Döntsd le a falakat!

Kreatív pályázatot hirdetett a "falak ledöntésére" az ARC és az Európai Bizottság magyarországi képviselete. A pályázat aktualitását az első világháború kitörésének 100., a berlini fal ledöntésének 25., és Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozásának 10. évfordulója adja, hiszen mind a három esemény, különböző előjellel a határokhoz, falakhoz kapcsolódik.

A kiírók arra kíváncsiak, hogy az unió állampolgáraiként a pályázók hogyan tudnak élni a szabadsággal, az ebből fakadó lehetőségekkel, valamint hogyan érintette életüket, környezetüket a határok lebontása. "Számodra melyek azok a keretek, amelyek a szabadságod és a biztonságod letéteményesei, és melyek azok, amelyek épp ellenkezőleg, gátolnak személyes fejlődésedben?

Milyen falakat győztél már le életedben, vagy mit tudsz tenni azért, hogy ledönts olyan a falakat, amelyek korlátoznak a szabadságodban?" - szól a kiírás. A pályázatok beküldési határideje szeptember 1-je. A zsűri 35 alkotást választ ki a beérkezők közül, amelyeket szeptember 26-a és november 9-e között az Európa Pont mellett, a Millenáris Parkban mutatnak be. A három legjobb alkotás díjazásban részesül.

Szerző

Színészkatonák molinón

Publikálás dátuma
2014.07.29. 07:45
Grafikák, dokumentumok érzékeltetik, hogy a hadifogolyszínházak köré lapok is szerveződtek FOTÓ: THEATER.HU-ILOVSZKY BÉLA
Augusztus 10-ig látható a Zsámbéki Színházi Bázison az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által rendezett Színészkatonák, fogolyprimadonnák című kiállítás, amely az első világháború alatt működő frontszínházakat, illetve a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházakat mutatja be. A tizenkét molinóból álló tárlat később a Bajor Gizi Színészmúzeumban, Dunaújvárosban és Miskolcon is látható lesz. 

Izgalmas, sőt olykor egészen abszurd kortörténeti kuriózumokkal találkozhat, aki végignézi azt a molinókból álló tárlatot, amely Színészkatonák, fogolyprimadonnák címmel nyílt a Zsámbéki Színházi Bázison. A helyszín egyébként találó, hiszen korábban a bázis épületei katonai célokat szolgáltak. A tizenkét molinót a bázis egyik legnagyobb hangárában láthatjuk. A molinókon sok az olvasnivaló, de találunk fotókat, levelezőlapokat, levél és naplótöredékeket is.

A kiállítás az első világháború alatt működő frontszínházakat, illetve a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházakat mutatja be. A tárlat előzménye egy korábbi, csaknem tíz évvel ezelőtti hasonló tematikájú időszaki kiállítás, melyet a Bajor Gizi Színészmúzeumban rendeztek.

A mostani, felújított, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) által utaztathatóvá alakított tárlat pedig a világháborús centenáriumi emlékév keretében valósult meg. Nemrégiben a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében láthattunk egy kiállítást, amely megrázó módon tudósított a második világháborús színészáldozatok sorsáról, a különböző háborús táborokban, gettókban működő színházakról.

A harc akkor szimplán az esetleges életben maradásról szólt, de kiderült, így is sok színházi ember nem élte túl a háborút. A mostani zsámbéki kiállítás, amelynek kurátorai Csiszár Mirella és Sipőcz Mariann, még másféle időkbe avatja be a látogatót. Ezek a képek, naplók, dokumentumok nem nélkülözik a háborús romantikát és persze az ezzel járó, már említett abszurditást.

Már a frontszínházak létrejöttében is van bőven abszurd momentum, hiszen ezek a frontszínházak, mint azt a molinókon olvashatjuk: a lövészárkok "otthonossá tétele" érdekében és a katonák pszichés állapotának szinten tartására, az otthon hagyott élet illúziójának felkeltésére szerveződtek.

