Színészkatonák molinón

Publikálás dátuma
2014.07.29 07:45
Grafikák, dokumentumok érzékeltetik, hogy a hadifogolyszínházak köré lapok is szerveződtek FOTÓ: THEATER.HU-ILOVSZKY BÉLA
Fotó: /
Augusztus 10-ig látható a Zsámbéki Színházi Bázison az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet által rendezett Színészkatonák, fogolyprimadonnák című kiállítás, amely az első világháború alatt működő frontszínházakat, illetve a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházakat mutatja be. A tizenkét molinóból álló tárlat később a Bajor Gizi Színészmúzeumban, Dunaújvárosban és Miskolcon is látható lesz. 

Izgalmas, sőt olykor egészen abszurd kortörténeti kuriózumokkal találkozhat, aki végignézi azt a molinókból álló tárlatot, amely Színészkatonák, fogolyprimadonnák címmel nyílt a Zsámbéki Színházi Bázison. A helyszín egyébként találó, hiszen korábban a bázis épületei katonai célokat szolgáltak. A tizenkét molinót a bázis egyik legnagyobb hangárában láthatjuk. A molinókon sok az olvasnivaló, de találunk fotókat, levelezőlapokat, levél és naplótöredékeket is.

A kiállítás az első világháború alatt működő frontszínházakat, illetve a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházakat mutatja be. A tárlat előzménye egy korábbi, csaknem tíz évvel ezelőtti hasonló tematikájú időszaki kiállítás, melyet a Bajor Gizi Színészmúzeumban rendeztek.

A mostani, felújított, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) által utaztathatóvá alakított tárlat pedig a világháborús centenáriumi emlékév keretében valósult meg. Nemrégiben a Pécsi Országos Színházi Találkozó keretében láthattunk egy kiállítást, amely megrázó módon tudósított a második világháborús színészáldozatok sorsáról, a különböző háborús táborokban, gettókban működő színházakról.

A harc akkor szimplán az esetleges életben maradásról szólt, de kiderült, így is sok színházi ember nem élte túl a háborút. A mostani zsámbéki kiállítás, amelynek kurátorai Csiszár Mirella és Sipőcz Mariann, még másféle időkbe avatja be a látogatót. Ezek a képek, naplók, dokumentumok nem nélkülözik a háborús romantikát és persze az ezzel járó, már említett abszurditást.

Már a frontszínházak létrejöttében is van bőven abszurd momentum, hiszen ezek a frontszínházak, mint azt a molinókon olvashatjuk: a lövészárkok "otthonossá tétele" érdekében és a katonák pszichés állapotának szinten tartására, az otthon hagyott élet illúziójának felkeltésére szerveződtek.

Azt is megtudhatjuk, hogy a német hadvezetést követve az Armee Oberkommando kezdeményezésére az Országos Színészegyesület Roboz Elek vezetésével szervezte meg az első harctéri színházat 1917 márciusában. Az így létrejött Első Magyar Tábori Színház Komjáthy János igazgatásával a keleti fronton, Lembergben mutatkozott be 1917. április 3-án.

Júliusban már Pázmán Ferenc állt a nevét Első Magyar Front Színházra változtató társulat élén. 1918 nyarán ismét átszerveződött a társulat, és a Magyar Frontszínházat Iványi Dezső vezetésével az olasz harctérre irányították. Úgy látszik még a frontszínházak esetében is gyakori a direktorváltás.

Ebben az időszakban nagy igény mutatkozott kabaréműsorok iránt, ezért alkalmi kabarétársulatok, például a Szőke Szakáll Frontkabaré is felkereste a harcoló egységeket. Egyes katonai egységek is rendeztek alkalmi előadásokat. Sőt a 20. Honvédosztály egységeinél Egyed Zoltán újságíró állandó frontszínházat is alapított.

A kiállítás első részét az Első Magyar Frontszínház életét remekül illusztráló fotók alkotják, melyeket a társulat tagjai készítettek harctereken, lövészárkokban, pihenésük közben. Ezeket Pázmán Ferenc, a társulat vezetőjének albuma őrizte meg, mely aztán az OSZMI tulajdonába került.

Egészen elképesztő, hogy a fotókon elegáns színésznők és színészek pózolnak a csoportképeken, olyan, mintha a fotók nem is a harctéren, hanem egy polgári szalonban készültek volna. Persze vannak azért árulkodó jelek, például a színésznők a lövészárokban tematikájú fénykép, ezen láthatjuk, hogy a művészek még a lövészárkot is kipróbálták, feltehetőleg a háborút népszerűsítő célzattal.

A kiállítás újabb hat molinója már a magyar nyelvű szibériai hadifogolyszínházak működésével foglalkozik. A hadifogolyszínházakról viszonylag keveset beszélünk, pedig a dokumentumokból az derül ki, hogy több is működött Szibériában és bár nem a művészi értékteremtés volt az elsődleges céljuk, mégis gyakran színvonalas produkciókat hoztak létre. A társulatok megszervezői, vezető művészei gyakran hivatásos színészek voltak.

