Dulin Jenő közlekedéspszichológus szerint az elmúlt 10-15 évben nagymértékben romlott a közlekedési morál: egy olyan "szabadelvű" közlekedés szemlélet alakult ki Magyarországon, amelyben a résztvevők gyakran azt gondolják, nekik mindent szabad, ellenben ha más is ugyanúgy szabálytalankodik, azt már megszólja.
"Ez természetesen nem mindenkire igaz" - mondja a szakember - "Magyarországon ma közel négymillió ember rendelkezik vezetői engedéllyel, akiknek csupán 8-10 százaléka az, akik nem akarnak beilleszkedni a rendszerbe, akik szerint lehet úgy közlekedni, hogy szabályokat szegnek meg" - a szabálytalanságok miatt bekövetkezett balesetek ennek a kis csoportnak köszönhetőek.
A pszichológus azt is elmondta, hogy a közlekedési stílus és az utakon való viselkedés, a kiélezett helyzetek kezelésének milyensége az adott egyén személyiségétől is függ. "Személyiség, beállítódás, motiváció - ez mind befolyással van arra, hogyan viselkedünk.
A helyes, elvárható magatartás mindenki részéről az lenne, hogy figyelembe vegyék a többi embert is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sajnos inkább az önzés a jellemző: nem vagyunk képesek arra, hogy úgy éljünk, egymásért is vagyunk. Pedig az együttélés szabályainak éppen ez lenne az alapja".
A közlekedési morál hiányosságainak problémája nem egyedi eset, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy tőlünk nyugatabbra az utakon sokkal együttműködőbbek a közlekedők. A Kerékpárosklub elnöke szerint például Németországban működik az előzékenység, a biciklis kultúra is fejlettebb, és a szabálysértéseket is jóval szigorúbban büntetik. Abban Dulin Jenő is egyetért, hogy a közlekedési szokások és viselkedésminták kulturális, nemzeti sajátosságoktól is függnek.
"Sajnos Magyarország ebben a tekintetben is 20-30 éves hátrányban van" - mondja a pszichológus, aki szerint hazánkban csak most kezd szokássá válni, hogy az autósok például megálljanak egy lámpa nélküli zebránál. "A pozitív irányú változás persze nem megy egyik napról a másikra, sokat kell még fejlődnünk".
A szakember azonban nem ért egyet azokkal az állításokkal, amelyek szerint az autósok "felsőbbrendűnek" éreznék magukat vagy a biciklisek lennének általában szemtelenek: "Mint mondtam, a személyiségnek itt is nagy szerepe van. Teljesen mindegy, hogy valaki kocsiban vagy kerékpáron ül, vagy éppen a közértben vásárol, ha egyszer nem tudja betartani a társadalmi, valamint közlekedési szabályokat és elvárásokat".
