Előfizetés

Háborús irodalmi időgép

Mészáros Márton írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2014.11.24. 06:45
Nem volt olyan akkor élt magyar író, akit nem érintett volna valamilyen módon az első világháború A SZERZŐ FELVÉTELE
Ady Endréről tudjuk, hogy az első világháború mélyen megrázta, és arra késztette, hogy átértékelje költői hitvallását. Az egész emberiséget sújtó öldöklést a költőfejedelemnek tartott művész nemzeti tragédiának fogta fel, a négyéves háború alatt verseskötetet sem adott ki. De vajon tudjuk-e, hogyan hatott a háború Kosztolányira, vagy éppen Kassák Lajosra? A Petőfi Irodalmi Múzeum „Maradni szégyen, veszni borzalom” – Magyar írók az első világháborúban című kiállítása többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborús kiállítása magyar írók és költők szemszögéből mutatja be a száz éve kitört első világháborút.

A látványos tárlat rendkívül gazdag dokumentumanyaggal szolgál látogatóinak: elsősorban a múzeum tulajdonában lévő tárgyi emlékek, korabeli irodalmi művek tekinthetőek meg, de emellett számtalan író, költő személyes dokumentumai, többek között naplórészletek, feljegyzések és levelek sokasága is tanulmányozható a hanganyagok mellett.

Az egykori Károlyi-palota termeiben a tárlat anyaga előbb a hátországot, aztán a front környezetét idézi meg, ez a tematikus felépítettség jellemzi az egész tárlatot.

Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy a korabeli dokumentumokat segítségül hívva, elkülönítse a háború nyújtotta kettősséget, vagyis a kezdeti, néhány hónapos fellángolást, az otthon maradottak helyzetét, valamint a front szikár kegyetlenségét.

A rendkívül dinamikus berendezési elv értelmében két különálló bejáratot és kijáratot alakítottak ki. A termek megközelítésekor viszont elkerülhetetlenül találkozunk a háború előttről származó utópiákkal.

Karinthy Frigyes az Időgép című művében úgy fogalmaz, hogy a huszadik században elképzelhetetlen olyan háború, amely két hónapnál tovább tart.

„A magyarságnak vége. A mi életünknek már vége. A költészetnek vége. Az európai műveltségnek vége.” – Kosztolányi Dezső például ekképpen foglalta összes baljóslatait a háború kitörésekor, tudjuk a felesége visszaemlékezéseiből.

Az ekkor már költőfejedelemnek tartott Ady Endre – aki hangsúlyos szerepet kapott a kiállításon – pedig azt írja Csinszkának, elsírta magát Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége szarajevói megölésének hírére, a később a fronton szenvedélybetegsége feletti kontrollját elvesztő Csáth Géza pedig el sem hitte, hogy igaz lehet a szörnyű merénylet híre mindaddig, míg másnap meg nem erősítették azt a lapok.

Már ezekből a háború legelső szakaszából származó emlékekből is kitűnik, hogy nem volt a korban olyan magyar író, akit ne érintett volna valamilyen módon a háború.

A mozgósítási hirdetmények, manifesztumok mellett kiállították azt a visszaemlékezést is, amely leírja, hogyan úszta meg Ady a besorozást: „foghiány és jobb lábujj nagyfokú elgörbülése” miatt találták alkalmatlannak a költőt.

Voltak, akik kezdetektől ellenezték a világháborút, egyesek például Móricz Zsigmondot Nobel-békedíjra találták méltónak a háború-ellenes novelláiért.

A haditudósító Molnár Ferenc pedig felsőbb engedéllyel egészen a lövészárkokig mehetett sajtókarszalagjával. Ezúttal megtekinthetőek a Molnár kísérője által készített exkluzív felvételek is.

A háborúellenes szerzők közül a Babits-hagyaték is értékes darabokkal képviselteti magát, eredeti kézzel írt versei és verstöredékei mellett Recitatív című kötetének, illetve az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényének első példánya is megtekinthető.

A már említett alkotókon kívül, a háborúban tényleges szerepet vállaló írók adta szemléletmód mellett a kiállítás teljességét Gulácsy Lajos, Vaszary János és Rippl-Rónai József festményei, számtalan grafika és korhű emléktárgyak szolgáltatják.

Mindezek mellett olyan ritkán látott felvételeket is bemutatnak, mint a gyermekével és apjával látható Kosztolányi, illetve a Kaffka Margit kisfiát fegyverrel ábrázoló fotó.

Ezek a személyes dokumentumok csak még erőteljesebbé teszik a magánemberként is helyt álló művészek belső vívódásait.

Varga Katalin, a kiállítás kurátora a tárlat létrejöttét eredményező két évet felölelő intenzív munkát elsősorban szöveg- és íróorientáltnak nevezi, hiszen a kor íróinak nyelvén szerette volna bemutatni a háborút.

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság fő támogatásával létrejött „Maradni szégyen, veszni borzalom” kiállítás elmondása szerint jóval nagyobb lehetett volna, kezdetben felmerült benne, hogy többek között a korabeli öltözködés, étkezési szokások illetve az iskolai tankönyveken keresztül is bemutassa a 1914-18 között időszakot.

„Az elsődleges szempont a minél tágabb látókör kialakítása volt. Azt hiszem, a háborús témákat feldolgozó publicisztikai, szépirodalmi művek bemutatásával reális képet adhatunk a háborúkultúra hazai megjelenéséről, de az itt bemutatott írók nem pusztán a nyilvánosság előtt elhangzott szavaikkal jelennek meg a termekben, a privát szféra is hangsúlyossá válik” – fogalmazott Varga Katalin kurátor.

