Önterápia dalokkal

Publikálás dátuma
2014.05.20 07:47
Jónás Vera dalszövegeket is ír FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Még csak tavaly ősszel jelent meg a huszonhat éves Jónás Vera dalszerző-énekesnő első, Game című lemeze, de karrierje máris felívelőben van. A fiatal díva ma a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában fogja előadni angol nyelvű albumának dalait az MR2 Akusztik+ sorozat keretében. Az érett hangú lányt segíti két állandó zenésztársa, Csizmás András nagybőgőn és Dés András ütőhangszeren.

Bár Vera könnyűzenében utazik, a saját maga által írt dalok korántsem hasonlítanak a szirupos popslágerekre. A művésznő kellő komolysággal, de ugyanakkor nagy adag lazasággal énekel nőiségről, a párkapcsolatokról és a mindennapokról.

A dalszövegei nem konkrét történeteket mondanak el, inkább egy-egy lelkiállapotról szólnak. - Számomra a dalszövegírás egyfajta önterápia. Pillanatképeket villantok fel a lelkemről - vallja az énekesnő. A lemez hallgatása közben azt gondolhatnánk, Vera már fiatal kora óta zenei pályára készül. Pedig korántsem.

A lány az érettségi után a szülei unszolására az ELTE-re jelentkezett társadalmi tanulmányok szakra, melyet bevallása szerint, ha nem is a legjobb jegyekkel, de derekasan befejezett. - Miután lediplomáztam, úgy döntöttem "elszököm" itthonról - mondta Vera, aki a London Centre of Contemporary Music-ba jelentkezett, ahol éneklést és dalszerzést is tanult.

Verára azonban nemcsak az iskolapadban tanultak, de a brit könnyűzene is nagy hatással volt, különösen az olyan együttesek mint a Beatles vagy a Radiohead. Persze már gyerekkorában is "kiképezték" zeneileg.

A blues és a rock vonalat preferáló édesapja ismertette meg lányával először Frank Zappa, a Pink Floyd, a Led Zeppelin és a gitárvirtuóz Jimmy Hendrix munkásságát. Az egyetemen pedig megtanították neki, hogy a zeneiparban olykor érdemes több lábon állni.

Vera ezért is szerez néha másoknak is dalszövegeket, legutóbb A Dal című televíziós műsorban versenyző Pál Dénesnek írta meg Brave New World (Szép új világ) című szerzeményét. Vera tehetségét nemcsak itthon, de már külföldön is elismerték.

Idén évelején a nemrég debütált lemezét beválasztották az Independent Music Awards öt legjobb "felnőtt kortárs" lemeze közé, négy angolszász előadó mellett. Vera pedig még 2012 őszén bejutott az amerikai állami támogatással finaszírozott OneBeat zenei projektbe, amelyen harminckét fiatal zenész vett részt a világ minden tájáról.

A program egy floridai műhelymunkával indult, a fiatalokból verbuvált csapat éjjel-nappal zenélt együtt, majd útra keltek, hogy a keleti partvidéken, Floridától New Yorkig a korábban közösen megírt, vagy helyben rögtönzött zenei élményt nyújtsanak iskolákban, óvodákban, nyílt utcán, bevásárlóközpontban és koncertteremben.

Ezen az úton ismerkedett meg Vera a street studio, vagyis utcai stúdió nevű zenei modellel, melyet a magyar közönséggel is szeretne megismertetni. - Kimegyünk az utcára, kiviszünk egy asztalt, egy mikrofont, sok hangszert, majd egy laptopon élőben rögzítjük, ahogy az utca embere zenél, végül a felvett hangokat összevágjuk - magyarázza Vera.

A zenei kísérletben a művésznőt a Snétberger Zenei Tehetség Központ fiatal roma zenészei fogják segíteni. A kuriózumnak ígérkező Street Studio Hungary idén augusztusban indul magyarországi turnéjára.

A ma esti koncertre pedig Vera még egy meglepetésvendéget is elhívott: Grecsó Krisztiánt, aki az énekesnő első magyar nyelvű dalának szövegét írta.

