Zseniidézés a Zeneszüreten

Publikálás dátuma
2014.11.03. 06:45
Kocsis Zoltán fiával, Krisztiánnal zongorázott együtt a fesztiválon FORRÁS: FILHARMÓNIA MAGYARORSZÁG
Telt házas koncertekkel zárult az idei pécsi Zeneszüret Fesztivál, melynek középpontjában a száz évvel ezelőtt született zongoraművésznő, Fischer Annie életművének felidézése állt. A fesztiválon fellépett többek között Kocsis Zoltán fiával, Krisztiánnal, valamint a Budapesti Fesztiválzenekar is.

Negyedik alkalommal rendezték meg Pécsen a Zeneszüret Fesztivált és ismét bebizonyosodott, hogy a sorozat jó helyen van a baranyai megyeszékhelyen. Pécs bővelkedik a remek koncerthelyszínekben és a szervezők, a Filharmónia Magyarország munkatársai ki is használták ezt az adottságot.

Fischer Annie kedvencei

Fischer Annie remek szakács volt, többször olyan vacsorával lepett meg, hogy egy Michelin-csillagos étterem főszakácsa teljesítményének is beillett volna – idézte fel a művésznőnek a gasztronómiához való viszonyát Kocsis Zoltán.

Fischer Annie főzőtudománya kapcsán kerülhetett be a Zeneszüret programjába a Fischer Annie kedvencei című igazán kellemesre sikeredett gasztroest az Apolló mozi épületében lévő Trafik kávézóban. Az esten, melynek moderátora Bősze Ádám volt, a Fischer Annie-ösztöndíjas Palojtay János Haydn, Chopin és Szkrjabin műveit játszotta bizonyítva kivételes tehetségét.

A „mini hangverseny” után pedig Fischer Annie kedvenc ételeit – halászlét, székelykáposztát és nem utolsó sorban túrógombócot – tálaltak fal a közönségnek

A fesztivál alaphangját, a nagyszerű fiatal zongoraművész Balog József lemezbemutató koncertje adta meg a Zsolnai Negyed Liszt termében. Nem választott könnyű műsort, hiszen Liszt Ferenc tizenkét Transzcendens etűdjét játszotta el óriási szuggesztivitással.

Balog Józsefnek már életkoránál fogva sem adatott meg, hogy személyes élménye legyen az idén száz éve született Fischer Annie zongoraművészről. Egyébként alig akadt olyan program, amelyiken ne esett volna szó a fantasztikus előadóról. Kocsis Zoltán, kivételesen fiával, Krisztiánnal lépett közönség elé.

A hangversenyen a Budapesti Tomkins Énekegyüttes Rahmanyinov Vesperását adta elő, a programba ékelődött be a zeneszerző cisz-moll prelüdje két zongorára és a Fantasie IV. tétele. Kocsis Zoltán a mostani koncertet

megelőzően 2012. szeptember 13-án zongorázott utoljára a pécsi Kodály Központban. Az időpont azért is emlékezetes a művész számára, mert éppen Bartók I. zongoraversenyének III. tételét játszotta, amikor rosszul lett, mint később kiderült, az aortájának a második rétege szakadt át.

A közönség azonban semmit sem vett észre az egészből, még Bogányi Tibor karmester sem.

Rövid légszomj után Kocsis Zoltán folytatta ugyanis a koncertet, egy hét múlva azonban szívműtéten esett át. Azóta karmesterként többször dirigált a Kodály Központban. Kocsis Krisztián tizenhét éves, a zongora mellett, mint édesapja mesélte, basszusgitározik is.

Kocsis Zoltánnak erről az a véleménye, hogy csak jó és rossz zene között van különbség. Egyébként ugyanezt vallotta Fischer Annie is, akivel kapcsolatban Kocsis Zoltán sok személyes emléket őriz. Ezekről is beszélt lapunknak a koncert előtt.

- Fischer Annie-t a hetvenes években ismertem meg. Először Ránki Dezsővel voltam nála a Szent István parkban lévő lakásán, ahol az úgynevezett „fogadóóráit” tartotta. Később többször is megfordultam nála, úgy látszik, az én provokatívabb alkatom jobban érdekelte őt, mint Dezső látszólagos konformizmusa.

Szívesen emlékszem vissza arra, hogy egyszer a Vörösmarty téren, az akkoriban a Filharmóniának is otthont adó épületben találkoztunk, amikor már épp távozóban voltam, amikor egyszer csak megszólított és arra kért, kísérjem le Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét.

