David Lynch és a boldogság keresése

Publikálás dátuma
2014.08.19 14:44
Fotó: Gettyimages.
Nem járt moziba, nem nézte a tv-t, keveset olvasott. Zenét hallgatott, de ebben sem volt fanatikus. David Lynch igazi szenvedélye a montanai Missoulában, ahol 1946-ban született, a rajzolás volt  és ez a passziója máig megmaradt.

Azok a recenziók késztették arra, hogy kiállítsa munkáit, amelyek 1986-ban a Kék bársonyban „egy festő filmjét” látták. Ez volt az a pillanat, amikor 40 évesen, már kultikus rendezőként kiteljesítette személyiségét képzőművészettel, fotókkal, zenével, mindavval, amit addig csak a filmvászonra korlátozott. Ezt mutatja be most a Párizsban rendezett „A másik Lynch” című kiállítása, amely szeptemberben Olaszországban, a luccai filmfesztiválon is látható lesz.

David Lynch Los Angelesben él, de évente kétszer Párizsba utazik, ahol az Idem Paris-ban készíti el litográfiáit. Itt készített vele interjút a La Repubblica.

-Fotói, litográfiái, festményei tele vannak félelmekkel, nyugtalansággal, amelyeknek el kellene múlniuk a meditáció gyakorlásával, de úgy tűnik, hogy ezek kondenzálódnak a művészetében.

.Nem hiszem. Két különböző síkon mozognak. A traszcendentális meditáció megszabadítja a testet a stressztől és a szorongástól. Ez olyan, mintha egy nagy súlytól szabadulna meg az ember és újra szabadnak érzi magát. A művészet nem az érzelmek katarzisa. A mozi sem. Megvannak a magam félelmei, mint mindenkinek,de nem teszem ezeket munkáim témájául.

-A film leghallucinálóbb pillanatai azért visszatérnek a képeiben.  Ezek a képek a filmeknek is ihletői lehetnének?

- Igen. Egy képen vagy egy fotón dolgozva megszülethet egy film- ötlet. Sőt, a mozi számomra kiegészítő szerepet is betöltött, amikor húszévesen Philadelphiában képzőművészeti kurzusokra jártam. Egy zöld kertet festettem fekete alapra, amelyet egy széllökés megmozgatott. Szerettem volna, hogy a kép tovább mozogjon egy zenei hullámon. Ebből a képből született az első animációs filmem, a Hat ember megbetegszik (Six Men Getting Sick).

- A traszcendentális meditáció, amelyet Maharishi Mahesh jógitól tanult, az Ön számára az ötletek tárháza.

- Őrületes, ahogy az illuminációk megsokasodnak egy MT szeánsz után. John Lennon mondta, hogy minden alkalommal a gondolatok végtelen áradata lepi el. Maharishi azt tanácsolta neki, hogy jöjjön ki a meditációból, jegyezze fel ezeket és merüljön bele újra. Én is felvettem ezt a szokást, mindig van a kezem ügyében egy jegyzettömb.

-Megjelent nemrég egy különös zenei dokumentum- filmje ‚a Duran Duran Unstaged, míg Franciaországban újra adják a Twin Peaks eredeti, csaknem négyórás, legendás rendezői változatát. De az Inland Empire után hét évvel mindenki egy új fikciót vár.

- Elképzelés van bőven,de a moziipar nagyon megváltozott. A Duran Duran-nak nagyon tetszett a Girl Panic remixem , az All You Need Is Now című albumuk egyik dala. Ebből adódott egy film ötlete, amely újraalkotja az élő koncertet más, röptében elkapott képeken keresztül. /Eddig csak a weben lehetett megnézni. Egyre nehezebb számomra a teremben való minőségi vetítés.  Régen volt a művész- és kísérleti filmek hálózata, ahol adták az én filmjeimet is. Ma az alternatív mozi egyre inkább félreszorul, a kasszasikerek elnyomják.

