Francois Hollande 19-re húzott lapot

Francia lapértékelések szerint Francois Hollande több mint két éve tartó elnökségének legnagyobb rizikóját vállalta a legújabb, kedden végrehajtott kormányalakítással. Előidézheti ugyanis saját pártján, a szocialistákon belüli erodálását is.

Francois Hollande nem sok szép pillanatot élhetett meg elnökségének eddigi időszaka alatt. 2012 májusában iktatták be egy olyan időszakban, amikor hazája gazdasága már kényes helyzetben volt. Részben éppen amiatt választották meg szűk többséggel elnöknek Nicolas Sarkozy ellenében, mert sokan úgy vélték, Sarko kiválóan tud beszélni, de válságkezelési képességei elsősorban külpolitikai kérdésekre korlátozódnak, a gazdaságélénkítéshez nem ért.

Nyomoznak Lagarde után

Formálisan is nyomozás indult Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója ellen. Igaz, vád alá egyelőre nem helyezték. Lagarde szerepét egy szövevényes, korrupciógyanús ügyben vizsgálják. Bernard Tapie egykori, börtönt is megjárt francia miniszter, az Adidas, illetve az Olympique Marseille focicsapata egykori tulajdonosa egykor azzal vádolta az állami kézben lévő Crédit Lyonnais bankot, hogy 1993-ban hatalmas összeggel maradt adósa az Adidas eladásakor. 2007-ben Lagarde közbelépett, s felállíttatott egy az üggyel foglalkozó bíróságot. A testület 2008-ban úgy döntött, hogy a Sarkozy barátjának tartott Tapie-t 248 millió eurós kártérítés illeti meg. Többen hatalommal való visszaéléssel, állami pénzek elherdálásával vádolták Lagarde-t, aki 2011 júliusában, a szexbotrányba keveredett Dominique Strauss-Kahn lemondása után került az IMF élére.

Hollande ezzel szemben biztató jövőképet vázolt fel a gazdasági növekedés felgyorsításával, a munkanélküliség csökkentésével. A baloldali szavazók imponálónak találták, hogy Angela Merkellel is összeakasztotta a bajszát, hiszen azt hangoztatta, a megszorítások politikája helyett a gazdaság élénkítésére kell helyezni a hangsúlyt.

A köztársasági elnök azonban már a kezdet kezdetén súlyos hibákat követett el. Félt a komolyabb reformlépésektől, láthatóan bizonytalan volt, amikor pedig, ha óvatosan is, elkezdett cselekedni, már túl késő volt, népszerűsége így egy-két hónappal megválasztása után zuhanni kezdett. Akkor ez még nem tűnt olyan aggasztónak, hiszen hívei azt remélték, az első gazdasági eredmények után visszanyeri népszerűségét, s 2017-ben újra esélyesként indulhat az elnökválasztáson.

Az eredmények azonban elmaradtak. Nagyrészt inkább kudarcok jellemezték

gazdaságpolitikáját. Az idei év elején aztán úgy látszott, szakít a tehetetlenség politikájával, aktív politikai szereplőként akart fellépni. Ám az eredmény ezúttal is elmaradt. Manuel Valls első kormányával sem tudott igazán a segítségére lenni, a munkanélküliség emelkedését a katalán gyökerekkel rendelkező politikus sem tudta megállapítani.

Hollande ugyanakkor mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy megtartsa az egyensúlyt a párt jobb- és balszárnya között. Ezzel elérte azt, hogy hiába az alacsony, egy vasárnapi felmérés szerint 17 százalékos népszerűségi indexe, legalább saját pártján belül megőrizte tekintélyét, senki sem tör a helyére.

Most azonban változhat a helyzet. Arnaud Montebourg-gal, Benoit Hamonnal és Aurélie Filippettivel a párt balszárnyához sorolt politikusok távoztak, akik nem biztos, hogy lojálisak maradnak a kormányhoz. A szocialista párton belül 30-40-re teszik a lehetséges lázadók számát, akik ellenzik a megszorításokat, s a Montebourg-féle "Merkel-ellenes" gazdaságpolitika hívei.

E honatyák még meleg pillanatokat okozhatnak az elnöknek. A szocialisták ugyanis csak egyfős többséggel rendelkeznek a parlamentben. Ha a jövő évi költségvetési javaslat elbukna a törvényhozásban, akkor Francois Hollande-nak új parlamenti választást kellene kiírnia. Nem kérdés, hogy ezen a szocialisták csúfos vereséget szenvednének ugyanúgy, mint a május végén megrendezett európai parlamenti voksoláson.

Hollande azt reméli, hogy a radikális baloldal 17 képviselője továbbra is támogatja a kormány munkáját. Ez azért is reális elképzelés részéről, mert a tömörülés egy illusztris személyisége, Sylvia Pinel képviseli a pártot a kabinetben. A köztársasági elnök arra is számíthat, hogy a konzervatív UMP sem sürgetne egy előrehozott választást: a belső konfliktusok még nem zárultak le a volt elnök, Nicolas Sarkozy pártjánál.

Semmi garancia sincs arra, hogy egy parlamenti voksolás más eredményt hozna, mint a májusi EP-voksolás, amelyet a jobboldali radikális Nemzeti Front (FN) nyert meg. Egy ilyen eredmény az UMP számára is megsemmisítő lenne.