Bementem, lekísértem, akkor kezdtem el igazán becsülni Mura Pétert, aki fél életét áldozta arra, hogy Fischer Annie karmester-kísérője legyen. Ahogy Annie játszott, azt be kellett tanulni, be kellett biflázni. És még akkor is volt egy kis esély arra, hogy valamit improvizálni fog a koncerten.

Fischer Annie megkerülhetetlen tényező a magyar előadó művészetben. Lehet rá azt mondani, hogy konzervatív volt, hogy nem tudott lépést tartani a 20. századi zene fejlődésével, kérdés persze, hogy egyáltalán mennyire akart. Egyébként nem zavarta őt, ha más műfajú zenét kellett hallgatnia.

Nem utasított el elvből semmit. Ugyanakkor büszkén vállalta zenei konzervativizmusát. Jól emlékszem mindenre, amit a koncertjein csinált. Elsősorban azért, mert mindennek megvolt az oka, és minden általa eljátszott hang megindokolható. Éjszakába nyúló, késhegyig menő vitáink voltak egymással egyes produkciókról.

Ő például leborult Rahmanyinov zongoraművészi nagysága előtt, de nem tudta elfogadni a zeneszerzői munkásságának nagy részét. Azt hiszem, engem egy kedves bolondnak tartott, de az is igaz, hogy mindenkiről megvolt a sarkított, de nagyon találó véleménye, ugyanakkor nagyon is tisztelte a másik ember egyéniségét.

Keller András hegedűművész Gyöngyösi Leventével (orgona) adott közös koncertet, Bach és Mozart műveiből játszottak a Pécsi Bazilikában. Keller András is beszélt a hangversenyen Fischer Annie-ről. - A Keller Vonósnégyes 1987-ben debütált, Annie néni nem tudott eljönni a koncertre, viszont rádión hallgatta.

Mint utóbb kiderült, azonnal felhívott egy német impresszáriót és beajánlott neki minket. Több fellépést neki köszönhetünk. Figyelt a fiatalokra, támogatott bennünket. Egyszer találkoztunk Japánban, ő is és mi is ott turnéztunk. Emlékszem egy egész éjszakát végigbeszélgettünk. Mesélt arról, hogy neki mindig lámpaláza van fellépés előtt, azt kérdezte tőlem, hogy én szoktam-e izgulni…

A fesztivál záró koncertjét a Budapesti Fesztiválzenekar adta Takács-Nagy Gábor vezényletével. Vanhal D-dúr nagybőgőversenyének a szólistája Fejérvári Zsolt volt, míg Rossini Fagottversenyén Andrea Bressan játszott magával ragadóan a szólóhangszeren.

Takács-Nagy Gábor, aki szórakoztató módon moderálta is a hangversenyt, szintén nem feledkezett meg Fischer Annie-ről. – Huszonöt évesen ismertem meg őt, egy kvartettben játszottam és meghívtuk őt a koncertünkre, a Zeneakadémiára. A hangverseny után nem jött be elmondani a véleményét.

Azt mondta, hívjam fel éjjel fél egykor. Fel is hívtam. Azt tudakolta miért játszunk mi mindent túl szépen. Szerinte nem csak a pozitív spirituális tartalmakat kell megjeleníteni egy darab interpretálásánál. És ma már jól látom, hogy mennyire igaza volt – jegyezte meg Takács-Nagy Gábor.

Szerző
Frissítve: 2014.11.02. 21:25

Elveszíthetik a szenátust a demokraták?

Publikálás dátuma
2014.11.03. 06:36
Alison Lundergran Grimes demokrata szenátorjelölt egy kentuckyi kampánygyűlésen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/WIN MCNAMEE
Holnap, november 4-én úgynevezett „félidős” választásokat tartanak az Egyesült Államokban. A két elnökválasztás közötti voksolásra általában kisebb figyelem irányul, noha ilyenkor is fontos dolgok dőlnek el. Idén a nagy kérdés az, sikerül-e a republikánusoknak a képviselőház után a szenátusban is megszerezni a többséget. Ha igen, akkor Barack Obama elnöknek hivatali ideje hátralévő két évében nehéz dolga lesz, mivel republikánus többségű kongresszussal kell majd szembenéznie.

A félidős voksoláson számos szavazás esik egybe, hisz képviselők, szenátorok, kormányzók és különféle helyi tisztségviselők mandátumát is megújítják.

Rekordot döntő  költségek

Rekordot dönthetnek az idei félidős választások költségei. A Center for Responsive Politics intézet adatai szerint majdnem 4 milliárd dollárba kerülhet a voksolás.