A kevesebb újfent több – Megjött az utolsó Bosszúállók-film

Publikálás dátuma
2019.04.24 19:53

Megjött az utolsó Bosszúállók-film: a látványon túl végre tétje is van egy szuperhősfilmnek. Rajongóknak kötelező.
Alfred Hitchcock nagy találmányaként a Psycho előzetese arról szólt, hogy a rendező összefoglalta: egy hátborzongatóan izgalmas filmet készített, de kéri a nézőket, hogy akik látták, ne szivárogtassanak azoknak az embereknek az irányába, akik még nem látták, mert azzal csorbítanák a moziélményüket. A Bosszúállók Végjáték címmel ellátott negyedik részénél a Marvel stúdió számos felületen ugyanezt kéri, ám a helyzet itt sokkal bonyolultabb. Igaz, azoknak, akik nem látták a Marvel moziuniverzum (MCU) megelőző huszonegy részét, azoknak hiába mondanám, melyik karakternek milyen sors és végzet jut a mindent lezáró(?) epizódban, hiába mondanék bármit is, semmit sem értenének az egészből. Mint ahogy a film megtekintése is totálisan felesleges lenne a számukra, mert csupán a látvány nem viszi el a hátán a „mindent és mindenkit bele” féle, Marvel best of csinnadrattát: az univerzum ismerete nélkül egyszerűen nem értenénk a poénokat, és ami rosszabb, a cselekmény dráma töltetét sem. Egyszóval: a végjáték elsősorban a visszatérő rajongóknak (esetleg a mindent látó ellendrukkereknek) szól, elvégre ők hozzák a sok pénzt a konyhára. Jó hír viszont, hogy a végjáték számos ponton katartikus tud lenni. Ezt pedig Marvel mozi még nem igazán tudta eddig felmutatni.
Ennek pedig egyszerű dramaturgiai okai vannak, hiszen az eddigi produkciók nagy százaléka úgynevezett eredettörténet volt, melyek egyes szuperhősöket mutatta be. Akadt, aki népszerű volt és több filmet kapott (mint a Vasember és Thor), voltak, akikből egy élmény is elég volt (Doktor Strange, A Fekete párduc) és voltak, akik egy önálló bemutatkozást sem érdemeltek ki (Hadigép, Skarlát boszorkány). A Bosszúállók című produkciók voltak azok, melyek kvázi összefogták a teljes univerzumot, és pályára lehetett küldeni mindenkit, de mivel a kettő-három órás játékidő nem elég 25-30(!) karakter részletes dramaturgiai bemutatására, így minden egyes momentum összefügg az előzményekkel. Például: ha nem tudjuk, hogy a Vasember miért neheztel Amerika kapitányra, nem fogjuk megtudni a hátteret, de még csak érteni sem, konfliktust.
A harmadik, végtelen háború alcímű Bosszúállók mozi, melyet tavaly mutattak be, tulajdonképpen a Végjáték első fele volt, melyben – végre valahára – bevezettek egy olyan főgonoszt, aki érdemben fel tudott lépni a szuperek ellen: Thanos-t. Mivel a játékidő zöme erre a karakterre ment el, nagyon nehéz volt a szuperhősökre koncentrálniuk a rendezőknek és a film végén elhelyezett cliffhanger nagyon segített: Thanos, miután megszerezte az univerzum alapköveit, egy csettintéssel elporlasztotta az ismert világegyetem élőlényeit. Így a végjátékra a szuperekből is sokkal kevesebb maradt, mint korábban. Így egyrészt sokkal könnyebb volt Anthony és Joe Russo rendezőknek történetet mesélni, másrészt a felállás elképesztően drámai lett.
Bizony, igen jót tett a Marvel moziuniverzumnak, hogy a hősök el tudnak bukni. Ezt a kártyát ki is játsszák a lezáró grande produkcióban, a hőseink is emberek idea pedig lehetővé teszi, hogy leírjam: bár a megcélzott közönség továbbra is a tizenévesek, de az MCU pár szituáció erejéig felnőtteknek (is) emészthető tudott végre lenni.

Marvel plusz

Mivel a Bosszúállók: Végjáték az év egyik legjobban várt filmje, nem volt meglepő, hogy Amerikában a nagy moziláncok szerverei összeomlottak, ám ennek ellenére mindössze hat óra alatt döntötte meg a Star Wars 7 (Csillagok háborúja: Az ébredő Erő) korábbi előzetes jegyeladási rekordját. Magyarországon sem volt zökkenőmentes az elővásárlás: azoknak volt nehezebb az élete, akik az ország egyetlen IMAX termébe akartak bejutni, mert a Cinema City szerverei nehezen bírták a rohamot. Mondjuk, ez nem meglepő egy olyan filmnél, melynek kapcsán a még az is hírértékkel bírt a médiában, hogy egy perccel hosszabb lesz, mint három óra. Azoknak, akik eddig az őrületből kimaradtak, a Kolibri kiadó kínál gyorstalpalót: a most induló Marvel-könyvsorozat nyitásaként két nagy lexikon kerül a könyvesboltokba, amelyek sok-sok háttér-információval és érdekességgel.

