Színészkatonák molinón

Publikálás dátuma
2014.07.29 07:45
Grafikák, dokumentumok érzékeltetik, hogy a hadifogolyszínházak köré lapok is szerveződtek FOTÓ: THEATER.HU-ILOVSZKY BÉLA
Fotó: /
Augusztus 10-ig látható a Zsámbéki Színházi Bázison az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által rendezett Színészkatonák, fogolyprimadonnák című kiállítás, amely az első világháború alatt működő frontszínházakat, illetve a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházakat mutatja be. A tizenkét molinóból álló tárlat később a Bajor Gizi Színészmúzeumban, Dunaújvárosban és Miskolcon is látható lesz. 

Izgalmas, sőt olykor egészen abszurd kortörténeti kuriózumokkal találkozhat, aki végignézi azt a molinókból álló tárlatot, amely Színészkatonák, fogolyprimadonnák címmel nyílt a Zsámbéki Színházi Bázison. A helyszín egyébként találó, hiszen korábban a bázis épületei katonai célokat szolgáltak. A tizenkét molinót a bázis egyik legnagyobb hangárában láthatjuk. A molinókon sok az olvasnivaló, de találunk fotókat, levelezőlapokat, levél és naplótöredékeket is.

A kiállítás az első világháború alatt működő frontszínházakat, illetve a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházakat mutatja be. A tárlat előzménye egy korábbi, csaknem tíz évvel ezelőtti hasonló tematikájú időszaki kiállítás, melyet a Bajor Gizi Színészmúzeumban rendeztek.

A mostani, felújított, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) által utaztathatóvá alakított tárlat pedig a világháborús centenáriumi emlékév keretében valósult meg. Nemrégiben a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében láthattunk egy kiállítást, amely megrázó módon tudósított a második világháborús színészáldozatok sorsáról, a különböző háborús táborokban, gettókban működő színházakról.

A harc akkor szimplán az esetleges életben maradásról szólt, de kiderült, így is sok színházi ember nem élte túl a háborút. A mostani zsámbéki kiállítás, amelynek kurátorai Csiszár Mirella és Sipőcz Mariann, még másféle időkbe avatja be a látogatót. Ezek a képek, naplók, dokumentumok nem nélkülözik a háborús romantikát és persze az ezzel járó, már említett abszurditást.

Már a frontszínházak létrejöttében is van bőven abszurd momentum, hiszen ezek a frontszínházak, mint azt a molinókon olvashatjuk: a lövészárkok "otthonossá tétele" érdekében és a katonák pszichés állapotának szinten tartására, az otthon hagyott élet illúziójának felkeltésére szerveződtek.

Azt is megtudhatjuk, hogy a német hadvezetést követve az Armee Oberkommando kezdeményezésére az Országos Színészegyesület Roboz Elek vezetésével szervezte meg az első harctéri színházat 1917 márciusában. Az így létrejött Első Magyar Tábori Színház Komjáthy János igazgatásával a keleti fronton, Lembergben mutatkozott be 1917. április 3-án.

Júliusban már Pázmán Ferenc állt a nevét Első Magyar Front Színházra változtató társulat élén. 1918 nyarán ismét átszerveződött a társulat, és a Magyar Frontszínházat Iványi Dezső vezetésével az olasz harctérre irányították. Úgy látszik még a frontszínházak esetében is gyakori a direktorváltás.

Ebben az időszakban nagy igény mutatkozott kabaréműsorok iránt, ezért alkalmi kabarétársulatok, például a Szőke Szakáll Frontkabaré is felkereste a harcoló egységeket. Egyes katonai egységek is rendeztek alkalmi előadásokat. Sőt a 20. Honvédosztály egységeinél Egyed Zoltán újságíró állandó frontszínházat is alapított.

A kiállítás első részét az Első Magyar Frontszínház életét remekül illusztráló fotók alkotják, melyeket a társulat tagjai készítettek harctereken, lövészárkokban, pihenésük közben. Ezeket Pázmán Ferenc, a társulat vezetőjének albuma őrizte meg, mely aztán az OSZMI tulajdonába került.