A CRP számításai szerint a pártok és a jelöltek együttesen mintegy 2,7 milliárdot, külső támogatói csoportok pedig 900 millió dollárt fordítanak kampánycélokra. Az elnökválasztás évében nagyobb volt a tét, akkor a külső szponzorok 1,3 milliárdot költöttek.

A független kutatócsoport szerint, amely a pénz útját igyekszik nyomon követni a politikában, a november 4-i voksolásra többet költöttek a republikánus jelöltek, a konzervatív ügyeket támogató csoportok, mint amennyit a demokraták, előbbiek 1,92 milliárdot, utóbbiak 1,76 milliárdot.

A CRP honlapján szereplő adatok szerint a 2010-es félidős voksoláshoz képest idén legalább 330 millió dollárral többet tettek ki a kampánykiadások.

Két évente – az elnökválasztás évében és félidőben – újraválasztják a képviselőház mind a 435 tagját, illetve a 100 tagú szenátus harmadát. Idén az 50 szövetségi állam közül 36-ban tartanak kormányzóválasztást.

A legtöbb államban a helyi törvényhozás képviselőire is voksolnak, s számos államban helyi népszavazási kérdések is felkerülnek a szavazócédulára.

Elégedetlenségét jelezte 61 százalék

Rossz hangulatban voksolnak idén az amerikaiak, eluralkodott az Ebola-pánik, nyomasztja az embereket az Iszlám Állam ellen indult, várhatóan hosszú évekre elhúzódó háború, s a javuló gazdasági adatok ellenére is sokan aggódnak állásuk, kilátásaik miatt.

Az USA Today felkérésére készült, friss felmérésből legalábbis ezt olvasták ki az elemzők. A napilap számára készült közvéleménykutatás szerint csupán az emberek 34 százaléka elégedett, 61 százalék viszont elégedetlen.

Ennél is rosszabb volt a közhangulat 2006-ban, George W. Bush második hivatali idejének közepén, akkor 30 százalék számolt be elégedettségről, a megkérdezettek 69 százaléka ugyanakkor úgy vélte, nem jó irányba haladnak a dolgok.

A legkilátástalanabbnak ugyanakkor a pénzügyi válság kellős közepén látták a helyzetüket az emberek: a 2010-es félidős voksoláskor 22 százalék volt elégedett, 75 százalék viszont elégedetlen.

Akkor 9,8 százalékra emelkedett a munkanélküliség és elmérgesedett a vita Obama egészségügyi törvénytervezetéről. A republikánusoknak 2010-ben sikerült is megszerezni a többséget a képviselőházban, a szenátusban azonban maradt a demokrata fölény.

Vízválasztó években nagy fordulatot is hozhat a félidős voksolás. 1994-ben, Bill Clinton első hivatali idejének közepén zajlott a „republikánus forradalom”, a Grand Old Party (GOP) – négy évtized után – a törvényhozás mindkét házában felülkerekedett.

Akkor a felmérések szerint az amerikaiak 31 százaléka volt elégedett, 66 százalék pedig elégedetlen az ország állapotával. 2006-ban hasonlóképpen drámai fordulat következett be, Bush két gyűlölt háborúja (Irak + Afganisztán) közepette a demokratáknak sikerült mindkét házban fordítani.

Idén viszont az előrejelzések azt mutatják, hogy a képviselőház után a szenátusban is átvehetik a többséget az ellenzéki republikánusok. Nate Silver választási guru blogja, a FiveThirtyEight szerint erre 68,3 százalékos az esély.

Arra viszont szinte semmi, hogy a demokraták megszerezzék a többséget a képviselőházban. Azaz ismét megosztott hatalom jöhet létre, amikor szemben áll egymással a demokrata Fehér Ház és a republikánus többség a Capitoliumon.

Célkeresztben az egészségügyi reform

Ez pedig azzal fenyeget, hogy Obama túl korán lesz „béna kacsa”, vagyis hátralévő hivatali idejében nem tud majd új törvényjavaslatokat elfogadtatni, sem a bevándorlási reformja, sem más tervezett projektjei megszavaztatásához nem lesz elég támogatása.

Elvileg ugyan előállhatna az a helyzet, mint az 1990-es évek második felében, amikor Clinton és a republikánus többségű törvényhozás képes volt értelmes kompromisszumokra jutni, közös célokat találni, például a költségvetés kiegyensúlyozása terén.

Ám azóta nagyon elmérgesedett a hangulat, a pártok közötti háborúskodás élesebb, sokkal nehezebb párbeszédet kezdeni.

Obama próbálkozott ugyan ezzel második hivatali idejének elején, ám nem sok sikerrel. Eddig a kongresszus két háza megosztott volt, a republikánus törvényjavaslatok elakadtak a szenátusban és fordítva.

