Szerbia;árvíz;válság;csőd;megszorítások;Aleksandar Vucic;Miladin Kovacevic;

Vucic nem halogathatja sokáig a döntést a reformokról
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP

- Szerbia közelít a csődhöz

Szerbia talán történetének legsúlyosabb megszorítása előtt áll. A belgrádi kormánynak szinte példátlanul súlyos válsággal kell szembenéznie, amit elmélyített a tavaszi, legalább 1,5 milliárd eurós kárt okozott árvíz. Bár előzőleg két pénzügyminiszter is amiatt mondott le, mert szerintük Aleksandar Vucic kormányfő nem akar valódi reformokat elfogadni, most már nincs menekvés, kemény intézkedéseket kell hozni.

Egy a minap közzétett felmérés szerint Szerbia lakosságának negyedét fenyegeti a teljes elszegényedés veszélye. Ez azt jelenti, hogy Európa államai közül itt a legalacsonyabb az életszínvonal. A Köztársasági Statisztikai Hivatal közlése szerint a munkanélküliek és a nyugdíjasok számára különösen nehéz a megélhetés. Egyelőre nem várható javulás.

A hivatal igazgatója, Miladin Kovacevic ugyanis úgy véli: amennyiben átfogó, a lakosságot nagyon érzékenyen érintő reformokat fogadnak el, abban az esetben is csak három év múlva lehetne várni bármiféle változást.  Az ENSZ 2013-as jóléti mutatója a világ 187 országában mérte fel az életszínvonal helyzetét. Szerbia ebben a felmérésben a 77. helyet foglalta el.

Az egy főre jutó GDP 6000 dollár, ami 1400-zal kevesebb, mint az unió legszegényebb államában, Bulgáriában. A leggazdagabb uniós tagországban, Luxemburgban például 112 ezer dollár az egy főre jutó GDP, vagyis a szerbiainak több mint 18-szorosa.

Ami a vásárlóerőt illeti, a legtehetősebb jugoszláv utódállamban, Szlovéniában ez két és félszer magasabb a szerb értéknél. A statisztikai hivatal szerint az országban a munkanélküliek 48 százalékát, illetve a több mint három gyermeket nevelő családok 44 százalékát fenyegeti elszegényedés.

Szerbiában egyszemélyes háztartás esetén a szegénységi küszön 13680 dinár (117 euró), háromtagú család esetén pedig 24 624 (211 euró). A nettó átlagfizetés januárban 37 966 dinár (326 euró) volt, ami egy hónapos összehasonlításban is visszaesést mutatott.

Hogy a szerb gazdaság milyen messze van még a válságból való kilábalásból az is mutatja: a néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott adatok szerint a második negyedévben 1,1 százalékkal csökkent a GDP a tavalyi év azonos időszakához viszonyítva. Bár a részletes adatokat csak szeptember 30-án teszik közzé, az már ismeretes, hogy az import-export aránya 73,5 százalékra nőtt a tavalyi 67,2 százalékról.

Kedvező viszont, hogy a külkereskedelmi deficit 13,7 százalékkal csökkent január és június közötti viszonylatban. Ez elsősorban az export 16,6 százalékkal való növekedésének volt köszönhető. Ezzel együtt azonban az import is nőtt, 6,7 százalékkal az év azonos időszakához viszonyítva. Belgrád legfontosabb külkereskedelmi partnere Olaszország, Németország, Bosznia-Hercegovina, Oroszország és Románia volt.

A szerb dinár helyzete is felettébb siralmas. Július legvégére az idei évben a legalacsonyabb szintre süllyedt az euróval szemben. Egy hónap alatt 0,8, egy év alatt pedig 2,5 százalékot veszített értékéből. Hasonló értékvesztést szenvedett el a dollárral szemben. Igaz, ez esetben éves összehasonlításban csak 1,7 százalékos volt a visszaesés.

Jelenleg egy euróért 114 dinárt adnak. A szerb jegybanknak többször is be kellett avatkoznia a nemzeti valuta védelmében, eddig összesen körülbelül 1,3 milliárd eurót kellett költenie erre a célra. Közben egyébként a központi bank májusban és júniusban 50-50 bázisponttal csökkentette az alapkamatot, amely jelenleg 8,5 százalékos szinten áll.

Az infláció májusban 2,1 százalék volt, jelentősen kisebb, mint a központi bank által meghatározott 2,5-5,5 százalékos célsáv.
Aleksandar Vucic tavaly tavasszal, akkor még kormányfőhelyettesként úgy nyilatkozott, rémálmok gyötrik a szerb gazdaság állapota miatt. A 2013-as kormányalakításkor a párton kívüli Sasa Radulovicot nevezte ki a gazdasági tárca élére.

Utóbbi sokkterápiát javasolt. Mint egy ízben fogalmazott, a szerb gazdaság megmentéséhez először is az szükséges, hogy mindenki szembesüljön az igazsággal. Sokan azonban nem voltak hajlandóak erre, inkább elodázták a megoldást, így január végén lemondott tisztségéről. Radulovic szerint az a legnagyobb baj, hogy hiányzik a politikai akarat a kemény intézkedések véghez viteléhez.

