Negyedik alkalommal rendezték meg Pécsen a Zeneszüret Fesztivált és ismét bebizonyosodott, hogy a sorozat jó helyen van a baranyai megyeszékhelyen. Pécs bővelkedik a remek koncerthelyszínekben és a szervezők, a Filharmónia Magyarország munkatársai ki is használták ezt az adottságot.
Fischer Annie remek szakács volt, többször olyan vacsorával lepett meg, hogy egy Michelin-csillagos étterem főszakácsa teljesítményének is beillett volna – idézte fel a művésznőnek a gasztronómiához való viszonyát Kocsis Zoltán.
Fischer Annie főzőtudománya kapcsán kerülhetett be a Zeneszüret programjába a Fischer Annie kedvencei című igazán kellemesre sikeredett gasztroest az Apolló mozi épületében lévő Trafik kávézóban. Az esten, melynek moderátora Bősze Ádám volt, a Fischer Annie-ösztöndíjas Palojtay János Haydn, Chopin és Szkrjabin műveit játszotta bizonyítva kivételes tehetségét.
A „mini hangverseny” után pedig Fischer Annie kedvenc ételeit – halászlét, székelykáposztát és nem utolsó sorban túrógombócot – tálaltak fal a közönségnek
A fesztivál alaphangját, a nagyszerű fiatal zongoraművész Balog József lemezbemutató koncertje adta meg a Zsolnai Negyed Liszt termében. Nem választott könnyű műsort, hiszen Liszt Ferenc tizenkét Transzcendens etűdjét játszotta el óriási szuggesztivitással.
Balog Józsefnek már életkoránál fogva sem adatott meg, hogy személyes élménye legyen az idén száz éve született Fischer Annie zongoraművészről. Egyébként alig akadt olyan program, amelyiken ne esett volna szó a fantasztikus előadóról. Kocsis Zoltán, kivételesen fiával, Krisztiánnal lépett közönség elé.
A hangversenyen a Budapesti Tomkins Énekegyüttes Rahmanyinov Vesperását adta elő, a programba ékelődött be a zeneszerző cisz-moll prelüdje két zongorára és a Fantasie IV. tétele. Kocsis Zoltán a mostani koncertet
megelőzően 2012. szeptember 13-án zongorázott utoljára a pécsi Kodály Központban. Az időpont azért is emlékezetes a művész számára, mert éppen Bartók I. zongoraversenyének III. tételét játszotta, amikor rosszul lett, mint később kiderült, az aortájának a második rétege szakadt át.
A közönség azonban semmit sem vett észre az egészből, még Bogányi Tibor karmester sem.
Rövid légszomj után Kocsis Zoltán folytatta ugyanis a koncertet, egy hét múlva azonban szívműtéten esett át. Azóta karmesterként többször dirigált a Kodály Központban. Kocsis Krisztián tizenhét éves, a zongora mellett, mint édesapja mesélte, basszusgitározik is.
Kocsis Zoltánnak erről az a véleménye, hogy csak jó és rossz zene között van különbség. Egyébként ugyanezt vallotta Fischer Annie is, akivel kapcsolatban Kocsis Zoltán sok személyes emléket őriz. Ezekről is beszélt lapunknak a koncert előtt.
- Fischer Annie-t a hetvenes években ismertem meg. Először Ránki Dezsővel voltam nála a Szent István parkban lévő lakásán, ahol az úgynevezett „fogadóóráit” tartotta. Később többször is megfordultam nála, úgy látszik, az én provokatívabb alkatom jobban érdekelte őt, mint Dezső látszólagos konformizmusa.
Szívesen emlékszem vissza arra, hogy egyszer a Vörösmarty téren, az akkoriban a Filharmóniának is otthont adó épületben találkoztunk, amikor már épp távozóban voltam, amikor egyszer csak megszólított és arra kért, kísérjem le Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét.
Bementem, lekísértem, akkor kezdtem el igazán becsülni Mura Pétert, aki fél életét áldozta arra, hogy Fischer Annie karmester-kísérője legyen. Ahogy Annie játszott, azt be kellett tanulni, be kellett biflázni. És még akkor is volt egy kis esély arra, hogy valamit improvizálni fog a koncerten.
Fischer Annie megkerülhetetlen tényező a magyar előadó művészetben. Lehet rá azt mondani, hogy konzervatív volt, hogy nem tudott lépést tartani a 20. századi zene fejlődésével, kérdés persze, hogy egyáltalán mennyire akart. Egyébként nem zavarta őt, ha más műfajú zenét kellett hallgatnia.
Nem utasított el elvből semmit. Ugyanakkor büszkén vállalta zenei konzervativizmusát. Jól emlékszem mindenre, amit a koncertjein csinált. Elsősorban azért, mert mindennek megvolt az oka, és minden általa eljátszott hang megindokolható. Éjszakába nyúló, késhegyig menő vitáink voltak egymással egyes produkciókról.
Ő például leborult Rahmanyinov zongoraművészi nagysága előtt, de nem tudta elfogadni a zeneszerzői munkásságának nagy részét. Azt hiszem, engem egy kedves bolondnak tartott, de az is igaz, hogy mindenkiről megvolt a sarkított, de nagyon találó véleménye, ugyanakkor nagyon is tisztelte a másik ember egyéniségét.
Keller András hegedűművész Gyöngyösi Leventével (orgona) adott közös koncertet, Bach és Mozart műveiből játszottak a Pécsi Bazilikában. Keller András is beszélt a hangversenyen Fischer Annie-ről. - A Keller Vonósnégyes 1987-ben debütált, Annie néni nem tudott eljönni a koncertre, viszont rádión hallgatta.
Mint utóbb kiderült, azonnal felhívott egy német impresszáriót és beajánlott neki minket. Több fellépést neki köszönhetünk. Figyelt a fiatalokra, támogatott bennünket. Egyszer találkoztunk Japánban, ő is és mi is ott turnéztunk. Emlékszem egy egész éjszakát végigbeszélgettünk. Mesélt arról, hogy neki mindig lámpaláza van fellépés előtt, azt kérdezte tőlem, hogy én szoktam-e izgulni…
A fesztivál záró koncertjét a Budapesti Fesztiválzenekar adta Takács-Nagy Gábor vezényletével. Vanhal D-dúr nagybőgőversenyének a szólistája Fejérvári Zsolt volt, míg Rossini Fagottversenyén Andrea Bressan játszott magával ragadóan a szólóhangszeren.
Takács-Nagy Gábor, aki szórakoztató módon moderálta is a hangversenyt, szintén nem feledkezett meg Fischer Annie-ről. – Huszonöt évesen ismertem meg őt, egy kvartettben játszottam és meghívtuk őt a koncertünkre, a Zeneakadémiára. A hangverseny után nem jött be elmondani a véleményét.
Azt mondta, hívjam fel éjjel fél egykor. Fel is hívtam. Azt tudakolta miért játszunk mi mindent túl szépen. Szerinte nem csak a pozitív spirituális tartalmakat kell megjeleníteni egy darab interpretálásánál. És ma már jól látom, hogy mennyire igaza volt – jegyezte meg Takács-Nagy Gábor.
