A május végén megrendezett európai parlamenti választás legszomorúbb következménye az volt, hogy több országban előretörtek az euroszkeptikus, jobboldali radikális pártok, Franciaországban a Nemzeti Front például jelentős fölénnyel utasította maga mögé az előző francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy pártját, az UMP-t.
Ha július végén tartották volna a parlamenti választásokat Szlovákiában, úgy a Smer lett volna az első a szavazatok 36,8 százalékával. A Háló lenne a második egy esetleges voksolás esetén 10,6 százalékkal, majd a Smerrel kokettáló Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) következik 9,7 százalékkal.
Az Egyszerű Emberek (Olano) végeznének a negyedik helyen 7,8 százalékkal. Őket a Híd (7,1), majd a Magyar Közösség Pártja (5,2) követi, vagyis mind Bugár Béla, mind Berényi József tömörülése bekerülne a pozsonyi törvényhozásba. A többi párt, így a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ), illetve a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) sem kerülne be a Nemzeti Tanácsba.
Több nyugat-európai országban is megfigyelhető a hagyományos bal- és jobboldali pártok népszerűségvesztése. Ez a folyamat Közép-Európa egyes államaiban is tetten érhető.
A trend azonban némiképp eltér a nyugatitól. Egyik pillanatról a másikra jelennek meg a közvélemény számára teljesen ismeretlen tömörülések, amelyek aztán rövid idő alatt felborítják az adott ország politikai térképét.
A válság által elindított politikai változások folyamata alighanem még nem ért véget a térségben.
Továbbra is igény van új pártokra, új arcokra, mert sokan úgy érzik, a régiek már sokszorosan is lejáratták magukat.
Szlovénia
A legjellemzőbb példa erre Szlovénia. A július 13-án megrendezett parlamenti választást a Miro Cerar jogászprofesszor által vezetett, s róla is elnevezett SMC (egészen pontosan Miro Cerar Pártja) nyerte meg. Az alig egy hónappal korábban megalakult tömörülés 17 százalékot vert arra a jobbközép Szlovén Demokrata Pártra (SDS), amely Szlovénia függetlensége óta talán a legjobban meghatározta a jugoszláv utódállam politikai arculatát.
Cerar valósággal csodát vitt véghez, s ez még akkor is igaz, ha Szlovéniában sokkal gyakoribb a parlamenti fluktuáció, mint például Magyarországon. Elég visszamenni az időben az előző, 2011. december 4-én megrendezett parlamenti választásig. Akkor az a Pozitív Szlovénia (PS) szerezte meg a legtöbb mandátumot, a voksok 28,51 százalékát, amelyet nem egészen két hónappal korábban, 2011. október 11-én Zoran Jankovic ljubljanai polgármester hívott életre.
A szlovének abban reménykedtek, ez a tömörülés más lesz, mint a többi. Nem volt még része piszkos politikai játszmáknak, no és talán nem is annyira korrupt, mint a többi párt - vélték. Ez az elmélet azonban hamar megdőlt, Jankovicról hamar kiderült: gyanús körülmények között gazdagodott meg.
Bár kormányfő nem lett, először azért, mert a PS választási győzelme nem volt elég a kormányalakításhoz, másodszor, 2013-ban pedig amiatt, mivel Jankovic korrupciós ügye miatt távozni kényszerült a PS éléről, így utóda, Alenka Bratusek alakított kormányt. Amikor aztán idén tavasszal Jankovic puccsal leváltatta Bratuseket a pártelnöki székből, kormányválságot idézett elő.
Nem járt jól. A júliusi parlamenti választáson ugyanis pártja már nem került be a parlamentbe. Nem így Bratusek, aki kis tömörülésével éppen átlépte a parlamenti küszöböt, s így a következő kormányban is szerepet kaphat. Cerar ilyen mértékű győzelmére még a közvéleménykutatók sem számítottak. A névadó pártelnök 1963-ban született, apja, Miroslav Cerar tornában szerzett olimpiai aranyérmet, anyja pedig Zdenka Cerar volt ügyész.
Miro Cerar szintén jogász végzettségű. Alenka Bratusek májusi lemondását követően jelentette be, hogy politikai pártot alapít. Az új tömörülés június 2-án jött létre, így nem vehetett részt az EP-választáson. A párt nem tekinti magát sem kifejezetten jobb-, sem baloldalinak. Gyors népszerűségét egyértelműen alapítójának köszönheti, akiről azt tartják, hogy távol áll tőle mindenfajta korrupció, a szlovén politika "tiszta embere".
