Hírességek a háborúról

Hogyan reagáltak 100 évvel ezelőtt a hírességek az első világháború kitörésére? Szavaikat a Le Nouvel Observateur szedte csokorba.

Paul Valéry költő arra gondolt, hogy ha a háború kiszélesedik, tízmillió ember fog harcolni a hadseregekben és tönkremegy minden. Az eredmény nem lesz arányban az erőfeszítésekkel és a veszteségekkel, bárki győzzön.

Marcel Proust, aki Párizsban, a Boulevard Haussmanon élte a „szelvényvágók” életét, pánikba esett és sebtében eladta egy német banknál tartott részvénycsomagjait.” Emberek millióit gyilkolják meg ebben a világok háborújában, amely Wellséhez hasonlítható, csak azért, mert Ausztria császára kijáratot akar a Fekete- tengerre.” - jósolta.

Egy szandálos indiai ügyvéd, aki felbolygatta Dél-Afrikát, akkor érkezett Londonba. Máhátmá Gandhi azonnal megszervezett egy ápoló egységet abból az elvből kiindulva,hogy “nem húzhat hasznot Anglia nehéz helyzetéből.”

François Mauriac író már az első hónapban belépett a Bordeaux-i nagy szeminárium sebesültszállítói közé.

Romain Roland írta: “ Le vagyok sújtva, szeretnék meghalni. Ez az európai háború a történelem legnagyobb katasztrófája, az emberi testvériségbe vetett legszentebb remények megsemmisülése.” Az értelmiség becsületének megmentése érdekében a Journal de Geneve 1914 szeptember 14-i számában jelent meg egy békemanifesztuma.

Vlagymir Iljics Lenint és Lev Davidovics Trockijt ez az augusztus Svájcban érte. Az osztrák-magyar hatóságok, miután pár napra letartóztatták, kiengedték Lenint, aki Bernbe utazott. Szerinte ez a háború az imperializmus háborúja, nem békét kell követelni, a proletariátus jelszava legyen a háború forradalommá változtatása.

Trockij Zürichben szintén meg volt győződve arról, hogy a háborúból forradalom születik.

A szibériai száműzetésben lévő Joszif Visszarionovics Sztálin úgy értékelte a háború kitörését, hogy a “harcoló országok burzsoá vámpírjai véres zűrzavarba vitték a világot. Tömeges mészárlások következnek, romok, éhség, hogy egy maréknyi koronás tolvaj kifoszthassa a földeket és milliókkal gazdagodjon.”

Prágában Franz Kafka a magány újabb tapasztalatát élte át, éppen szakított a menyasszonyával és kifejtette, hogy a hazafias felvonulások láttán irigységet és gyűlöletet érez a harcoló felekkel szemben, akiknek a lehető legrosszabbakat kívánja.