Színésznők hiányában megjelent egy új "szerepkör" a nőt játszó férfiszínész, mely különösen érdekessé, izgalmassá tette ezeket az előadásokat. Mint olvasható a tablókon a "férfiprimadonnák" kiváltságos helyzetet élveztek a táborban, s olyan megbecsülés övezte őket, mint "kolléganőiket" odahaza. Képeket, illetve hadifogoly újságokban megjelent dokumentumokat is tanulmányozhatunk, melyekből kiderül, miként sminkelnek, "változnak át" az adott szerepre.

Magyar nyelven játszó hadifogolyszínház működött Berezovkában, Krasznaja Recskában, Krasznojarszkban, Nyikolszk-Usszuriszkijban, Tomszkban, Troickoszavszkban, Verhnyeugyinszkben és Pjescsankában.  Krasznojarszkban tiszti és legénységi színház is működött. A tisztek 1916-ban "Thália-társulat" néven kezdték meg működésüket Frinth Antal főhadnagy vezetésével. Első bemutatójuk eredeti operett volt, melynek szövegét egy fiatal hadnagy, Nagy László írta.

Az előadást a templom-barakkban rendezték meg, nagy sikerrel. De a sikersorozat nem folytatódhatott, betiltották működésüket. 1917-ben Mészáros Sándor László, a Nemzeti Színház titkára vezetésével újjászerveződött az együttes, s külön színházépületet emeltek előcsarnokkal, pénztárral, páholyokkal, zenekari árokkal, próbateremmel stb.

A nézőteret - 474 ülőhely - a színpad felé lejtősen képezték ki. A színház előfüggönyét - két faun kerget egy lengeruhájú nimfát - Petrányi Miklós festőművész festette. Ennek a függönynek a rekonstrukcióját láthatják a kiállítás látogatói is - Juhász Tibor, a kiállítás látványtervezőjének keze munkája. A színház felszólította a tábor lakóit, hogy írjanak előadandó darabokat.

A színházban több mint húsz premiert tartottak, játszották többek között Molnár Ferenc, Lengyel Menyhért, Offenbach és Kálmán Imre műveit. A szövegek egy részét emlékezetből jegyezték le. A hadifogolyszínházakban szinte mindben műsorra tűzték a Csárdáskirálynőt, illetve Jacobi Viktor Leányvásár című operettjét, de Huszka Jenő Gül baba című operettjei is több táborban hódított.

Az utolsó két tablón a hátország világháborús színházi életének pillanatképeit is megszemlélhetjük. A háború kezdetén bezárták ugyan a színházakat később a színházak egy része újra játszani kezdett. Először a háborút éltető, a győzelmet megjósoló alkalmi műveket adtak elő, később azonban feltűntek azok a jelenetek, dalok is, amelyek a veszteségekről, sebesültekről, fogságba esett katonákról szóltak.

A művészvilág számos kiválósága jótékonysági esteken vállalt fellépést. Fedák Sári és mások is a sebesültek megsegítésében önkéntes ápolóként vettek részt, erről tanúskodik több fénykép, újság címlapkép is. Fedák még meleg holmit is kötött a katonáknak.

A tárlat keretében korabeli háborús filmhíradó-részleteket is vetítenek, a filmkockák alatt pedig, melyeken lőnek, vagy éppen hajókat süllyesztenek el egészen furcsán hatnak a közben hallható gyakran negédes mozgalmi dalok, indulók.

A kiállítás mellé kísérőkiadvány is készült. Színészkatonák, fogolyprimadonnák - Frontszínházak, hadifogolyszínházak az első világháborúban címmel. A tárlat Zsámbék után vándorútra indul, először a Bajor Gizi Színészmúzeumba költözik, majd Dunaújvárosban, később pedig Miskolcon láthatók az első világháborús színházi dokumentumok.