Azt is megtudhatjuk, hogy a német hadvezetést követve az Armee Oberkommando kezdeményezésére az Országos Színészegyesület Roboz Elek vezetésével szervezte meg az első harctéri színházat 1917 márciusában. Az így létrejött Első Magyar Tábori Színház Komjáthy János igazgatásával a keleti fronton, Lembergben mutatkozott be 1917. április 3-án.

Júliusban már Pázmán Ferenc állt a nevét Első Magyar Front Színházra változtató társulat élén. 1918 nyarán ismét átszerveződött a társulat, és a Magyar Frontszínházat Iványi Dezső vezetésével az olasz harctérre irányították. Úgy látszik még a frontszínházak esetében is gyakori a direktorváltás.

Ebben az időszakban nagy igény mutatkozott kabaréműsorok iránt, ezért alkalmi kabarétársulatok, például a Szőke Szakáll Frontkabaré is felkereste a harcoló egységeket. Egyes katonai egységek is rendeztek alkalmi előadásokat. Sőt a 20. Honvédosztály egységeinél Egyed Zoltán újságíró állandó frontszínházat is alapított.

A kiállítás első részét az Első Magyar Frontszínház életét remekül illusztráló fotók alkotják, melyeket a társulat tagjai készítettek harctereken, lövészárkokban, pihenésük közben. Ezeket Pázmán Ferenc, a társulat vezetőjének albuma őrizte meg, mely aztán az OSZMI tulajdonába került.

Egészen elképesztő, hogy a fotókon elegáns színésznők és színészek pózolnak a csoportképeken, olyan, mintha a fotók nem is a harctéren, hanem egy polgári szalonban készültek volna. Persze vannak azért árulkodó jelek, például a színésznők a lövészárokban tematikájú fénykép, ezen láthatjuk, hogy a művészek még a lövészárkot is kipróbálták, feltehetőleg a háborút népszerűsítő célzattal.

A kiállítás újabb hat molinója már a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházak működésével foglalkozik. A hadifogolyszínházakról viszonylag keveset beszélünk, pedig a dokumentumokból az derül ki, hogy több is működött Szibériában és bár nem a művészi értékteremtés volt az elsődleges céljuk, mégis gyakran színvonalas produkciókat hoztak létre. A társulatok megszervezői, vezető művészei gyakran hivatásos színészek voltak.

Színésznők hiányában megjelent egy új "szerepkör" a nőt játszó férfiszínész, mely különösen érdekessé, izgalmassá tette ezeket az előadásokat. Mint olvasható a tablókon a "férfiprimadonnák" kiváltságos helyzetet élveztek a táborban, s olyan megbecsülés övezte őket, mint "kolléganőiket" odahaza. Képeket, illetve hadifogoly újságokban megjelent dokumentumokat is tanulmányozhatunk, melyekből kiderül, miként sminkelnek, "változnak át" az adott szerepre.

Magyar nyelven játszó hadifogolyszínház működött Berezovkában, Krasznaja Recskában, Krasznojarszkban, Nyikolszk-Usszuriszkijban, Tomszkban, Troickoszavszkban, Verhnyeugyinszkben és Pjescsankában.  Krasznojarszkban tiszti és legénységi színház is működött. A tisztek 1916-ban "Thália-társulat" néven kezdték meg működésüket Frinth Antal főhadnagy vezetésével. Első bemutatójuk eredeti operett volt, melynek szövegét egy fiatal hadnagy, Nagy László írta.

Az előadást a templom-barakkban rendezték meg, nagy sikerrel. De a sikersorozat nem folytatódhatott, betiltották működésüket. 1917-ben Mészáros Sándor László, a Nemzeti Színház titkára vezetésével újjászerveződött az együttes, s külön színházépületet emeltek előcsarnokkal, pénztárral, páholyokkal, zenekari árokkal, próbateremmel stb.

A nézőteret - 474 ülőhely - a színpad felé lejtősen képezték ki. A színház előfüggönyét - két faun kerget egy lengeruhájú nimfát - Petrányi Miklós festőművész festette. Ennek a függönynek a rekonstrukcióját láthatják a kiállítás látogatói is - Juhász Tibor, a kiállítás látványtervezőjének keze munkája. A színház felszólította a tábor lakóit, hogy írjanak előadandó darabokat.

