Soktényezős az ukrán válság

Alig egy hónapja kétnapos, a NATO által is támogatott konferencia keretében magyar kül-és biztonságpolitikai szakértők vitatták meg a kelet- ukrajnai helyzetet, az ukrán-orosz konfliktust, s az ennek talaján kibontakozott orosz-NATO, orosz-amerikai konfliktust. A XXI. Század Társaság szervezésében a Pallas Páholyban zajló tanácskozás, "Az ukrán válság: NATO és biztonság a globalizált világban" konferencia olyan kérdésköröket érintett, minta NATO-válaszok az orosz kihívásokra, ukrán jelen és jövőképek,valamint világrend és nemzetközi viszonyok az új tükörben. A maláj utasszállító gép lelövése azonban mintha mindent felülírt volna, mintha új kontextusba helyezte volna az ukrán válságot. Dérer Miklós biztonságpolitikai szakértőt, a XXI. Század Társaság külpolitikai igazgatóját, a konferencia szervezőjét kérdeztük arról,mi változott e szörnyű tragédia révén, mennyire keletkezett új helyzet.

- Ön a konferencián azt hangsúlyozta, hogy Ukrajna, bár nagyon fontos, geopolitikailag érinti az európai és az amerikai elképzeléseket és politikát is, nem az egyedüli, sőt nem is a legfontosabb nemzetközi viszonyokat, a nemzetközi rendszert, a világrendet befolyásoló tényező. A maláj utasszállító gép lelövése nagyon sok dolgot felszínre hozott biztonságpolitikai szempontból is. Változott-e ezáltal az általánosbiztonsági helyzet, történt-e változás az azt befolyásoló tényezők között?

- Nyilván a konfliktus eszkalálódott. Azzal, hogy lelőttek egy maláj gépet, amin rengeteg nyugat-európai utazott, a konfliktusban eddig konkrétan nem érintett feleket is bevontak. Ezzel egy új dimenzió jelent meg, olyan dimenziót kapott az egész, amely erősebb odafigyelést jelenthet. Ugyanis a világban a NATO, a Nyugat, az Egyesült Államok, az Európai Unió stratégiailag túlterhelt. Számtalan régi-új konfliktus zajlik - ott van Szíriától kezdődően, Líbia, Irak, az ISIS - Iszlám Állam, vagy a dél-kínai tengeri japán-kínai-koreaivita, ott vannak az afrikai problémák, a BokoHaram, a nemzetközi terrorszervezetek …... Mindez megosztotta a figyelmet és nem lehetett tudni, melyik a nemzetközi viszonyok szempontjából a döntő .A maláj gép tragédiája azonban a figyelmet, legalább is időlegesen, az ukrajnai helyzetre fókuszálja. Hozzátenném, hogy ilyenkor mindig van rá esély, hogy eszkalálódik a feszültség, ugyanakkor arra is van esély, hogy megoldódik, mert ha jobban odafigyelnek, a döntéshozók hajlamosak jobban végiggondolni a dolgokat, jobban érzékelni a veszélyeket.

- Elképzelhetőnek tart még egy békés megoldást, azt, hogy a konfliktusban konkrétan érintett három fél közül most bármelyik is visszalépne? Láthattunk már a nemzetközi médiában mindenféle teóriát. Például azt, hogy Kelet-Ukrajnában a közeljövőben mérsékeltebb vezetés kerülhet előtérbe. Olyan is megfogalmazódott, hogy Putyin annyira kényelmetlen és kellemetlen helyzetbe került az utasszállító lelövése miatt, hogy akár vissza is vonhatja az eddig mindig tagadott háttértámogatást a szakadároktól. Ön szerint is hozhat akár ilyen fordulatot is a tragédia?