2014.07.29 07:45

Megtalálhatták Picasso egyik 2012-ben ellopott festményét

Publikálás dátuma
2018.11.18 13:59

Fotó: /
Holland állampolgárok rendkívüli értékes festményt találtak a romániai Tulcea megyében elásva - közölte vasárnap a News.ro hírügynökség. Vélhetően a rotterdami műcsarnokból román műkincsrablók által 2012-ben ellopott hét nagy értékű festmény egyikéről, Picasso Harlequin fej című alkotásáról van szó.
A festményt a megtalálói szombaton este bevitték Hollandia bukaresti nagykövetségére. A nagykövetség azonnal értesítette a román hatóságokat. A festményt Mira Feticu Hollandiában élő román származású írónő találta meg egy másik, meg nem nevezett holland állampolgárral együtt. Feticu 2015-ben a rotterdami műkincslopásból merített ihletet Tascha című regényének megírásához. Állítása szerint tíz nappal ezelőtt névtelen román nyelvű levelet kapott, melyben a levélíró megjelölte az elásott műkincs helyét. A levélről azonnal értesítette azt a holland nyomozót, akivel együttműködött a regénye megírásakor. Ezután indult el egy holland állampolgárral a megjelölt helyre, ahol egy kő alá rejtve, műanyag fóliába becsomagolva találta meg a képet tartalmazó csomagot. A News.ro hírügynökség képet is közölt az írónőről, amint kezében tartja a keretéből kivágott festményt és a reprodukciót, amely alapján azonosította a művet. A műalkotást a nagykövetség átadta a romániai szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségnek (DIICOT). Az ügyészség vasárnap szűkszavú közleményben erősítette meg: Hollandia bukaresti nagykövetsége bejelentése alapján nyomozást indított az ügyben. A műalkotást hétfőn a Román Művészeti Múzeumba szállítják szakértői vizsgálatra. Román betörők 2012 októberében hatoltak be a rotterdami Műcsarnokba (Kunsthal), ahonnan hét nagy értékű festményt vágtak ki a képkeretből, és vittek magukkal. A festmények - Picasso, Matisse, Monet és Gauguin alkotásai - közel 18 millió euróra (5,8 milliárd forintra) voltak biztosítva. Az ügyben a DIICOT hat román állampolgár ellen emelt vádat. A két fővádlott beismerő vallomást tett. Őket 2014 februárjában a Bukaresti Táblabíróság jogerősen 6 év, valamint 5 év 4 hónap börtönbüntetésre ítélte. A perben kétéves börtönbüntetést kapott a fővádlott anyja, aki előbb azt vallotta, hogy elégette a festményeket, később azonban visszavonta a vallomását. A festmények hollétéről a román nyomozóknak nem sikerült információkat szerezniük. 
Szerző
2018.11.18 13:59
Frissítve: 2018.11.18 16:03

Az utolsó üzlet: életveszély, kényszer, alku és erkölcs

Publikálás dátuma
2018.11.17 15:17

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Spiró György kérésének engedve készülő regényéből írt színdarabot Závada Pál Az utolsó üzlet címmel, amelynek ősbemutatóját november 23-án tartják a Szegedi Nemzeti Színházban. Közönségtalálkozót szerveztek szerdán a helyi Somogyi Könyvtárban mások mellett az író, a rendező Lukáts Andor, valamint Szávai Viktória és Jakab Tamás színészek részvételével. A regény nincs kész, és a darab sem – hökkentette meg a szép számú közönséget Závada Pál egy kérdésre válaszolva, aki hozzátette: a kettő segíti egymást, mert darabírás olyan tapasztalatokat nyújtott neki, amelyek felhasználhatóak regényírás közben. A darab története 1944-ben játszódik, amikor Magyarország legnagyobb vállalatbirodalmának zsidó származású tulajdonosai az életben maradásukért, a megmenekülésükért üzletet kötnek az másik oldalon álló és egymással is versengő SS-szel és a magyar kormánnyal. Életveszélyben kötnek kényszerüzletet a csepeli Weiss Manfréd-birodalom leszármazottai (a darabban Kohner-családként szerepelnek), és a vagyon átengedése ellenére nem lehetnek biztosak abban, hogy a másik fél megtartja-e ígéretét – vázolta a darab alaphelyzetét a szerző. Lukáts Andor elbeszéléséből kiderült, hogy az olvasópróbákon részt vett az író, aztán „a színészek és a rendező itt maradt a darabbal”. Jófajta együttműködésnek nevezte a Závada Pállal folytatottat, mégis nagy derültség közepette megjegyezte, hogy Csehovval könnyebb együtt dolgozni, mert már nem él. A szerdai próbán érhették meglepetések a szerzőt, mert húznunk kellett a darabból, és az ilyesmit nem szeretik. Az előadhatóság szempontjai ezt megkövetelik – ismerte el Lukáts Andor. Závada erre reflektálva elmondta, hogy a szerzői és a színházi szándékok egy irányba mutatnak, ami számára megnyugtató. A rendező szerint alapvető erkölcsi kérdéseket boncolgat és jár körbe Az utolsó üzlet. A darabban a dúsgazdag vállalatbirodalom örököseinek megvan a pénzük, és ezzel a lehetőségük, hogy veszélyhelyzetben, egy alku keretében mindent hátrahagyva repülőre szálljanak. – Ám a darabban elhangzik egy nagyon fontos kérdés: hogyan mentse az életét, akinek nincs pénze. Mindennek hátterét Jakab Tamás azzal is megvilágította a vázolt üzlet során ötven embernek egérutat hagytak, de hatszázezer zsidó származású ember bent maradt a kelepcében. Závada Pál elismerte, hallott olyan véleményt, hogy a darab akár a hazai antiszemita érzelmek felkorbácsolására is alkalmas lehet, de ettől nem tart. Az erkölcsi áldozathozatal éppen úgy a része a színműnek, mint az üzleti érdek és érzék – nyomatékosította. Izgalmas ősbemutatónak nézünk elébe.
2018.11.17 15:17
Frissítve: 2018.11.17 15:17