-Közben újra láthatjuk Tim Roth mellett Kegyvesztettségben,  nagyobbik lánya, Jennifer filmjében. És mi van a terveivel? Marilyn Monroe-ról és szeretett Kafkájáról szóló művekkel?Az Istennővel és az Átváltozással?

- Az Átváltozás mágiája a különböző világok mélységeiben van, Marilyn pedig az a színésznő, akire mindig úgy gondoltam, mint ideális színészemre. Filmet akartam csinálni a könyvből, amely felfedi a Kennedyek felelősségét a halálában,de a producereknél süket fülekre találtam. Ugyanez történt Kafkával.

- Nem gondolja, hogy a tv,amely számára a Twin Peaks miniemlékmű maradt ‚ készebb a kreativitás kockázatainak vállalására, mint a mozi?Nem gondolkodik egy újabb sorozaton?

- De, gondolkodom. A fizetős tv-k, legalább is az USA-ban ma képesek magukhoz vonzani a volt művész és kísérleti filmek közönségét Lehetővé teszik azt is, ami a mozival már nem lehetséges: kibontani egy történetet a maga egészében. Nem látok ezzel együtt egy mozi nélküli jövőt. Továbbra is együtt fog élni a kis képernyővel, ahogyan a négyszögletes képek a téglalap alakúakkal.

-Fellini azt szokta mondani,hogy a mozi alulról néz felfelé és egy egész világegyetem, míg a tévé a magasból néz lefelé és csak egy kis doboz.

- Ezért is szeretem Fellinit. Amikor serdülőként láttam a 8 és felet, olyan volt, mintha egy másik világba kerültem volna. A filmnek mindig ilyen hatásának kell lennie. Ezt nem tudom átérezni a számítógépbe dugva az orromat,csak a nagy vászon előtt, teljes bizonyossággal, sötétben, megfelelő, nem erős hanggal. Egy félbeszakítás széttöri a varázslatot. Fellini Bergmannal és az Új Hullám képviselőivel azokhoz a ritka rendezők közé tartozik, akiket fiatalon is megértettem. Valójában sohasem voltam nagy filmrajongó. A nagy stúdiók filmjeit nevetségeseknek tartottam. Hitchcock kivétel volt. Az egyik oldalon voltak a szórakoztatásra szánt filmek, a másik oldalon a többi. Én mindig a többit kedveltem.

- A Veszett világ Elvis ritmusában ver. Mennyire fontos a rock a filmjeiben?

-Presley ifjúságom egyik mítosza, Roy Orbisonnal együtt. Az Only the lonely mindig velem van. De minden zene áthat az elektronikustól a táncdalig, amely váratlan kombinációban megjelenik az első szóló albumomban, a Crazy Clown Time-ben, amely általam irt és interpretált számokból áll. Gitárral kisérem magamat, én, aki kezdetben azt sem tudtam,hogyan kell megfogni. A lemez idővel különböző „ balesetek” következtében változott, annyira, hogy inkább kórházban, mint forgalomban kellene lennie. Különböző jam-sessionök eredménye, amelyek apránként beolvasztották a szövegeket is. Meg voltam győződve arról, hogy egy modern blues-gyűjtemény lesz az eredmény,de egészen más kerekedett ki. A második szólóm, a The Big Dream, amely tavaly jelent meg, már blues-osabbnak látszik.

- Párizs a művészet melegágya, ahol udvarolnak Önnek. Felkérést kap a Galeries Lafayette-től, a Dom Pérignontól…

-Ez a The Air is on Fire című,  a Cartier Alapitványnál rendezett nagy kiállítás után történt. Hála Patrice Forestnek, a Galerie  Item igazgatójának is,ahol megcsináltam a Works on Paper kiállítást. Ez a város egyik mágikus helye másfél évszázad óta. Itt dolgozott Picasso, itt nyomtatták Zola Vádolom című röpiratát.. Ebben az évben állítottam ki Small Stories címmel a fényképeimet a Maison Européenne de la Photographie-ban.