- Minden elképzelhető, de úgy gondolom, senki sem akarja feladni teljesen eddigi álláspontját. Én mindenféleképpen egy kompromisszumos megoldást tartok kivitelezhetőnek, valamiféle kiegyezést a három fél között. Annál is inkább, mert bebizonyosodott, hogy ebben a kelet-ukrajnai térségben az oroszoknak és oroszbarátoknak, vagy ha úgy tetszik Putyinnak, nincs biztos többsége. Ez nem a Krím. A Krímben majdnem 90 százalék orosz, orosz többségű és orosz orientációjú, orosz kultúrájú a többség. Kelet-Ukrajnában bonyolultabbak a viszonyok. A felkelők, a szeparatisták sem élveznek teljes körű támogatást a lakosság körében. És most minderre rátevődik ez a szörnyű tragédia, ami átgondolásra készteti a konfliktus minden érintettjét.

- Stratégia váltásra késztethetik a NATO-t a történtek? Szeptember elején lesz az újabb csúcstalálkozó Nagy-Britanniában. Eddig azt láthattuk, hogy a különböző NATO tagországok nagyon eltérően viszonyultak a kérdéshez. Nem igazán volt egységes álláspont és stratégia tagállami szinten. Várható ebben változás?

- Vannak közvetlenül érintett NATO-országok, mint Lengyelország, a baltikumi államok, Románia, és szomszédként természetesen Magyarország is és vannak olyan országok, amelyek komolyan érdekeltek abban, hogy ne romoljon tovább a szövetség, a Nyugat és Oroszország viszonya. Ukrajna megsegítése, az ukrán válság rendezése pokolian nehéz dolog, óriási kihívás, mind társadalmilag, mind nemzetiségileg, mind gazdaságilag - pénzügyileg. Mindezen felül figyelembe kell venni, hogy Ukrajna még nem egy kész állam, itt először a működőállamiságot kellene megteremteni. A gazdaságnak a fenntartása viszont olyan mértékű invesztíciót igényelne, amelyre nehezen hajlandóak a nemzetközi szervezetek és a Nyugat. Azt is rövidesen el kell dönteni, mennyire érdeke Ukrajnának a konfliktus egyfajta győzelemmé transzponálása vagy mennyire inkább érdeke az oroszokkal való kiegyezés.

- A jelenlegi helyzet alapján inkább az utóbbi lenne logikus.

- Igen, csakhogy sok tényezős a dolog. De visszatérve a NATO csúcsra -nagyon sok téma lett volna, aminek napirendre kellett volna kerülnie. Amint már említettem, ez a sok válsággóccal, fenyegetéssel, kihívással terhelt nemzetközi biztonsági helyzet egyre bonyolultabb. És itt vannak az iraki és afganisztáni missziók tapasztalatai, a tagországi védelmi költségvetések állandó csökkentése, amely most már az Egyesült Államokban is megindult. Rengeteg téma lett volna, de ahogy mondani szokták, a show-t ellopta Ukrajna. Azt, hogy a NATO teljes stratégia váltásra kényszerülne az ukrán válság illetve a maláj utasszállító lelövése folytán, azt talán én félnék kimondani. De azt, hogy alaposabban át kell nézni az eddigi NATO stratégiákat és nagyobb súlyt kell helyezni az eredeti stratégiára, nevezetesen a tagállamok biztonságára és a közös védelemre, az egészen biztos. Előtérbe kerülhet aNATO egységének és összetartásának erősítése és az is, hogy újra kell fogalmazni az alapelvet, újra hihetővé kell tenniaz egy mindenkiért mindenki egyért elvet, az ötödik cikkelyt, amely az ukrán konfliktus esetében nem, de a NATO tagországok esetében mindenképpen alkalmazandó. (Az V. cikkely a tagállamok kölcsönös szolidaritását írja elő. Ennek értelmében bármely tagállamot ért támadás az egész Szövetség elleni támadást jelenti, amellyel szemben a szervezet fegyveres fellépést tesz a béke és biztonság helyreállítása érdekében.)