben, addig az euroszkepticizmus térnyerésének nincs is nagy valószínűsége.

Gazdasági szempontból a számok alapján viszonylag egyértelmű megítélés alá esik az ország elmúlt tíz éve. A 2004-es állapothoz képest Szlovákiában nőtt a vásárlóerő, némileg alacsonyabb a munkanélküliségi arány és 72 százalékkal magasabb a hivatalos átlagbér. Ugyanakkor bár a gazdaság teljesítménye az elmúlt öt évben folyamatosan lassul, a statisztikák a tízéves időszakot nézve azt mutatják, hogy a gazdaság teljesítménye tavaly csaknem negyven százalékkal magasabb volt, mint az ország EU-csatlakozása előtt.

Horbulák Zsolt gazdasági elemző, a Trencséni Alexander Dubcek egyetem adjunktusa szerint Szlovákia számára az ország történetének legnagyobb fegyverténye volt, hogy 2004-ben csatlakozni tudott az EU-hoz. "Az EU-csatlakozás előtt öt évvel Szlovákia kiesett a NATO-csatlakozás folyamatából, egy fekete lyuk volt, ezért 2004-ben nagy fegyvertényként könyvelhette el, hogy a visegrádi négyek csoportján belül végre egyenrangúvá válhatott" - vélekedett.

Rámutatott: Szlovákia EU-tagságának tíz éve gazdasági szempontból két viszonylag jól elhatárolható időszakra, a válság előtti és a 2009 utáni időszakra osztható. Az első időszak a nagy fellendüléshez, a "Tátrai tigris" fogalmának elterjedéséhez köthető. Ezekben az években az ország gazdasága még erősen felmenő ágban volt, mivel sikerült rákötni a csatlakozás előtt beindult fejlődésre. "Ennek az időszaknak nagy pozitívuma volt, hogy az ország gazdasága meg tudta erősíteni átkötéseit a fejlett európai gazdaságokkal, jellemzően a viszonylag jól teljesítő német gazdasággal" - jegyezte meg az elemző.

A második időszakot az euróövezethez való csatlakozás és annak nem utolsó sorban lélektani szempontból is pozitív hatása befolyásolta, ám ennek ellenére a gazdaság teljesítménye ebben az időszakban folyamatosan csökkent. Ezzel együtt járt a GDP-arányos államadósság meglódulása, illetve a munkanélküliségi arány ismételt emelkedése és a visszafogott bérfejlődés is. Az eurózónához jó időpontban, viszonylag jó árfolyam mellett sikerült csatlakozni, ami segített az ekkor lassuló gazdaságon, de nem tudta ellensúlyozni a negatív tényezőket - mondta az elemző. Szerinte Szlovákiára az EU-tagság következő éveiben gazdasági szempontból csökkenő ütemű felzárkózás vár, mely folyamat lesz, s a végén az ország gazdasága a nyugat európai átlagot nem, de az EU-s átlagot elérheti.

Szerző

Tíz éve az unióban - A szlovákok többsége jónak tartja a csatlakozást

 Bár Szlovákia számára az ország tíz évvel ezelőtti európai uniós csatlakozásának zömében pozitív hozadékai voltak, s a csatlakozást a közvélemény is jó döntésként értékeli, a szlovákiai átlagpolgár számára ma is meglehetősen "messze van" Brüsszel, ami az EU-s döntéshozatal iránti érdektelenségben mutatkozik meg leginkább.

Az elemzők túlnyomó többsége egyetért azzal, hogy amennyiben Szlovákia tíz évvel ezelőtt az unión kívül maradt volna, ma politikai szempontból ingatagabb, gazdasági szempontból pedig egyértelműen rosszabb helyzetben lenne. Így vélekedik az átlagpolgár is, amit az is mutat, hogy az uniós tagságNAK a lakosság körében mért támogatottsága, amely a csatlakozás előtti felmérésekben 70 százalék körüli volt, az elmúlt tíz évben érdemben nem változott. A csatlakozás megítélését jól mutatja a Közéleti Kérdések Intézetének (IVO) egyik felmérésének eredménye, amelyben a megkérdezettek közel hatvan százaléka, a legpozitívabb történelmi események közé sorolta az ország EU-belépését, s így azt nagyobb arányban ítélték jónak, mint az önálló Szlovákia 1993-as létrejöttét.

"Szlovákia EU-csatlakozása és tagságának folyamata az egyenlegét tekintve feltétlenül pozitívan értékelhető és a lakosság többsége is így látja" - vélekedik Öllös László politológus is, aki szerint a szlovák EU-támogatottságról azt is tudni kell, hogy az nem igazán aktív részvételű támogatás. Kifejtette: bár az uniós tagság támogatottsága Szlovákiában magasabb, mint az EU-s átlag, a lakosság a legutóbbi európai parlamenti választásokon látott - alig húsz százalékos - részvételi aránya eddig a legalacsonyabb volt az unióban. Ennek oka az elemző szerint az, hogy a lakosság jelentős része csak támogatási formát és biztosítékot lát az unióban, amelyet azonban távoli intézménynek érez. Öllös szerint ezt jelzi az is, hogy Szlovákiában az EU esetleges megreformálásával szembeni elvárások is csak egy-egy politikai szlogen szintjén fogalmazódnak meg.