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása másfél évig, 2016. január 10-ig tekinthető meg. Sokszínűsége miatt várhatóan minden korosztály örömét leli az élményszerű megjelenítésben, bár Varga Katalin a tárlat célcsoportját a diákoktól kezdve a legidősebbek korosztályig jelöli meg.

Azok számára, akik még mélyebben meg szeretnék ismerni íróink lelki világát, pacifista, vagy éppen háborúpárti írásaikat, azok számára tárlatvezetést és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szerveznek.

Iráni atomvita: csekély az esély az áttörésre

Ma jár le a határidő az iráni nukleáris tárgyalások lezárására, de tegnap csekély esélyt láttak a résztvevők arra, hogy a Hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország), illetve Teherán között létrejöjjön a megegyezés. Noha amerikai részről nagy reményeket fűztek hozzá, hogy a múlt kedden, Bécsben kezdődött újabb tárgyalási fordulón sikerül áttörést elérni, ez várhatóan nem történik meg.

Az ISNA iráni hírügynökség az iráni tárgyalóküldöttség egy meg nem nevezett tagját idézte, aki szerint túl rövid az idő, túl bonyolultak a megoldandó problémák, így „lehetetlen” végső és átfogó megállapodásra jutni.

John Kerry amerikai külügyminiszter közölte, „nagy szakadék” tátong a nyugati államok és Irán álláspontja között.

Egy európai diplomata a Reuters értesülései szerint azt mondta, „rendkívül csekély” az esély a hétfői határidőig a megegyezésre, de ha Teherán akarja, még mindig nem kizárt az alku. Iráni részről tudatták, továbbra is napirenden van a hosszabbítás lehetősége.

John Kerry és az iráni külügyminiszter, Mohammad Dzsavad Zarif szombaton újabb különtalálkozón próbálta kimozdítani a holtpontról a tárgyalásokat, három nap alatt négyszer beszéltek négyszemközt, de nem jutottak közelebb a megegyezéshez.

Kerry szombaton konferenciahívás keretében tárgyalt az Emirátusok, Kuvait, Katar és Bahrein vezetőivel, s felhívta a török és a kanadai külügyminisztert is.

Vasárnap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is csatlakozott a bécsi megbeszélésekhez. Bár vasárnap éjszakába nyúlóan tárgyalhattak, a résztvevők szerint a még nyitott konkrét kérdésekben több hetes egyeztetésre lehet szükség.

A fő vitakérdés továbbra is, hogy Irán hány urándúsító centrifugát üzemeltethet, s hajlandó-e lemondani arról, hogy fegyverminőségűre dúsított uránt állítson elő.

Teherán tagadja, hogy végső célja atombomba előállítása lenne, s azt állítja, nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál.

Irán nem hajlandó teljes hozzáférést biztosítani a szakértőknek atomprogramjához, ugyanakkor azt várná, hogy oldják fel a perzsa állam gazdaságát sújtó szankciókat.

Iráni atomvita: csekély az esély az áttörésre

Ma jár le a határidő az iráni nukleáris tárgyalások lezárására, de tegnap csekély esélyt láttak a résztvevők arra, hogy a Hatok (az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország), illetve Teherán között létrejöjjön a megegyezés. Noha amerikai részről nagy reményeket fűztek hozzá, hogy a múlt kedden, Bécsben kezdődött újabb tárgyalási fordulón sikerül áttörést elérni, ez várhatóan nem történik meg.

Az ISNA iráni hírügynökség az iráni tárgyalóküldöttség egy meg nem nevezett tagját idézte, aki szerint túl rövid az idő, túl bonyolultak a megoldandó problémák, így „lehetetlen” végső és átfogó megállapodásra jutni.

John Kerry amerikai külügyminiszter közölte, „nagy szakadék” tátong a nyugati államok és Irán álláspontja között.

Egy európai diplomata a Reuters értesülései szerint azt mondta, „rendkívül csekély” az esély a hétfői határidőig a megegyezésre, de ha Teherán akarja, még mindig nem kizárt az alku. Iráni részről tudatták, továbbra is napirenden van a hosszabbítás lehetősége.

John Kerry és az iráni külügyminiszter, Mohammad Dzsavad Zarif szombaton újabb különtalálkozón próbálta kimozdítani a holtpontról a tárgyalásokat, három nap alatt négyszer beszéltek négyszemközt, de nem jutottak közelebb a megegyezéshez.

Kerry szombaton konferenciahívás keretében tárgyalt az Emirátusok, Kuvait, Katar és Bahrein vezetőivel, s felhívta a török és a kanadai külügyminisztert is.

Vasárnap Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is csatlakozott a bécsi megbeszélésekhez. Bár vasárnap éjszakába nyúlóan tárgyalhattak, a résztvevők szerint a még nyitott konkrét kérdésekben több hetes egyeztetésre lehet szükség.

A fő vitakérdés továbbra is, hogy Irán hány urándúsító centrifugát üzemeltethet, s hajlandó-e lemondani arról, hogy fegyverminőségűre dúsított uránt állítson elő.

Teherán tagadja, hogy végső célja atombomba előállítása lenne, s azt állítja, nukleáris programja kizárólag békés célokat szolgál.

Irán nem hajlandó teljes hozzáférést biztosítani a szakértőknek atomprogramjához, ugyanakkor azt várná, hogy oldják fel a perzsa állam gazdaságát sújtó szankciókat.