Gumiszörnyek

Akárhányszor nézem újra a klasszikus Csillagok háborúja trilógiát, mindig elhiszem, hogy a '77-80-83-ban bemutatott filmekben szereplő szörnyek, űrlények és egyéb beazonosítatlan kreatúrák mind igaziak.

Pedig nem azok, hisz gumiból, műanyagból és szőrből vannak, melyeket azonban ügyeskezű bábkészítők, maszkmesterek formáltak meg. Ha viszont újranézem az ezredforduló tájékán rendezett második, nagyobbrészt számítógéppel készült trilógiát, az idő múlásával egyre kevésbé hiszem el, amit látok. Merthogy a számítógéppel generált szörnyek, űrlények és egyéb beazonosítatlan kreatúrák - valljuk be őszintén - mégsem az igaziak.

Ezt a tényt azonban még a Star Wars-univerzum "teremtője", George Lucas se ismerte fel, sőt mi több, kizárólag kék és zöld vászon előtt forgatott, hogy aztán monitoron rajzoltasson újra az animátoraival minden lényt és fura figurát. Az eredmény maga volt az életidegenség. De ennek idén vége.

A harmadik Star Wars trilógia (értsd: 7-8-9. epizód) új rendezője, a negyvennyolc éves J. J. Abrams rájött, hogy igenis vissza kell terelni az univerzumot a régi körforgásába. Vagyis vissza kell hozni a gumiszörnyeket. Erről tanúskodnak a májusban, Abu-Dhabiban zajlott forgatásról kiszivárgott első fotók, melyeken két, gumiból készült lényt is látni.

A Star Wars '77-ben azzal vált formabontóvá, hogy Lucas trükkmesterei olyat mutattak a vásznon, amelyet addig mozinéző még soha nem láthatott. A sors fintora, hogy J. J. Abrams filmje majd azzal tűnhet ki napjaink mozis terméséből, hogy visszanyúl a régi, bevált módszerekhez, de nem veti meg a legújabb technológiát sem.

Fellélegezhetnek hát a klasszikus trilógia szerelmesei. Van még remény, hogy a 2015. decemberében érkező új filmmel végre valahára visszarepülhetünk abba a "messzi-messzi galaxisba", ahol olyan jól éreztük magunkat gyermek- és ifjúkorunkban.Csak szokjon hozzá újra a szemünk.

A Balassi Intézet a külügyhöz kerül

Navracsics Tibor a KIM vezetőjeként annyira megszerette a külföldi magyar kulturális intézeteket, hogy most elvitte magával a külügybe. Betagozzák a külföldi magyar kulturális intézeteket a külképviseleti rendszerbe - mondta az emberi erőforrások minisztere a Balassi Intézethez tartozó 23 külföldi magyar intézet  igazgatóinak tegnapi budapesti találkozóján.  

Balog Zoltán szerint a Balassi Intézet és a magyar külügyi diplomácia offenzívában van, új külképviseletek nyílnak, és például az átalakítások nyomán a tallinni magyar intézetre a korábbinál is komolyabb szerep hárul majd. Emelkedhet a magyar kulturális diplomácia költségvetése, és a forrásokat egységesítik. Nem változik az a gyakorlat, hogy az intézetek programjaik egy részét a Nemzeti Kulturális Alapon keresztül finanszírozzák.

Mint ismeretes a Balassi Intézethez tartozó - ma már 23 - külföldi kulturális intézet a második Orbán-kormányig a kulturális tárcához tartozott. A kormány megalakulása után azonban a Navracsics Tibor vezette Közigazgatási és Igazságügyi tárcához kerültek.

Úgy tűnik a KIM szétesése után sem volt elég ereje a kulturális területnek, hogy visszaszerezze az intézeteket, hiszen Navracsicsnak sikerült a külügyminisztériumhoz átvinni azokat. Egyébként világszerte nem egyedülálló, hogy a külügyeket irányító tárca felügyeli a kulturális intézeteket.

Hatos Pál főigazgató a Balassi Intézet öt fő célkitűzéséről beszélt: a kulturális progresszióról, kulturális örökségünk védelméről, a magyar nyelvi kultúra ápolásáról, a mobilitásról, valamint a kapcsolatépítésről, és ismertette az elmúlt időszak ezeket szolgáló eredményeit. Mint mondta, a célkitűzésekhez a Balassi Intézet egységes országképe párosul.

A progresszió témakörében megemlítette a berlini Cinema Total sikerét, a pekingi magyar intézet megnyitását a Design Terminál brandjével. A kulturális örökség ápolásáról szólva Hatos Pál hangsúlyozta, hogy tavaly nagy sikerrel, 1,1 millió látogató mellett zajlott le Washingtonban a Smithsonian Folklife Festival, a világ legnagyobb népművészeti fesztiválja, amelynek díszvendége volt Magyarország.

Hatos Pál szerint ez a siker az amerikai magyar közösségekre, valamint a magyar-amerikai kapcsolatokra egyaránt erősítő hatással van.