Egészen elképesztő, hogy a fotókon elegáns színésznők és színészek pózolnak a csoportképeken, olyan, mintha a fotók nem is a harctéren, hanem egy polgári szalonban készültek volna. Persze vannak azért árulkodó jelek, például a színésznők a lövészárokban tematikájú fénykép, ezen láthatjuk, hogy a művészek még a lövészárkot is kipróbálták, feltehetőleg a háborút népszerűsítő célzattal.

A kiállítás újabb hat molinója már a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházak működésével foglalkozik. A hadifogolyszínházakról viszonylag keveset beszélünk, pedig a dokumentumokból az derül ki, hogy több is működött Szibériában és bár nem a művészi értékteremtés volt az elsődleges céljuk, mégis gyakran színvonalas produkciókat hoztak létre. A társulatok megszervezői, vezető művészei gyakran hivatásos színészek voltak.

Színésznők hiányában megjelent egy új "szerepkör" a nőt játszó férfiszínész, mely különösen érdekessé, izgalmassá tette ezeket az előadásokat. Mint olvasható a tablókon a "férfiprimadonnák" kiváltságos helyzetet élveztek a táborban, s olyan megbecsülés övezte őket, mint "kolléganőiket" odahaza. Képeket, illetve hadifogoly újságokban megjelent dokumentumokat is tanulmányozhatunk, melyekből kiderül, miként sminkelnek, "változnak át" az adott szerepre.

Magyar nyelven játszó hadifogolyszínház működött Berezovkában, Krasznaja Recskában, Krasznojarszkban, Nyikolszk-Usszuriszkijban, Tomszkban, Troickoszavszkban, Verhnyeugyinszkben és Pjescsankában.  Krasznojarszkban tiszti és legénységi színház is működött. A tisztek 1916-ban "Thália-társulat" néven kezdték meg működésüket Frinth Antal főhadnagy vezetésével. Első bemutatójuk eredeti operett volt, melynek szövegét egy fiatal hadnagy, Nagy László írta.

Az előadást a templom-barakkban rendezték meg, nagy sikerrel. De a sikersorozat nem folytatódhatott, betiltották működésüket. 1917-ben Mészáros Sándor László, a Nemzeti Színház titkára vezetésével újjászerveződött az együttes, s külön színházépületet emeltek előcsarnokkal, pénztárral, páholyokkal, zenekari árokkal, próbateremmel stb.

A nézőteret - 474 ülőhely - a színpad felé lejtősen képezték ki. A színház előfüggönyét - két faun kerget egy lengeruhájú nimfát - Petrányi Miklós festőművész festette. Ennek a függönynek a rekonstrukcióját láthatják a kiállítás látogatói is - Juhász Tibor, a kiállítás látványtervezőjének keze munkája. A színház felszólította a tábor lakóit, hogy írjanak előadandó darabokat.

A színházban több mint húsz premiert tartottak, játszották többek között Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Offenbach és Kálmán Imre műveit. A szövegek egy részét emlékezetből jegyezték le. A hadifogolyszínházakban szinte mindben műsorra tűzték a Csárdáskirálynőt, illetve Jacobi Viktor Leányvásár című operettjét, de Huszka Jenő Gül baba című operettjei is több táborban hódított.

Az utolsó két tablón a hátország világháborús színházi életének pillanatképeit is megszemlélhetjük. A háború kezdetén bezárták ugyan a színházakat később a színházak egy része újra játszani kezdett. Először a háborút éltető, a győzelmet megjósoló alkalmi műveket adtak elő, később azonban feltűntek azok a jelenetek, dalok is, amelyek a veszteségekről, sebesültekről, fogságba esett katonákról szóltak.