De ha a demokraták elvesztik a szenátust, akkor Obamának gyakrabban kell majd az elnöki vétó eszközével élni, ha meg akar torpedózni valamely, a demokraták számára elfogadhatatlan törvényjavaslatot.

Vagy kitartóbban kell törekednie arra, hogy konszenzust keressen, ahogy egyébként az elnök minden lépését elutasító teapárti republikánusok miatt kompromisszumokra képtelen másik oldalnak is.

Ha a republikánusok meg is szerzik a szenátusi többséget, annyira biztosan nem erősödnek meg, hogy teljesen szabad kezet kapjanak.

Az Obamacare néven emlegetett, sokat bírált egészségügyi reformot például, amely ma is az egyik kedvelt kampánytémát kínálja számukra, aligha tudják visszafordítani, mivel ahhoz 60 mandátumra lenne szükségük, annyit viszont szinte biztos, hogy nem tudnak megszerezni.

Ezt a New York Times jelentése szerint még Mitch McConnell, a szenátus republikánus kisebbségi vezetője is elismerte. Akkora volt a felzúdulás a republikánus politikusok körében, hogy a kentucky szenátor kénytelen volt visszakozni, s szóvivője útján azt nyilatkozta, hogy természetesen mindent megpróbálnak az egészségügyi reform

érvénytelenítésére, s megkeresik a módját, hogy ezt egyszerű többséggel is megtehessék. McConnell, aki 6 ponttal vezet, s így valószínűleg meg tudja őrizni mandátumát demokrata kihívójával, Alison Lundergran Grimes-szal szemben, abban is bízik, hogy a szenátusi többséggel az amerikai költségvetés feletti befolyás is a republikánusok kezébe kerül.

Kongresszusi számháború

A képviselőházban jelenleg republikánus a többség (234-201), s ez várhatóan november 4. után sem változik. A voksolás előtti napokban 183 demokrata és 228 republikánus képviselő helye látszott biztosnak a felmérések szerint, 24 képviselőházi mandátum sorsa bizonytalan.

A 435 tagú képviselőházban 218 mandátum kell a többséghez, a demokratáknak nincs reményük annyi helyen fordítani, hogy változzon az állás.

A szenátusi erőviszonyokat vizsgálva viszont egyszerű többségbe kerülésük egyáltalán nem irreális. A voksolás előestéjén az esélylatolgatás szerint 38 demokrata, illetve 42 republikánus mandátum biztos a 100-ból (vagy nincs ott választás, vagy egyértelműen nyerésre áll a jelölt).

Hat államban valószínűleg győzni tudnak a demokraták, háromban a republikánusok. Virginia inkább demokrata, Alaszka és Kentucky inkább a republikánus jelölt felé hajlik.

Nyolc olyan billegő állam van ugyanakkor, ahol egyelőre nem lehet megjósolni a szenátori posztért folyó küzdelem eredményét. Georgiában és Iowában teljesen nyitott a verseny, hat másik államban demokraták védik a posztjukat.

Arkansas állam demokrata szenátora, Mark Pryor a legfrissebb felmérések szerint veszíthet fiatal republikánus kihívójával, Tom Cottonnal szemben, noha sokáig nagyon szoros volt az állás.

A veterán Pryor jóval ismertebb, mint ellenfele, aki alig két évet húzott le a képviselőházban. A demokrata jelölt mellett Bill Clinton is bevetette magát.

Louisianában a demokrata Mary Landrieu 1996-ban jutott be először a szenátusba, s azóta kétszer is sikerült megőriznie a helyét. Idén hármas verseny alakult ki, Bill Cassidy republikánus képviselő és egy teapárti jelölt, Rob Masess is pályázik a szenátorasszony helyére.

A papírforma szerint Landrieu simán nyer az első menetben, de várhatóan decemberben második fordulót kell tartani, ott viszont Cassidy 50-46 arányban fölénybe kerülhet.

A teadélután mozgalmat támogató volt alaszkai kormányzó, Sarah Palin viszont mit sem törődik a felmérésekkel, szerinte bombameglepetés lesz Louisianában, s Masess már az első fordulóban győzni fog.

Annyi bizonyos, a louisianani bonyodalmak miatt november 5-re nem derül ki, melyik párt felé billent a mérleg nyelve a szenátusban.

New Hampshire államban a jelenlegi szenátor, Jeanne Shaheen küzd posztja megtartásáért. Kihívója az a teapárti Scott Brown, aki Massachusettsben elnyerte ugyan az Edward Kennedy halálával megüresedett szenátori posztot, de nem tudta megtartani, s a 2012-es voksoláson alulmaradt a demokraták sokszor Hillary Clintonhoz hasonlított sztárjával, Elizabeth Warrennel szemben.