Persze még nem is volt olyan pozícióban, ami alapján kiderülhetett volna, hogy valóban annyira erkölcsös, amint azt állítja magáról. Cerar pártjának kiforrott programja sem volt, az SMC legfőbb célkitűzése a szociális állam megőrzése. A pártalapító különféle interjúiban a jogállam erősítését, a korrupció visszaszorítását követelte, valamint azt is elmondta új személyeket akar látni az államigazgatásban, s az egyik legfontosabb feladatnak a munkahelyteremtést tartja.
Cerar egyelőre Szlovénia "tiszta embere", kérdés azonban, meddig sikerül megőriznie jó hírnevét, s utoléri-e a politikusok átka. Mindenesetre ő állíthatja össze az új kabinetet, s ha ügyesen kártyázik, akár kétharmados többséget is szerezhet.
Csehország
Idén már a világsajtó is felfigyelt Andrej Babis cseh pénzügyminiszter különleges szerepére. A Forbes magazin márciusi számában őt választotta a cseh médiavilág legbefolyásosabb személyiségének. Megkockáztathatjuk, alábecsülik jelentőségét, ha csak a médiában betöltött funkcióit emelik ki. Bízvást állíthatjuk, hogy politikai és gazdasági befolyása is kiemelkedő.
Kicsit hasonló szerepet tölt be, mint az előző szerb kormányban Aleksandar Vucic, aki papíron ugyan a kormányfő-helyettesi tisztséget látta el, de valójában ő volt a kabinet igazi arca. (Az új, márciusi választás után ténylegesen is miniszterelnök lett.)
Babis pártjának népszerűsége már harminc százalék körüli, ezzel a legkedveltebb tömörülés Prágában, messze maga mögé utasítja Bohuslav Sobotka szociáldemokratáit, azt a pártot, amelyet belső konfliktusai gyengítettek meg.
Már Babis tömörülésének névválasztása is zseniális. Az ANO mozaikszó ugyanis magyarul "igent" jelent, miközben az "Elégedetlen Polgárok Akciója" szavakból tevődik össze, vagyis már nevében is jelzi, mást akar, mint a hagyományos pártok. 2011-ben alakult, de a 2013-as őszi választáson máris a második helyre tornászta fel magát, s minden előrejelzésre rácáfolva alig maradt el az élen végzett szociáldemokraták mögött. A CSSD mindössze három mandátummal szerzett többet az ANO-nál.
Babis ma már megkerülhetetlen tényező a fontos állami cégek élére való kinevezéseknél, a sorsdöntő politikai döntéseknél. Hiába Sobotka a miniszterelnök, számos alkalommal Babis akarata győzedelmeskedik. Hogyan is vált Babis ilyen fontos személyiséggé? A pozsonyi születésű milliárdos az Agrofert mezőgazdasági-élelmiszeripari holding igazgatója, Csehország második leggazdagabb embere. 1,4 milliárd dolláros vagyona a Forbes szerint a 913. helyre elegendő a világ milliárdosainak listáján.
A médiajelenlét biztosított számára, miután tavaly júniusban megvásárolta a MAFRA médiavállalatot, amely két napilapot, a Lidové Novinyt és a Mladá Fronta Dnest, egy prágai lapot, a Metrót, valamint két televízió és rádióadást mondhat magáénak. Ezért Csehország Berlusconijának is nevezik. Babis állítása szerint azzal a céllal alapította az ANO-t, hogy "a korrupció, és a politikai rendszer más betegségei ellen" harcoljon.
Az ANO szárnyalása arra vezethető vissza, hogy a cseheknek elegük lett a politikai elitből. Mind jobb- mind baloldali politikusokról derültek ki "turpisságok". Babisnak ráadásul megvan a kellő médiahatalma ahhoz, hogy ne jusson olyan korábbi pártok sorsára, amelyek ugyan szintén a korrupció elleni harc fontosságát hangoztatták (ilyen volt például a Közügyek), ám róluk is kiderült: bort isznak és vizet prédikálnak.
A cseh közvéleményt cseppet sem érdekli, hogy a szlovák Nemzeti Emlékezési Intézet bizonyítottnak látja, Babis együttműködött a hírhedt kommunista titkosrendőrséggel, az StB-vel, s Bures fedőnéven készített jelentéseket. Apja, Stefan Babis diplomata volt, Csehszlovákiát képviselte az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezményt (GATT) érintő tárgyalásokon.