A művészvilág számos kiválósága jótékonysági esteken vállalt fellépést. Fedák Sári és mások is a sebesültek megsegítésében önkéntes ápolóként vettek részt, erről tanúskodik több fénykép, újság címlapkép is. Fedák még meleg holmit is kötött a katonáknak.

A tárlat keretében korabeli háborús filmhíradó-részleteket is vetítenek, a filmkockák alatt pedig, melyeken lőnek, vagy éppen hajókat süllyesztenek el egészen furcsán hatnak a közben hallható gyakran negédes mozgalmi dalok, indulók.

A kiállítás mellé kísérőkiadvány is készült. Színészkatonák, fogolyprimadonnák - Frontszínházak, hadifogolyszínházak az első világháborúban címmel. A tárlat Zsámbék után vándorútra indul, először a Bajor Gizi Színészmúzeumba költözik, majd Dunaújvárosban, később pedig Miskolcon láthatók az első világháborús színházi dokumentumok.

2014.07.29 07:45

Félmunka volt az Erkel felújítása, és ez sokba fog kerülni

Publikálás dátuma
2018.08.16 06:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Öt évvel ezelőtt nyílt meg a rekonstruált Erkel Színház, amelyet Ókovács Szilveszter főigazgató szerint 2020 végén újra be kellene zárni. Az indok: fel kellene újítani.
Vasárnap hosszú interjút közölt a távirati iroda a Magyar Állami Operaház főigazgatójával, Ókovács Szilveszterrel, aki egyebek mellett arra is kitért: időszerű lenne az Erkel Színház széleskörű felújítása, amely becslése szerint mintegy 30 milliárd forintba kerülne és két évbe telne. A laikus olvasó erre felkaphatta a fejét: 2013-ban az épületet már egyszer felújították, ennyire rossz minőségű munkát végeztek volna? Erről nincs szó: a több mint százéves épületet egy 2012-es kormánydöntés értelmében csupán öt évre újították fel 1,7 milliárd forintból. Az ötéves ciklus idén novemberben jár le – hangsúlyozta Ókovács az interjúban, akit lapunk is keresett kérdéseivel, ám szabadságára hivatkozva nem állt rendelkezésre. Az MTI-nek adott interjúban viszont diszkréten hallgatott arról, hogy miután a kormány 2012-ben kiemelt jelentőségűnek nyilvánította az Erkel felújítását, végül az épület részleges felújításának a legolcsóbb terve mellett döntött. Létezett ugyanis egy 5,4 milliárd forintos, illetve egy 3,6 milliárd forintos terv is.  A Laki Épületszobrász Zrt. és a Zoboki-Demeter és Társai Építésziroda végül alig tíz hónapot kapott arra, hogy „játékra alkalmassá” tegye az épületet. Korszerűsítették a színpad műszaki berendezéseit, megújult az épület gépészeti rendszereinek jelentős része. Igaz, a rendszerek nagy részét csak javítani tudták, cserélni nem. Az auditórium rekonstrukciója során a kényelmi szempontok mellett arra is ügyeltek, hogy ne változzanak az Erkel Színház híresen jó akusztikai adottságai. A színházterem megújulásán túl látványos elem lett az épület kicserélt homlokzata, átépített főbejárata, a közönségforgalmi terek egyedi tervezésű burkolata. A spórolós „félmegoldás” ismeretében érdekes volt hallgatni a 2013. november 7-i megnyitón Orbán Viktor miniszterelnököt, aki arról beszélt: „a színházak, operaházak és koncerttermek a nemzeti kultúra templomai”. 