Brown nem adta fel álmait, átköltözött New Hampshire-be, s most onnan próbál bejutni a szenátusba. Utolsó, október 31-i tévévitájuk előtt Shaheen 50, Brown 42 százalékon állt.

Colorado is billegő állam, Mark Udall demokrata szenátornak a felmérések szerint az utolsó pillanatig keményen kell küzdenie, ha el akarja hárítani kihívója, a republikánus Cory Gardner támadásait.

A valószínű szavazók körében Udall 39 százalékon állt, Gardnernek 46 százalékot jósoltak, a független jelölt, Steve Shogan 7 százalékot érne el. Ha a független indulót nem számítják, 49-41 az állás a republikánus jelölt javára.

Főleg a férfiak támogatják nagy arányban Udall szenátor kihívóját. A Denver Post szerint a latino szavazók voksai menthetnék meg a demokrata jelöltet, csakhogy közülük idén sokan kiábrándultak, csalódottak a bevándorlási reform elmaradása miatt.

Barack Obama csak nagyon kevés helyen kampányolt ebben a választási ciklusban, s messze elkerülte azokat az államokat, ahol a demokrata jelöltek posztja bizonytalan. Igaz, az elnök támogatottsága sem túl magas, október végén 42 százalékon állt.

A demokrata indulók igyekeztek is hangsúlyozni, hogy Obama neve idén nem szerepel a szavazócédulán. Az elnöknél csak a kongresszus népszerűtlenebb, a megkérdezettek alig 12,7 százalék támogatja, míg 80,7 százalék bírálja a tevékenységét. Nem is csoda: hosszú ideje ez volt a legkevésbé termékeny törvényhozás, kevés érdemi törvényt sikerült elfogadtatni.

Mindkét párt biztatott a korai szavazásra
Számos „csatatér” államban a demokratáknak kedvez a korai voksolás – írta a tekintélyes New York Times. Georgia, Észak-Karolina, Colorado és Iowa államban majd három millióan adták le előre a voksukat, 20 százalékuk olyan választó, aki 2010-ben nem szavazott.
Átlagban 39 százalékuk bejegyzett demokrata 30 százalékuk pedig regisztrált republikánus. Négy éve ezekben az államokban többségben voltak a bejegyzett republikánusok.A korai szavazáson leadott voksokat is a november 4-i urnazárás után számolják majd össze, ahogy a levélben küldött szavazatokat is.
Mindkét nagy párt komoly összegeket fordít arra, hogy korai szavazásra bíztassa a választókat. Hogy példát mutasson, még az amerikai elnök maga is előre leszavazott: Barack Obama október 20-án egy chicagói szavazókörzetben adta le a voksát.
Észak-Karolinában október 29-ig már több mint 690 ezren éltek a korai voksolás lehetőségével. 2010-ben a korai voksolás 17 napja alatt 909 ezren mentek el személyesen, hogy előre leszavazzanak. Idén arra számítanak, meghaladhatja az 1 milliót az előre szavazók száma, noha a helyi választási bizottság 10 napra rövidítette le a korai voksolás időtartamát. A korai szavazatok 49 százalékát demokraták, 31 százalékát republikánusok adták le, 20 százalékot a független választók – számolt be róla az Asheville Citizen Times című lap.
Floridában szombaton zárult a korai voksolás. A Miami Herald című lap szerint hajszállal több demokrata adta le előre szavazatát, mint ahány republikánus (42 százalék - 41 százalék), viszont a republikánusok jóval nagyobb arányban választották a levélben szavazást (46,2-36,5). Majd 2,2 millió floridai szavazott előre vagy levélben, ami igen jelentős aránynak számít. Florida republikánus kormányzója, Rick Scott bizakodik, hogy az előzetes szavazási adatokból ítélve a republikánus választók az aktívabbak, s így jó lehet az esély az újraválasztására.

Szerző

Elveszíthetik a szenátust a demokraták?

Publikálás dátuma
2014.11.03. 06:36
Alison Lundergran Grimes demokrata szenátorjelölt egy kentuckyi kampánygyűlésen FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/WIN MCNAMEE
Holnap, november 4-én úgynevezett „félidős” választásokat tartanak az Egyesült Államokban. A két elnökválasztás közötti voksolásra általában kisebb figyelem irányul, noha ilyenkor is fontos dolgok dőlnek el. Idén a nagy kérdés az, sikerül-e a republikánusoknak a képviselőház után a szenátusban is megszerezni a többséget. Ha igen, akkor Barack Obama elnöknek hivatali ideje hátralévő két évében nehéz dolga lesz, mivel republikánus többségű kongresszussal kell majd szembenéznie.

