kiállítás;Petőfi Irodalmi Múzeum;első világháború;Kassák Lajos;

2014-11-24 06:45:00

Háborús irodalmi időgép

Ady Endréről tudjuk, hogy az első világháború mélyen megrázta, és arra késztette, hogy átértékelje költői hitvallását. Az egész emberiséget sújtó öldöklést a költőfejedelemnek tartott művész nemzeti tragédiának fogta fel, a négyéves háború alatt verseskötetet sem adott ki. De vajon tudjuk-e, hogyan hatott a háború Kosztolányira, vagy éppen Kassák Lajosra? A Petőfi Irodalmi Múzeum „Maradni szégyen, veszni borzalom” – Magyar írók az első világháborúban című kiállítása többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborús kiállítása magyar írók és költők szemszögéből mutatja be a száz éve kitört első világháborút.

A látványos tárlat rendkívül gazdag dokumentumanyaggal szolgál látogatóinak: elsősorban a múzeum tulajdonában lévő tárgyi emlékek, korabeli irodalmi művek tekinthetőek meg, de emellett számtalan író, költő személyes dokumentumai, többek között naplórészletek, feljegyzések és levelek sokasága is tanulmányozható a hanganyagok mellett.

Az egykori Károlyi-palota termeiben a tárlat anyaga előbb a hátországot, aztán a front környezetét idézi meg, ez a tematikus felépítettség jellemzi az egész tárlatot.

Ez a módszer lehetőséget ad arra, hogy a korabeli dokumentumokat segítségül hívva, elkülönítse a háború nyújtotta kettősséget, vagyis a kezdeti, néhány hónapos fellángolást, az otthon maradottak helyzetét, valamint a front szikár kegyetlenségét.

A rendkívül dinamikus berendezési elv értelmében két különálló bejáratot és kijáratot alakítottak ki. A termek megközelítésekor viszont elkerülhetetlenül találkozunk a háború előttről származó utópiákkal.

Karinthy Frigyes az Időgép című művében úgy fogalmaz, hogy a huszadik században elképzelhetetlen olyan háború, amely két hónapnál tovább tart.

„A magyarságnak vége. A mi életünknek már vége. A költészetnek vége. Az európai műveltségnek vége.” – Kosztolányi Dezső például ekképpen foglalta összes baljóslatait a háború kitörésekor, tudjuk a felesége visszaemlékezéseiből.

Az ekkor már költőfejedelemnek tartott Ady Endre – aki hangsúlyos szerepet kapott a kiállításon – pedig azt írja Csinszkának, elsírta magát Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége szarajevói megölésének hírére, a később a fronton szenvedélybetegsége feletti kontrollját elvesztő Csáth Géza pedig el sem hitte, hogy igaz lehet a szörnyű merénylet híre mindaddig, míg másnap meg nem erősítették azt a lapok.

Már ezekből a háború legelső szakaszából származó emlékekből is kitűnik, hogy nem volt a korban olyan magyar író, akit ne érintett volna valamilyen módon a háború.

A mozgósítási hirdetmények, manifesztumok mellett kiállították azt a visszaemlékezést is, amely leírja, hogyan úszta meg Ady a besorozást: „foghiány és jobb lábujj nagyfokú elgörbülése” miatt találták alkalmatlannak a költőt.

Voltak, akik kezdetektől ellenezték a világháborút, egyesek például Móricz Zsigmondot Nobel-békedíjra találták méltónak a háború-ellenes novelláiért.

A haditudósító Molnár Ferenc pedig felsőbb engedéllyel egészen a lövészárkokig mehetett sajtókarszalagjával. Ezúttal megtekinthetőek a Molnár kísérője által készített exkluzív felvételek is.

A háborúellenes szerzők közül a Babits-hagyaték is értékes darabokkal képviselteti magát, eredeti kézzel írt versei és verstöredékei mellett Recitatív című kötetének, illetve az Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom című regényének első példánya is megtekinthető.

A már említett alkotókon kívül, a háborúban tényleges szerepet vállaló írók adta szemléletmód mellett a kiállítás teljességét Gulácsy Lajos, Vaszary János és Rippl-Rónai József festményei, számtalan grafika és korhű emléktárgyak szolgáltatják.

Mindezek mellett olyan ritkán látott felvételeket is bemutatnak, mint a gyermekével és apjával látható Kosztolányi, illetve a Kaffka Margit kisfiát fegyverrel ábrázoló fotó.

Ezek a személyes dokumentumok csak még erőteljesebbé teszik a magánemberként is helyt álló művészek belső vívódásait.

Varga Katalin, a kiállítás kurátora a tárlat létrejöttét eredményező két évet felölelő intenzív munkát elsősorban szöveg- és íróorientáltnak nevezi, hiszen a kor íróinak nyelvén szerette volna bemutatni a háborút.

Az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság fő támogatásával létrejött „Maradni szégyen, veszni borzalom” kiállítás elmondása szerint jóval nagyobb lehetett volna, kezdetben felmerült benne, hogy többek között a korabeli öltözködés, étkezési szokások illetve az iskolai tankönyveken keresztül is bemutassa a 1914-18 között időszakot.

„Az elsődleges szempont a minél tágabb látókör kialakítása volt. Azt hiszem, a háborús témákat feldolgozó publicisztikai, szépirodalmi művek bemutatásával reális képet adhatunk a háborúkultúra hazai megjelenéséről, de az itt bemutatott írók nem pusztán a nyilvánosság előtt elhangzott szavaikkal jelennek meg a termekben, a privát szféra is hangsúlyossá válik” – fogalmazott Varga Katalin kurátor.

A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítása másfél évig, 2016. január 10-ig tekinthető meg. Sokszínűsége miatt várhatóan minden korosztály örömét leli az élményszerű megjelenítésben, bár Varga Katalin a tárlat célcsoportját a diákoktól kezdve a legidősebbek korosztályig jelöli meg.

Azok számára, akik még mélyebben meg szeretnék ismerni íróink lelki világát, pacifista, vagy éppen háborúpárti írásaikat, azok számára tárlatvezetést és múzeumpedagógiai foglalkozásokat is szerveznek.