A színházban több mint húsz premiert tartottak, játszották többek között Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Offenbach és Kálmán Imre műveit. A szövegek egy részét emlékezetből jegyezték le. A hadifogolyszínházakban szinte mindben műsorra tűzték a Csárdáskirálynőt, illetve Jacobi Viktor Leányvásár című operettjét, de Huszka Jenő Gül baba című operettjei is több táborban hódított.

Az utolsó két tablón a hátország világháborús színházi életének pillanatképeit is megszemlélhetjük. A háború kezdetén bezárták ugyan a színházakat később a színházak egy része újra játszani kezdett. Először a háborút éltető, a győzelmet megjósoló alkalmi műveket adtak elő, később azonban feltűntek azok a jelenetek, dalok is, amelyek a veszteségekről, sebesültekről, fogságba esett katonákról szóltak.

A művészvilág számos kiválósága jótékonysági esteken vállalt fellépést. Fedák Sári és mások is a sebesültek megsegítésében önkéntes ápolóként vettek részt, erről tanúskodik több fénykép, újság címlapkép is. Fedák még meleg holmit is kötött a katonáknak.

A tárlat keretében korabeli háborús filmhíradó-részleteket is vetítenek, a filmkockák alatt pedig, melyeken lőnek, vagy éppen hajókat süllyesztenek el egészen furcsán hatnak a közben hallható gyakran negédes mozgalmi dalok, indulók.

A kiállítás mellé kísérőkiadvány is készült. Színészkatonák, fogolyprimadonnák - Frontszínházak, hadifogolyszínházak az első világháborúban címmel. A tárlat Zsámbék után vándorútra indul, először a Bajor Gizi Színészmúzeumba költözik, majd Dunaújvárosban, később pedig Miskolcon láthatók az első világháborús színházi dokumentumok.

Szerző
Frissítve: 2014.07.28. 22:34

Elhunyt Remsey Flóra

Hatvannégy éves korában, súlyos betegség után vasárnap elhunyt Remsey Flóra Ferenczy Noémi-díjas kárpitművész - tájékoztatta az MTI-t Kerényi B. Eszter, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója.

Remsey Flóra a Magyar Iparművészeti Főiskola szőnyegtervező és gobelin szakán végzett 1975-ben, mestere volt mások mellett Plesznivy Károly és Bakay Erzsébet. Számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, köztük az 1985-ös műcsarnokbeli Magyar Gobelin 1945-1985 című tárlaton vagy legutóbb az I. világháború kitörésére emlékező Mű - Történetek - Az emlékezés éve 1914 - 2014 című kiállításon Gödöllőn.

Kiemelkedő iparművészeti tevékenységéért 2009-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott.

Tagja volt többek között a Magyar Kárpitművészek Egyesületének és a Gödöllői Iparművészeti Műhelynek, melynek elnökeként is tevékenykedett.

Művészetére nagy hatással volt a huszadik század fordulóján működő Gödöllői Művésztelep és annak kézműves tradíciója, szecessziós világa. "Klasszikus gobelintechnikával készített kárpitjain természeti motívumok, növények, állatok jelennek meg a szecesszió formavilágát idézőn, s művei határai gyakran alkalmazkodnak a megidézett motívumok körvonalaihoz, elhagyva a klasszikus négyzet vagy téglalap alakzatot" - közölte a múzeum.

Faliképein a hagyományos textúrák és technikák mellett új anyagok is megjelennek: az 1990-es évektől rendszeresen alkalmaz ezüstpapírt, fémszálakat, de szerepet kapnak fémek, szögek és fa is.

Remsey Flóra sokoldalú tehetségét jelzi, hogy egyebek mellett függöny-, tapéta- és bútorszövet-rekonstrukciókat is készített a Gödöllői Királyi Kastély és a budapesti Károlyi-palota számára, emellett gyermekkönyvet is illusztrált.

Remsey Flórát Gödöllő saját halottjának tekinti, temetéséről a családdal való egyeztetés után később gondoskodnak.

Szerző
Témák
elhunyt