A félidős voksoláson számos szavazás esik egybe, hisz képviselők, szenátorok, kormányzók és különféle helyi tisztségviselők mandátumát is megújítják.

Rekordot döntő  költségek

Rekordot dönthetnek az idei félidős választások költségei. A Center for Responsive Politics intézet adatai szerint majdnem 4 milliárd dollárba kerülhet a voksolás.

A CRP számításai szerint a pártok és a jelöltek együttesen mintegy 2,7 milliárdot, külső támogatói csoportok pedig 900 millió dollárt fordítanak kampánycélokra. Az elnökválasztás évében nagyobb volt a tét, akkor a külső szponzorok 1,3 milliárdot költöttek.

A független kutatócsoport szerint, amely a pénz útját igyekszik nyomon követni a politikában, a november 4-i voksolásra többet költöttek a republikánus jelöltek, a konzervatív ügyeket támogató csoportok, mint amennyit a demokraták, előbbiek 1,92 milliárdot, utóbbiak 1,76 milliárdot.

A CRP honlapján szereplő adatok szerint a 2010-es félidős voksoláshoz képest idén legalább 330 millió dollárral többet tettek ki a kampánykiadások.

Két évente – az elnökválasztás évében és félidőben – újraválasztják a képviselőház mind a 435 tagját, illetve a 100 tagú szenátus harmadát. Idén az 50 szövetségi állam közül 36-ban tartanak kormányzóválasztást.

A legtöbb államban a helyi törvényhozás képviselőire is voksolnak, s számos államban helyi népszavazási kérdések is felkerülnek a szavazócédulára.

Elégedetlenségét jelezte 61 százalék

Rossz hangulatban voksolnak idén az amerikaiak, eluralkodott az Ebola-pánik, nyomasztja az embereket az Iszlám Állam ellen indult, várhatóan hosszú évekre elhúzódó háború, s a javuló gazdasági adatok ellenére is sokan aggódnak állásuk, kilátásaik miatt.

Az USA Today felkérésére készült, friss felmérésből legalábbis ezt olvasták ki az elemzők. A napilap számára készült közvéleménykutatás szerint csupán az emberek 34 százaléka elégedett, 61 százalék viszont elégedetlen.

Ennél is rosszabb volt a közhangulat 2006-ban, George W. Bush második hivatali idejének közepén, akkor 30 százalék számolt be elégedettségről, a megkérdezettek 69 százaléka ugyanakkor úgy vélte, nem jó irányba haladnak a dolgok.

A legkilátástalanabbnak ugyanakkor a pénzügyi válság kellős közepén látták a helyzetüket az emberek: a 2010-es félidős voksoláskor 22 százalék volt elégedett, 75 százalék viszont elégedetlen.

Akkor 9,8 százalékra emelkedett a munkanélküliség és elmérgesedett a vita Obama egészségügyi törvénytervezetéről. A republikánusoknak 2010-ben sikerült is megszerezni a többséget a képviselőházban, a szenátusban azonban maradt a demokrata fölény.

Vízválasztó években nagy fordulatot is hozhat a félidős voksolás. 1994-ben, Bill Clinton első hivatali idejének közepén zajlott a „republikánus forradalom”, a Grand Old Party (GOP) – négy évtized után – a törvényhozás mindkét házában felülkerekedett.

Akkor a felmérések szerint az amerikaiak 31 százaléka volt elégedett, 66 százalék pedig elégedetlen az ország állapotával. 2006-ban hasonlóképpen drámai fordulat következett be, Bush két gyűlölt háborúja (Irak + Afganisztán) közepette a demokratáknak sikerült mindkét házban fordítani.

Idén viszont az előrejelzések azt mutatják, hogy a képviselőház után a szenátusban is átvehetik a többséget az ellenzéki republikánusok. Nate Silver választási guru blogja, a FiveThirtyEight szerint erre 68,3 százalékos az esély.

Arra viszont szinte semmi, hogy a demokraták megszerezzék a többséget a képviselőházban. Azaz ismét megosztott hatalom jöhet létre, amikor szemben áll egymással a demokrata Fehér Ház és a republikánus többség a Capitoliumon.

Célkeresztben az egészségügyi reform

Ez pedig azzal fenyeget, hogy Obama túl korán lesz „béna kacsa”, vagyis hátralévő hivatali idejében nem tud majd új törvényjavaslatokat elfogadtatni, sem a bevándorlási reformja, sem más tervezett projektjei megszavaztatásához nem lesz elég támogatása.