- Ön évek óta harcol a 2005-ben létrehozott alapítványával az MT-nek az iskolákban való terjesztéséért.. Milyen eredménnyel?

- San Francisco körzetében, különböző iskolákban, ahol “nehéz” gyerekeket oktatnak, eredménnyel alkalmazták az MT-t. Az erőszak eltűnt vagy csökkent. Bátorítanak művész és rendező barátok. Paul McCartney és Ringo Starr együtt léptek fel alapok gyűjtésére 2009-ben a New Yorki Radio City Music Hallban. Maharishi Mahesh jógi, akiről dokumentumfilmet készítettem, miután részt vettem 2008-ban az Indiában történt hamvasztásán, átadott nekünk egy antik technikát, amelyet ő élesztett fel. Ez az egyetlen, amely valósággá változtatott egy tanítást, amely évekig délibáb volt: „Az igazi boldogság nem kívül, hanem benned van!”.

 

 

 

Szerző

Theresa May már biztosra menne

Publikálás dátuma
2019.03.22 22:02

Fotó: AFP/ TOLGA AKMEN
A brit miniszterelnök utalást tett arra, hogy többség nélkül nincs újabb szavazás a megállapodásról.
A brit miniszterelnök egyenes utalást tett pénteken arra, hogy csak akkor terjeszti ismét az alsóház elé szavazásra a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) feltételrendszerét tartalmazó megállapodást, ha megvan a többség az eddig kétszer is elutasított egyezmény elfogadásához. Theresa May péntek este közzétett levelében az MTI összefoglalója szerint tájékoztatta az alsóházi képviselőket az EU-csúcsértekezletről, amelyen döntés született a Brexit halasztásáról. A halasztás hossza attól függ, hogy a londoni alsóház a jövő héten elfogadja-e az EU-val tavaly novemberben elért Brexit-megállapodást. May levelének megfogalmazása szerint azonban „ha úgy tűnik, hogy nincs elégséges támogatás az egyezmény jövő heti újbóli beterjesztéséhez”, vagy ha a ház ismét elveti a megállapodást, akkor kérhető a Brexit további halasztása a megállapodás életbe lépésének elmaradása esetére meghatározott április 12-i határidőn túl, de ebben az esetben az Egyesült Királyságnak részt kellene vennie a májusi európai parlamenti választásokon.
A huszonhetek és az Egyesült Királyság által egyaránt elfogadott megállapodás értelmében a korábbi 2019. március 29. helyett 2019. május 22. lesz az új határidő, amennyiben a londoni alsóház jövő héten elfogadja a kétszer már leszavazott kiválási szerződést. Újabb elutasítás esetén pedig a szigetország április 12-ig továbbra is az Európai Unió tagja maradna, de eddig jeleznie kellene, hogy mik a szándékai a továbbiakban.

Bartókot Bartókkal a Fesztiválzenekar estjén

Publikálás dátuma
2019.03.22 21:06

Fotó: Budapesti Fesztiválzenekar/Facebook
A Fesztiválzenekar estjén két Bartók is bemutatkozott. A parasztzene rajongó-feldolgozó és az egyéni világú zeneszerző közötti kapcsolódási pontok is világossá váltak.
Néhány éve Eötvös Péter úgy gondolta megoldani azt a problémát, hogy A kékszakállú herceg vára mellett a műsorban kell, hogy legyen valami, hogy komponált egy operát, amely szorosan kapcsolódik Bartók művéhez. A dolog azért nem olyan súlyos, hogy ilyen radikális módon lehessen csak megoldani. Mint a Fesztiválzenekar hangversenyének Várkonyi Tamás által írt, kivételesen hasznos információkat közlő műsorfüzetének egyik képmellékletéből – amelyen az ősbemutató plakátja látható – is tudható, az operaházi, 1918-as ősbemutatón A fából faragott királyfi követte az operát. Most pedig népzenei feldolgozásokat hallottunk előtte, az első részben.
Bartók maga – és ez is tudható a műsorfüzetből – jobban szerette, pontosabbnak tartotta a parasztzene kifejezést a népzenénél, de ez a lényegen nem változtat. Miután népdalok, néptáncok százait gyűjtötte össze ő és Kodály, ki kellett dolgozniuk azokat a műzenei formákat is, amelyek révén az általuk felbecsülhetetlen értékűnek tartott kincs eljuthat a zeneértő városi polgárokhoz. Ilyen volt például az a fajta zenekari feldolgozás, ami a Román népi táncok és a Magyar parasztdalok sajátja, gyakorlatilag egy az egyben hangzanak el a dallamok a kor zenekari stílusában meghangszerelve, és persze a bartóki zsenialitással megfejelve.

