A hatalom minden mértéket fölülmúló kapzsisága (reklámadó, útadó), cinizmusa ("macska-egérharc" az USÁ-val), a tömeges gyermek-éhezés iránti közönye (az uszodás villák és a gyarapodó üres stadionok árnyékában) jelentős szerepet játszottak abban, hogy a tétlenség és beletörődés áthatolhatatlannak hitt falain rés támadt. Az utóbbi hetek kormányellenes tüntetései, az "elég volt!" tömeges skandálása komoly elmozdulást mutat a korábbi fásultsággal szemben. Ami sajátos a megmozdulásokban: a tüntetés szervezői elzárkóztak a pártok részvételétől, ami nem célszerű ugyan, de érthető, ha emlékszünk a demokratikus ellenzéknek az elmúlt években játszott gyászos szerepére. Hogy milyen irányba bontakoznak ki a civil mozgalmak, még nem tudható.
Az viszont már eddig is pozitívum, hogy a megmozdulások nyomán azok a szakmai szervezetek, amelyek eddig nem mertek mutatkozni (egészségügyiek, pedagógusok stb.), most megemberelték magukat, és az utcára vonultak követeléseikkel. Még az Orbán-barát Liga is, Gaskó úrral az élen kivonult. Gyurcsány szerint az utcai tüntetések "a DK által szorgalmazott nemzeti ellenállás részei". Nem szerencsés ez a rátelepedési szándék, sem a türelmetlenség. A civilek is tisztában vannak azzal, hogy követeléseiket az utcai demonstrációk mellett intézményes formában is ki kell fejezni. Remélhető, hogy a mozgalom szervezői megtalálják majd azokat a személyeket, akik majd intézményesen is kifejezésre juttatják törekvéseiket. A DK "utcára magyar!" felszólítása helyett rokonszenvesebb Lévai Katalin buzdítása: "Hajrá civilek! Hajrá mi'