Elvileg ugyan előállhatna az a helyzet, mint az 1990-es évek második felében, amikor Clinton és a republikánus többségű törvényhozás képes volt értelmes kompromisszumokra jutni, közös célokat találni, például a költségvetés kiegyensúlyozása terén.

Ám azóta nagyon elmérgesedett a hangulat, a pártok közötti háborúskodás élesebb, sokkal nehezebb párbeszédet kezdeni.

Obama próbálkozott ugyan ezzel második hivatali idejének elején, ám nem sok sikerrel. Eddig a kongresszus két háza megosztott volt, a republikánus törvényjavaslatok elakadtak a szenátusban és fordítva.

De ha a demokraták elvesztik a szenátust, akkor Obamának gyakrabban kell majd az elnöki vétó eszközével élni, ha meg akar torpedózni valamely, a demokraták számára elfogadhatatlan törvényjavaslatot.

Vagy kitartóbban kell törekednie arra, hogy konszenzust keressen, ahogy egyébként az elnök minden lépését elutasító teapárti republikánusok miatt kompromisszumokra képtelen másik oldalnak is.

Ha a republikánusok meg is szerzik a szenátusi többséget, annyira biztosan nem erősödnek meg, hogy teljesen szabad kezet kapjanak.

Az Obamacare néven emlegetett, sokat bírált egészségügyi reformot például, amely ma is az egyik kedvelt kampánytémát kínálja számukra, aligha tudják visszafordítani, mivel ahhoz 60 mandátumra lenne szükségük, annyit viszont szinte biztos, hogy nem tudnak megszerezni.

Ezt a New York Times jelentése szerint még Mitch McConnell, a szenátus republikánus kisebbségi vezetője is elismerte. Akkora volt a felzúdulás a republikánus politikusok körében, hogy a kentucky szenátor kénytelen volt visszakozni, s szóvivője útján azt nyilatkozta, hogy természetesen mindent megpróbálnak az egészségügyi reform

érvénytelenítésére, s megkeresik a módját, hogy ezt egyszerű többséggel is megtehessék. McConnell, aki 6 ponttal vezet, s így valószínűleg meg tudja őrizni mandátumát demokrata kihívójával, Alison Lundergran Grimes-szal szemben, abban is bízik, hogy a szenátusi többséggel az amerikai költségvetés feletti befolyás is a republikánusok kezébe kerül.

Kongresszusi számháború

A képviselőházban jelenleg republikánus a többség (234-201), s ez várhatóan november 4. után sem változik. A voksolás előtti napokban 183 demokrata és 228 republikánus képviselő helye látszott biztosnak a felmérések szerint, 24 képviselőházi mandátum sorsa bizonytalan.

A 435 tagú képviselőházban 218 mandátum kell a többséghez, a demokratáknak nincs reményük annyi helyen fordítani, hogy változzon az állás.

A szenátusi erőviszonyokat vizsgálva viszont egyszerű többségbe kerülésük egyáltalán nem irreális. A voksolás előestéjén az esélylatolgatás szerint 38 demokrata, illetve 42 republikánus mandátum biztos a 100-ból (vagy nincs ott választás, vagy egyértelműen nyerésre áll a jelölt).

Hat államban valószínűleg győzni tudnak a demokraták, háromban a republikánusok. Virginia inkább demokrata, Alaszka és Kentucky inkább a republikánus jelölt felé hajlik.

Nyolc olyan billegő állam van ugyanakkor, ahol egyelőre nem lehet megjósolni a szenátori posztért folyó küzdelem eredményét. Georgiában és Iowában teljesen nyitott a verseny, hat másik államban demokraták védik a posztjukat.

Arkansas állam demokrata szenátora, Mark Pryor a legfrissebb felmérések szerint veszíthet fiatal republikánus kihívójával, Tom Cottonnal szemben, noha sokáig nagyon szoros volt az állás.

A veterán Pryor jóval ismertebb, mint ellenfele, aki alig két évet húzott le a képviselőházban. A demokrata jelölt mellett Bill Clinton is bevetette magát.

Louisianában a demokrata Mary Landrieu 1996-ban jutott be először a szenátusba, s azóta kétszer is sikerült megőriznie a helyét. Idén hármas verseny alakult ki, Bill Cassidy republikánus képviselő és egy teapárti jelölt, Rob Masess is pályázik a szenátorasszony helyére.

A papírforma szerint Landrieu simán nyer az első menetben, de várhatóan decemberben második fordulót kell tartani, ott viszont Cassidy 50-46 arányban fölénybe kerülhet.

