Most Gál Kristóf osztálytársukról készítettek előadást, de öt évvel ezelőtt ön volt terítéken. Hogy érzi, mit profitált az akkori Kovács Patrícia címet viselő produkcióból?
- Nem hiszem, hogy valaha lesz ilyen élményben részem. Az a két hét, amit eltöltöttünk a „Kovács Patríciával” egyszerre volt egészen csodálatos, szép, de közben kegyetlen, szomorú és mégis olykor nagyon is vicces. Azt tudom mondani, hogy igazából mindenkinek felírnám. Úgy gondolom, mindenki számára nagyon hasznos lehet, amikor hirtelen olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen szembesülni önmagával.
- Ettől azért be is lehetne görcsölni.
- Igen, de ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy kicsit kívülről lássam saját magamat és így talán könnyebb a problémákat is feldolgozni. Másrészt az is nagyon fontos, hogy jó ízlésű és engem szerető csapattal együtt nézhettem szembe önmagammal és nagyon örülök, hogy ezt együtt átélhettük át. Azt hiszem, azok az osztálytársaim, akikről már készült előadás, hasonló élményekről tudnak beszámolni.
- Azért azt se felejtsük el és erre ön is utalt, hogy voltak azért a „Kovács Patríciában” is nagyon kegyetlennek tűnő részek, például az a jelenet, amely az édesapjáról, illetve a szüleivel való kapcsolatáról szólt.
- A rólam szóló előadás, ha úgy tetszik, tényleg elég kegyetlenre sikerült. Ha valaki azt gondolná, hogy ez túlságosan is önfeltárulkozó dolog, akkor annak azt mondanám, hogy az életrajzi könyvem nem megírható abból a produkcióból. Ezekben az előadásokban szinte minden jelenet végül a valóság égi mása. Az életrajzi mozzanatokon mindig csavarunk egyet, elrajzoljuk kissé, van, amit kiemelünk, vagy épp megváltoztatunk. Évről évre ügyelünk arra, hogy ez az egész egyfajta határon belül maradjon, ne sértse a főszereplő intimitását. Számomra addig volt felzaklató a próbafolyamat, amíg nem készültek el ezek a jelenetek. Játszani ezekben, illetve megmutatni őket a közönségnek, már kifejezetten felszabadító élmény volt.
- A mostani előadás Gál Kristófról szól, aki pályát módosított és színészből rendőrnyomozó lett, aki jelenleg rendőrségi szóvivőként dolgozik. Önt meglepte Kristóf pályamódosítása, vagy azért ez sejthető volt előre?
- Az látszott, hogy Kristóf színészként nem érezte jól magát a bőrében, de én ezeket a jeleket, az ő rosszkedvét elbagatellizáltam és azt gondoltam, hogy mindannyiunk életében vannak olyan hónapok, félévek, amikor nem esik jól színésznek lenni. Sokáig azt hittem, hogy a Kristófnál is csupán ennyiről van szó. Utólag visszanézve is azt kell mondanom, váratlan volt, hogy ezt a pályamódosítást elhatározta. Aztán amióta rendőrként dolgozik, nyaranta visszajön hozzánk ezekre a próbákra és újra visszaváltozik színésszé. Ez talán valami nosztalgia. Mi mindenesetre nagyon örülünk neki.
- Önök az egyetem után együtt szerződtek Egerbe, ahol sokat játszottak együtt.
- Igen, sokszor volt a közvetlen partnerem, játszottunk például szerelmes párt, de másféle szerepekben is sokat találkoztunk. Főként a későbbi években láttam rajta, hogy elégedetlen, vagy gondterhelt, mert úgy érzi, nincs elég szabadideje. Ráadásul, neki már színészkorában is volt gyereke. Mi még akkor az ő helyzetébe nem tudtunk belehelyezkedni, nem tudtuk, milyen az, hogy amikor az ember hazamegy a színházból, várja a családja.
- Osztálytársakként mennyire voltak jóban?
- Jó kapcsolatban voltunk, de Kristóf mindenkivel jóban volt és ez így maradt a mai napig. Az osztályban kedvelt fiúnak számított. Kiegyensúlyozott, megbízható, empatikus volt, jó moderátornak bizonyult például az időnként előforduló veszekedéseknél.
- Ezt a képességét, lehet, hogy rendőrként is jól tudja kamatoztatni.
- Kristóf fő erénye, hogy a kényes helyzetekben is objektív tudott maradni. Mindig rácsodálkozom arra, hogy mennyire félre tudja tenni az érzelmeit és mennyire képes egy helyzetet világosan, kívülről szemlélni. Azt hiszem, az osztályból ezt csak ő tudja megtenni. Talán nem véletlen, hogy az újonnan választott szakmájában ezekre a képességekre bizonyára szüksége van.
- Ha ennyire kiegyensúlyozott és megbízható volt, akkor milyen róla előadást készíteni? Azt gondolná az ember, mivel nagy botrányok, történetek nem voltak körülötte, ez inkább megnehezítette az elmúlt napok próbáit.
- Nyugodtan mondhatom, hogy jöjjön el mindenki és meglepő dolgokkal fog találkozni. Kristóf a már korábban említettekkel együtt egy bonyolult, ellentmondásokat is hordozó személyiség. Már az is nagyon érdekes, hogy egy szigorúan nevelt katolikus, nyolc gyermekes családból mit keres egyszer csak valaki a színművészeti egyetemen. Kristóf életére sok mindent lehet mondani, de azt, hogy unalmas, biztos, hogy nem.
- A pályaváltoztatás azért biztos, hogy központi szerepet kap majd a produkcióban.
- Ez így van. Igyekszünk kihasználni azt a lehetőséget, hogy megmutassuk, milyennek képzeljük el a rendőrök életét.
- Ez a sorozat egy szerződés értelmében jött létre az osztály tagjai között. Önnek mennyire fontos ez az egész?
- Én egy ellentmondásosnak tűnő személy lehetek ebben a vonatkozásban. Volt már rá eset, éppen a „Péter Katánál”, amikor nem vettem részt az előadásban, mert más, ezzel egy időben adódó színészi munkát választottam. Tavaly viszont kismamaként végig itt voltam. Most pedig Hanna kilenc hónapos és mégis igyekszem itt lenni, bár ezt egyáltalán nem könnyű megoldani, előfordult, hogy valamelyik próbáról hiányoztam. Esténként korábban hazamentem. Ennek ellenére itt vagyok, és itt leszek mindig, amíg ez a dolog tart.
- Száraz Dénes és Fenyő Iván viszont kiszállt ebből a sorozatból.
- Nekem elegem van abból, hogy ennek kapcsán mindig róluk kell beszélni. Különösen Iván esetében esett rosszul, hogy így döntött. Azt gondolom, hogy egy fontos és értékes dologra mond nemet. Sajnálom őt ezért, hogy ezt most így látja.
- Hogy érzi magát az anyaszerepben?
- Nem siettem el a gyerekvállalást. Akkor jött ez a baba, amikor úgy éreztem már csak egy gyerek hiányzik az életemből. Nagyon jó érzés vele lenni és kicsit a színházból visszavonulni. A következő időszakban csak egy-egy új színházi, vagy filmes feladatot szeretnék elvállalni. A prioritásban most Hanna az abszolút első. Minden hozzá képest van.