Ezután Aleksandar Vucic a fiatal, Amerikában végzett Lazar Krsticet nevezte ki a reformfolyamat legfőbb felelősének, de ő sem maradt sokáig hivatalában, s hasonló okok miatt mondott le, mint Radulovic. Azt közölte, világosan látszik, hogy a megoldást illetően különbség van a szakértők és a politikusok véleménye között.

Szavai szerint a múltban voltak becslések, számadatok, számítások, a politikusok viszont semmi ilyesmit nem voltak hajlandóak elfogadni, mert ezt akár politikai karrierjük is bánhatta. Egyelőre nincs végleges döntés a reformokról, pedig szinte minden perc számít. Ha nem hoznak kemény intézkedéseket, Szerbiát a totális csőd fenyegeti.

A független pénzügyi szervezet, a Fiskális Tanács néhány hete a szerb parlamentben tette közzé javaslatait. A patinás testület által készített elemzés szerint a legfontosabb feladat az államháztartás hiányának lefaragása, ami 2014-ben elérte a GDP 8,3 százalékát, 2,6 milliárd eurót. 2017-re azonban három százalékra kellene csökkenteni a büdzsé hiányát.

A leginkább kézenfekvő megoldásnak a bérek és nyugdíjak 15 százalékkal való csökkentése tűnik - állapította meg a szakértői csoport. Ez körülbelül 800 millió eurós megtakarítást jelentene. Felmerült az áfa két százalékkal való emelése is. Ha minden maradna a régi kerékvágásban, úgy Szerbia évente ötmilliárd eurós hitelre szorulna.

A kormány kutyaszorítóba került, hiszen mindenképpen rosszul jár: a bércsökkentéssel aligha szerez jó pontokat a választók körében, de a megszorítások további elodázásával csőd közeli állapotba kerülhet Szerbia.

Az unió és Moszkva szorításában

Szerbia kutyaszorítóba került az Európai Unió és Oroszország fagypontra jutott kapcsolatai miatt. Mivel az ország az EU-ba kíván kerülni, s tavaly meg is kezdődtek a csatlakozási tárgyalások Belgráddal, ezért elvileg be kellene állnia a sorba, s támogatnia kéne Brüsszel oroszellenes szankcióit. Szerbia számára azonban Moszkva az egyik legfontosabb kereskedelmi partner, igen erősek a két ország között a kulturális és történelmi kapcsolatok. Belgrád ráadásul csak tavaly félmilliárd dolláros hitelt kapott Oroszországtól, 2012-ben pedig Moszkva 800 millió dollárt folyósított Szerbiának az infrastruktúra fejlesztésére.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió azonban egyre nagyobb nyomást gyakorol Szerbiára, hogy változtasson eddigi politikáján, s nyíltan támogassa az ukrán válság kapcsán kialakult uniós álláspontot Oroszország ügyében. Washington és Brüsszel nem titkolt célja, hogy Szerbia is vezessen be szankciókat Oroszország ellen. Teljesen világos állásfoglalást várnak ez ügyben Aleksandar Vucic miniszterelnöktől.

Michael Kirby, az USA belgrádi nagykövete nemrégiben azt mondta, az Egyesült Államok tiszteletben tartja a Szerbia és Oroszország közötti baráti kapcsolatokat, ám a világ nem fogadhatja el, ha Szerbia nem ítéli el egyértelműen Ukrajna területi integritásának megsértését. Erre a kormányfő kabinetjéből közleményt adtak ki. A dokumentum szerint Vucic többször is világosan megismételte azt az álláspontot, miszerint Szerbia tiszteletben tartja Ukrajna területi épségét, beleértve a Krím-félszigetet is, mint Ukrajna területének egyik egységét.

Egyes értesülések szerint Szerbia szeptember elsejéig kapott haladékot, eddig kell eldöntenie melyik oldalon áll. Belgrád egyébként áprilisban már azt közölte, nem vezet be szankciókat. Ivica Dacic külügyminiszter, kormányfőhelyettes pedig azt közölte, hazája nem vezethet be szankciókat a "nagy országokkal szemben". Vucic azt nyilatkozta, az esetleges szankciók bevezetése másfélmilliárd eurós kárt okozna hazájának.

Feszültségforrás a Nyugat és Szerbia között a Déli Áramlat gázvezeték is. Az EU és Washington az építkezés leállítására szólította fel Belgrádot, ám Szerbiának komoly gazdasági és energetika biztonsági érdeke fűződik a jórészt Oroszország által vállalt befektetéshez.

Ma száz éve, 1914. augusztus 15-én nyitották meg hivatalosan a Panama-csatornát. Az első világháború kitörése miatt elmaradtak a tervezett nagy ünnepségek, s nem hívtak meg küföldi előkelőségeket sem. A nyitónapon a Panamai Vasúttársaság Ancon nevű gőzhajója haladt át elsőként a csatornán, de az év januárjában egy francia gőzös már tett egy próbautat. Egy évszázad alatt több mint egymillió hajó kelt át az Atlanti- és a Csendes-óceánt összekötő, stratégiai fontosságú víziúton. Panamában jelenleg is hatalmas építkezések folynak, mivel a csatornát alkalmassá kell tenni a mai igények kielégítésére. A jövőre befejeződő bővítés nyomán tíz év alatt megduplázódhat a víziút forgalma, hacsak a Nicaraguában tervezett új vetélytárs gyökeresen meg nem változtatja a hajózási és szállítási szokásokat.