Ókovács Szilveszter mostani interjújából (is) kiderül, hogy az Erkel újabb felújítása elsősorban a színpadot és a mögötte álló épületrészeket érintené – sok előadást azért nem tudnak játszani az Erkel Színházban, mert egyszerűen nem férnek el a színpadon. A teátrum színpadmélysége mindössze kilenc méter, alig harmada az Operaházénak. Mondhatni, ez a méret egy vidéki kultúrház léptékének felel meg. Kérdés azonban, hogy ha a színpadhoz hozzányúlnak, az mennyire változtathatja meg a terem hangzását. A 2013-as felújítás tehát több volt egy tisztasági festésnél, de kevesebb a szükséges rekonstrukciónál – az épületet korábban 56 éve, 1962-ben újították fel jelentősebben.  Az 1990-es években, ha az operaház főigazgatóit, Ütő Endrét, majd Szinetár Miklóst kérdezték az Erkel Színház épületéről, egybehangzóan állították: pocsék állapotban van. Ütő Endre főigazgatósága idején egy japán–angol vállalkozás elképzelése kapott majdnem zöld utat: az Erkelt lebontották volna, a szomszédjában szálloda, színház, mélygarázs és föld alatti bevásárlóközpont létesült volna. A döntéshozók azonban a 2000-es évek elejéig arról sem jutottak dűlőre: az Erkel függetlenedjen-e az Operaháztól, privatizálják-e, vagy maradjon továbbra is állami fenntartásban. Kérdés volt az is, hogy legyen-e népopera, musical színház, koncertterem, vagy pedig az új Nemzeti Színház otthona. Utóbbit leszámítva – hiszen a kérdés aktualitását vesztette – mindezek beleférnek Ókovács Szilveszter most ismertetett elképzeléseibe is. 
Az Erkel Színház felújítására 2005 elején írtak ki PPP-konstrukciós – a köz- és magánszféra partnerségére építő – előpályázatot. A Mányi István Építészstúdió és a KÉSZ Kft. pályázata az épület teljes megújításából indult ki. A terv a színpadot, valamint a hozzá kapcsolódó épületrészeket visszabontásra és teljes újjáépítésre javasolta, a nézőteret illetően a színház fő építészeti elemei megmaradtak volna. A Dunasétány Kft. és a Zoboki, Demeter és Társaik Építésziroda közös pályázata több koncepciót is felvázolt. Volt, amely az Erkel Színház általános felújítására vonatkozott, volt, amely részleges átépítést helyezett kilátásba, illetve teret kapott azon elképzelés is, amely a színház teljes lebontására és új épület felépítésére vonatkozott. Akkor – tizenhárom évvel ezelőtt – az Erkel-projektet 22,3 milliárd forint bekerülési értékre tervezték, ám az előpályázat végén nem hirdettek eredményt. Új Erkel Színház építéséről, vagyis a régi épület elbontásáról pedig 2008-ban és 2009-ben is született kormányhatározat. A bontás szükségességét többek között azzal indokolták, hogy az épület a statikája miatt nem korszerűsíthető. A Főber Zrt. akkori szakvéleményéből ez nem volt kiolvasható, az viszont igen: az épület állapotának konzerválását 4-5 milliárd, az Erkel korszerűsítése 15-16 milliárd, míg az Erkel bontásával – ám néhány műemléki elem megtartásával – járó új épület emeltetésének költségét 25-28 milliárd forintra becsülték.

Világvárosi választék Budapesten

A jövő évi költségvetésben az Operaház 8,2 milliárd, a Modern Opera 500 millió forinttal szerepel. A Budapest Music Centerhez (BMC) tartozó kortárs teátrum, a Modern Opera – Opera X létesítéséről két éve döntöttek, megnyitását 2020-ra tervezik. Az Eötvös Péter Kossuth-díjas karmester, zeneszerző művészeti vezetésével megvalósuló 700 fős budapesti  befogadó operaház nem lesz konkurenciája az Ókovács vezette operának, rétegműfajt képviselve kisebb, a hagyományostól eltérő ízlésű közönséggel számol. Gőz László, a BMC vezetője 2016-ban arról beszélt, hogy az 5 milliárd forintos beruházás 40 százalékát, 2 milliárd forintot vissza nem térítendő állami támogatásként kapják, a maradék 3 milliárd forintot hitelből és saját tőkéből fedezik. H. K.

2018.08.16 06:00
Frissítve: 2018.08.16 06:00