Szerző

Gyilkos szenvedélyek

Publikálás dátuma
2014.07.09. 07:45
A tébolyító Carmen (Rinat Shaham) és Escamillo, a nőhódító torreádor (Kálmándi Mihály) FOTÓ: KAISER OTTÓ
Rinat Shaham, aki már világszerte énekelte a Carmen címszerepét, jött, látott és győzött a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A Magyar Állami Operaház és Szabad Tér Színház szenvedélyes produkciója ősztől az Erkel Színházban is látható.

Carmenba tíz férfiból tizenegy szerelmes. Ez persze ritkán hihető opera dívákról, de ezúttal az izraeli vendégművésznő, Rinat Shaham a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, tényleg káprázatosnak bizonyult. Valóban tébolyítóan tüzes. A nézése akár lángcsóvával felér. A lábai vadítóak. Elképesztően kihívó tud lenni, hihető róla, hogy bárki elveszti tőle a józan eszét.

Akaratos és kívánós, kiismerhetetlenül, izgalmasan szeszélyes, tébolyítóan karizmatikus. Vérforraló szupernő. A hangja is veszettül erotikus. Nem arra törekszik, hogy vadsága jeléül egyfolytában hangos legyen. Mer akár nagyon halk lenni. Rejtélyesen búgó, vagy éppen behízelgő.

De dermesztően képes felcsattanni, a hangja fájdalmasan metsző, mintha késsel durván belénk vágnának. Mindehhez, ha kell, parancsolóan határozott a kézmozdulata, egész teste nekifeszül, egy szempillantásra is azt az érzést kelti, hogy akárkit megbabonáz, ha úgy akarja, kő kövön nem marad.

Mire színpadra lép, már történik néhány kimódolt dolog a deszkákon, az üres dekorativitás jegyében. Mintha például az Ének az esőben című musicalben lennénk, színes esernyőkkel lejt mutatós és értelmetlen táncot a balettkar. A gyerekkórus pedig takarításba kezd, pucolja a földet ugyanúgy, mint a katonák pajzsát, bakancsát egyaránt.

Szegény, jobb sorsra érdemes gyerkőcök ugyan egészen másról énekelnek, meg a zene is más ritmusban szól, de hát a rendező, Oberfrank Pál ezt találta ki, így aztán teszik a dolgukat rendesen. A legmókásabbak a szerencsétlen pom-pom lányok, amikor drámai feszültséget, vészjósló hangulatot kellene kifejezniük.

Tébolyultan rázzák a pom-pomjaikat, ami eleve röhejes, de úgy még inkább, hogy az ennek megfelelő rémült nézést, az egész testben jelentkező riadalmat már nem sikerült nekik betanítani.

Székely László grandiózus, kupolává formálódó tükörrendszere pedig a hatalmas térben is temérdek mindent felnagyít, megsokszoroz, így ami hamis, az is jobban észrevehető. De szerencsére az énekesek nem hamisak. Rinat Shaham Carmenja tényleg a szabad akarat megtestesítője. Ez a cigánylány nem ismer semmiféle kívülről rákényszerített függőséget. Ahogy a Habanerát énekli, az maga a szabadság himnusza.

Kiss B. Attila Don José tizedesként végzetesen beleszeret. Olyan férfi, aki nem tud szabadulni a nőtől, de képtelen kapásból odadobni érte mindent, miközben a belé rendíthetetlenül, és bárminek dacára szerelmes Micaela érzelmeivel nem különösebben törődik.

Létay Kiss Gabriella egészen megrendítő, amikor elhagyatottságában, szívfájdalmában énekel, ő az örök hűséget, a kitartó szeretetet testesíti meg, szerény, jóravaló, áldozatkész, de nem olyan vibrálóan izgalmas nőstény, mint amilyen Carmen. Ezt a különbséget érzékletesen jelzi a jelmezekkel is Pilinyi Márta.

Torreádorként Kálmándi Mihály viszont ugyanolyan ünnepelt férfi, ugyanolyan hódító, ellenállhatatlan csáberő, mint Carmen. A tragikus végkifejlet előtt feszítenek is egymás mellett, ahogy belefér, abszolút hihető, hogy megmámorosodtak, két veszélyes nagyvad találkozott.

Megrázó, ahogy a megalázott Don José könyörög Carmennak, és ezzel még inkább megalázza magát. A szép cigánylánynak pedig szilajak, könyörtelenül elutasítóak a mozdulatai, ezért szinte törvényszerű, hogy a teljesen talajt veszetett tizedes elkeseredésében kést döf belé.

Valamennyi énekes, Mukk József, Bátki Fazekas Zoltán, Gábor Géza, Haja Zsolt, Cecília Lloyd, Várhelyi Éva kitesz magáért, a kórussal egyetemben. Kesselyák Gergely izzó szenvedéllyel vezényli a zenekart. Jó volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot dugig látni, ezen a mediterrán hangulatú estén, amikor nem csak a melegtől forrósodott fel a hangulat.

Szerző