Témák
film

Megosztó tekintet – Groteszk totemek és sokszemű állatok Verebics Ágnes tárlatán

Publikálás dátuma
2019.04.24 12:20

Fotó: A szerző felvétele
A művész már egy tavalyi kiállításán is utalt arra, hogy az élet minden területét behálózó virtuális tér miként formálja át a látásmódunkat.
Sokszemű emberek és állatok figyelnek a falakról Verebics Ágnes legújabb Hybrid/Totem című kiállításán. A Horánszky utca 5. szám alatt található A.P.A. Galériába betérve a látogató úgy érezheti, a fura lények állandóan kukkolják, lesik minden mozdulatát. Persze visszanézni sem egyszerű rájuk: pláne, hogy nem kettő, hanem öt, hat vagy annál több szemük van. A hatás persze szándékolt, Verebics Ágnes reflektálni kíván jelen világunk figyelemzavarára, arra az állapotra, amelyet akkor érzünk, amikor megnyitjuk az internetet, és képtelenek vagyunk egy dologra koncentrálni. – A netről ránk zúduló fotó- és videólavinát képtelenség feldolgozni – mondja a művész, aki már egy tavalyi kiállításán is utalt arra, hogy az élet minden területét behálózó virtuális tér miként formálja át a látásmódunkat. Verebics Ágnes indulásakor inkább realista képeket festett, de már az egyetem óta vonzódott a szürreálisba hajló ábrázoláshoz. David Lynch korai, fekete-fehér filmjei, Francis Bacon kitekert, torz testű férfialakjai és a Jenny Saville felnagyított, szétfolyó nőarcai is nagy hatással voltak rá. Jelenlegi kiállításának ötlete egy többszemű szarvas képének megfestésével kezdődött, melyet idővel a művésznő egyre inkább megkedvelt. – A szarvas után sorra érkezett a többi jószág, lett később vaddisznóm, párducom és baglyom – mondja a művész, aki egyre élvezte, hogy a műtermébe betérő vendégeket összezavarhatja a sokszemű lényekkel. A szem és az arc mint téma már egy évtizede foglalkoztatja az alkotót. Verebics Ágnes számos képet gyűjt, fotóz vagy fest emberi és állati szemekről, vagy éppen sajátjáról. Épp ezért a jelen kiállítás sem előzmény nélküli: már 2011-ben volt egy Szemfényvesztés című képsorozata, amelyen ugyancsak a látás kapott hangsúlyt, igaz, akkor nem megsokszorozta, hanem kitakarta saját tekintetét. Hat nagyméretű portrét állított ki magáról, ezeken különböző megoldásokkal, hol kendővel, hol maszkkal, hol úszószemüveggel vagy kamerával takarta ki a szemét mintegy elrejtve saját identitását. A 2015-ben bemutatott Hairy Gang (Hajas csapat) kiállításon pedig meztelen nőalakokat fotózott le, akiknek elburjánzó frizurájuk szőrként fedte be arcukat és testük túlnyomó részét. A mostani tárlaton azonban nemcsak sokszemű lények, de más, több állat testrészéből összekapcsolt totemek is helyet kapnak, úgymint kardhalra applikált piranha, vagy a „magyar unikornis”, egy lókoponya, melyre az alkotó egy szürkemarha szarvat ragasztott. – A koponyát még pár éve Szabó Ági festőtársammal vittük el egy nyolcadik kerületi lomtalanításról – meséli. A kiállításon szereplő lények részeit azonban még számos helyről szerezte be: egy kamerára szerkesztett cápafogsort egy adományboltból, míg az említett kardhalat egy gyűjtőjének a nagyapja vadászta Mombasszában. – Mostanában vaddisznót is ígérget valaki – mondja Verebics Ágnes –, de még kitömött jegesmedvéről is volt szó.

Infó:

Hybrid/Totem A.P.A. Galéria Nyitva: május 10-ig

Frissítve: 2019.04.24 12:20