A teadélután mozgalmat támogató volt alaszkai kormányzó, Sarah Palin viszont mit sem törődik a felmérésekkel, szerinte bombameglepetés lesz Louisianában, s Masess már az első fordulóban győzni fog.

Annyi bizonyos, a louisianani bonyodalmak miatt november 5-re nem derül ki, melyik párt felé billent a mérleg nyelve a szenátusban.

New Hampshire államban a jelenlegi szenátor, Jeanne Shaheen küzd posztja megtartásáért. Kihívója az a teapárti Scott Brown, aki Massachusettsben elnyerte ugyan az Edward Kennedy halálával megüresedett szenátori posztot, de nem tudta megtartani, s a 2012-es voksoláson alulmaradt a demokraták sokszor Hillary Clintonhoz hasonlított sztárjával, Elizabeth Warrennel szemben.

Brown nem adta fel álmait, átköltözött New Hampshire-be, s most onnan próbál bejutni a szenátusba. Utolsó, október 31-i tévévitájuk előtt Shaheen 50, Brown 42 százalékon állt.

Colorado is billegő állam, Mark Udall demokrata szenátornak a felmérések szerint az utolsó pillanatig keményen kell küzdenie, ha el akarja hárítani kihívója, a republikánus Cory Gardner támadásait.

A valószínű szavazók körében Udall 39 százalékon állt, Gardnernek 46 százalékot jósoltak, a független jelölt, Steve Shogan 7 százalékot érne el. Ha a független indulót nem számítják, 49-41 az állás a republikánus jelölt javára.

Főleg a férfiak támogatják nagy arányban Udall szenátor kihívóját. A Denver Post szerint a latino szavazók voksai menthetnék meg a demokrata jelöltet, csakhogy közülük idén sokan kiábrándultak, csalódottak a bevándorlási reform elmaradása miatt.

Barack Obama csak nagyon kevés helyen kampányolt ebben a választási ciklusban, s messze elkerülte azokat az államokat, ahol a demokrata jelöltek posztja bizonytalan. Igaz, az elnök támogatottsága sem túl magas, október végén 42 százalékon állt.

A demokrata indulók igyekeztek is hangsúlyozni, hogy Obama neve idén nem szerepel a szavazócédulán. Az elnöknél csak a kongresszus népszerűtlenebb, a megkérdezettek alig 12,7 százalék támogatja, míg 80,7 százalék bírálja a tevékenységét. Nem is csoda: hosszú ideje ez volt a legkevésbé termékeny törvényhozás, kevés érdemi törvényt sikerült elfogadtatni.

Mindkét párt biztatott a korai szavazásra
Számos „csatatér” államban a demokratáknak kedvez a korai voksolás – írta a tekintélyes New York Times. Georgia, Észak-Karolina, Colorado és Iowa államban majd három millióan adták le előre a voksukat, 20 százalékuk olyan választó, aki 2010-ben nem szavazott.
Átlagban 39 százalékuk bejegyzett demokrata 30 százalékuk pedig regisztrált republikánus. Négy éve ezekben az államokban többségben voltak a bejegyzett republikánusok.A korai szavazáson leadott voksokat is a november 4-i urnazárás után számolják majd össze, ahogy a levélben küldött szavazatokat is.
Mindkét nagy párt komoly összegeket fordít arra, hogy korai szavazásra bíztassa a választókat. Hogy példát mutasson, még az amerikai elnök maga is előre leszavazott: Barack Obama október 20-án egy chicagói szavazókörzetben adta le a voksát.
Észak-Karolinában október 29-ig már több mint 690 ezren éltek a korai voksolás lehetőségével. 2010-ben a korai voksolás 17 napja alatt 909 ezren mentek el személyesen, hogy előre leszavazzanak. Idén arra számítanak, meghaladhatja az 1 milliót az előre szavazók száma, noha a helyi választási bizottság 10 napra rövidítette le a korai voksolás időtartamát. A korai szavazatok 49 százalékát demokraták, 31 százalékát republikánusok adták le, 20 százalékot a független választók – számolt be róla az Asheville Citizen Times című lap.
Floridában szombaton zárult a korai voksolás. A Miami Herald című lap szerint hajszállal több demokrata adta le előre szavazatát, mint ahány republikánus (42 százalék - 41 százalék), viszont a republikánusok jóval nagyobb arányban választották a levélben szavazást (46,2-36,5). Majd 2,2 millió floridai szavazott előre vagy levélben, ami igen jelentős aránynak számít. Florida republikánus kormányzója, Rick Scott bizakodik, hogy az előzetes szavazási adatokból ítélve a republikánus választók az aktívabbak, s így jó lehet az esély az újraválasztására.

Szerző