Olyan műsort már hallottam – az Óbudai Danubia Zenekar és a Muzsikás együttes játszott –, amelyben a Román népi táncokban szereplő dallamokat eredeti formában hegedű-brácsa-bőgő felállású népiegyüttes mutatta be a feldolgozott változat előtt. Akkor azonban azt kellett gondolnom – a dolog minden jó szándéka ellenére is –, hogy tévedés az eredeti bármilyen hűnek is tűnő másolatát ősforrásként bemutatni. A Fesztiválzenekar variációja annyival tetszett jobban, hogy a „népzenészek” a zenekar tagjai voltak, és utána beültek megfelelő helyükre a zenekarba Bartók művét is eljátszani. Már az eredetit megszólaltató játékukon is érezhető volt ez a fajta kettősség, a népzenész és a diplomás zeneművész – micsoda ellentmondás! – jótékony együttműködése, ami kiszabadította az elgondolást az előbb említett csapdából, adott egy ki csavart az egésznek.
A Magyar parasztdalok forrásainak megszólaltatójaként Sebestyén Márta magabiztosan hozta azokat a manírjait, amiket vagy szeretünk, vagy nem, de évtizedek óta sajátjai, azonban produkciójának nyilvánvalóan nem lehetett része az említett kétértelműség. Bartók csak feldolgozásaiban használt kifejezetten népzenét, azonban más – sokkal nagyobb számú és jelentősebb – alkotásait is rengeteg olyan megoldás szövi át, amelyekhez az ihletést onnan kapta. A zenekar Kékszakállú-játékában amely a részletek hatalmas gazdagságát tárta fel, ezekre is rácsodálkozhattunk. És most végre elmaradt az utóbbi évek Müpa-előadásait jellemző koncepció, a félszcenizálás. A nagyon nagy zenekar teljesen betöltötte a színpadot, nem az árokban ültek a zenészek, az énekesek jól láthatóan, hallhatóan az előtérben álltak, és nem volt feliratozás sem, figyelni csak kés kizárólag a zenére, a szereplőkre kellett, ami nem vált az előadás kárára. Alapként a zenekari szövet minden nüansza jól hallható volt, önmagában is szinte hiánytalanul illusztrálta a drámát.

Vizin Viktória egészen kiváló Judit volt, hősnő a szó valódi értelmében, aki énekesnő mivoltában is az est hősévé tudott válni. A mély hangjait tekintve kissé korlátosabb Cser Krisztián éppen megfelelő társa volt, az ötödik ajtó kinyitásakor nagyon is meggyőző erővel tudott megszólalni, a zenekari háttér hangtömege előtt: „Lásd ez az én birodalmam…”. De nem csak a Kékszakállú, Bartók birodalma is feltárult ezen az estén.
Infó: Bartók Román népi táncok Magyar népdalok Bartók Magyar parasztdalok Bartók A kékszakállú herceg vára Sebestyén Márta ének Kádár István, Szabó András, Fejérvári Zsolt népi hangszerek Vizin Viktória mezzoszoprán Cser Krisztián basszus Budapesti Fesztiválzenekar, karmester: Fischer Iván Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2019. március 21.