Közvélekedés szerint Szlovákiában a lakosságnak az EU-csatlakozással szembeni elvárásai egy-két kivételtől eltekintve teljesültek. Ezen kivételek legjelentősebbike, hogy bár sokan a regionális különbségek folyamatos felszámolását várták a csatlakozástól, nemcsak hogy arra nem került sor, hanem az ország egyes régiói között még mélyültek is - a főként gazdasági és szociális jellegű - különbségek.

"Az ország kettészakadt, van egy fejlett nyugati régió és egy nagyon elmaradott keleti, dél-keleti régió, amelybe sajnos a magyarok lakta vidékek egy része is beletartozik" - mutatott rá Öllös László, aki szerint ez is része annak, amiért a felvidéki magyarság szempontjából némileg ellentmondásosak az EU-tagság hozadékai. A másik ok az, hogy bár a schengeni csatlakozással járó határnyitás óriási eufóriát váltott ki, az elmúlt évtizedben a szlovák megítélésben alapvetően nem változott meg a kép, miszerint Magyarország és a felvidéki magyarság fenyegetést jelenthet Szlovákiára.

Az országban az unióból való kilépést zászlajára tűző radikális euroszkepticizmus politikai megjelenése nem számottevő. Szakértők szerint a szlovákiai átlagpolgár jellemzően haszonelvű politikai hozzáállása miatt amíg az országban a gazdasági helyzet nem romlik jelentős mértékben, addig az euroszkepticizmus térnyerésének nincs is nagy valószínűsége.

Gazdasági szempontból a számok alapján viszonylag egyértelmű megítélés alá esik az ország elmúlt tíz éve. A 2004-es állapothoz képest Szlovákiában nőtt a vásárlóerő, némileg alacsonyabb a munkanélküliségi arány és 72 százalékkal magasabb a hivatalos átlagbér. Ugyanakkor bár a gazdaság teljesítménye az elmúlt öt évben folyamatosan lassul, a statisztikák a tízéves időszakot nézve azt mutatják, hogy a gazdaság teljesítménye tavaly csaknem negyven százalékkal magasabb volt, mint az ország EU-csatlakozása előtt.

Horbulák Zsolt gazdasági elemző, a Trencséni Alexander Dubcek egyetem adjunktusa szerint Szlovákia számára az ország történetének legnagyobb fegyverténye volt, hogy 2004-ben csatlakozni tudott az EU-hoz. "Az EU-csatlakozás előtt öt évvel Szlovákia kiesett a NATO-csatlakozás folyamatából, egy fekete lyuk volt, ezért 2004-ben nagy fegyvertényként könyvelhette el, hogy a visegrádi négyek csoportján belül végre egyenrangúvá válhatott" - vélekedett.

Rámutatott: Szlovákia EU-tagságának tíz éve gazdasági szempontból két viszonylag jól elhatárolható időszakra, a válság előtti és a 2009 utáni időszakra osztható. Az első időszak a nagy fellendüléshez, a "Tátrai tigris" fogalmának elterjedéséhez köthető. Ezekben az években az ország gazdasága még erősen felmenő ágban volt, mivel sikerült rákötni a csatlakozás előtt beindult fejlődésre. "Ennek az időszaknak nagy pozitívuma volt, hogy az ország gazdasága meg tudta erősíteni átkötéseit a fejlett európai gazdaságokkal, jellemzően a viszonylag jól teljesítő német gazdasággal" - jegyezte meg az elemző.

A második időszakot az euróövezethez való csatlakozás és annak nem utolsó sorban lélektani szempontból is pozitív hatása befolyásolta, ám ennek ellenére a gazdaság teljesítménye ebben az időszakban folyamatosan csökkent. Ezzel együtt járt a GDP-arányos államadósság meglódulása, illetve a munkanélküliségi arány ismételt emelkedése és a visszafogott bérfejlődés is. Az eurózónához jó időpontban, viszonylag jó árfolyam mellett sikerült csatlakozni, ami segített az ekkor lassuló gazdaságon, de nem tudta ellensúlyozni a negatív tényezőket - mondta az elemző. Szerinte Szlovákiára az EU-tagság következő éveiben gazdasági szempontból csökkenő ütemű felzárkózás vár, mely folyamat lesz, s a végén az ország gazdasága a nyugat európai átlagot nem, de az EU-s átlagot elérheti.

Szerző