A dal ugyanaz maradt?

Ha a koncertszínpadok választékát böngésszük, kissé az az érzésünk, hogy a farsang nem ér véget februárban. A stíluskavalkád egész évben tartani fog. José Cura februárban popkoncerten lép színpadra, André Rieu klasszikusokat népszerűsít, a Sziget "mínusz 1-dik" napjának vendége pedig egy igazi pop ikon: Robbie Williams.

Amióta az idősödő rock/pop és nem utolsósorban jazz muzsikusokat kiparancsolta kellemes úszómedencéjük mellől a lemezipar összeomlása az egyetlen munkás, de biztos megélhetést jelentő koncertpódiumokra, nyugodtak lehetünk benne, idén is összefuthatunk fagylaltozó világsztárokkal a Váci utcában. Még ha csak fagylaltoznának! Biztosak lehetünk benne, hogy üdvözlésképpen egy magyar mondatot is megtanulnak majd cserébe a tízezer forint feletti összeghez, amellyel meg kívánják csapolni pénztárcánkat. Kicsit alul is terveztük az összeget, ha a Sziget Fesztivál idei szenzációját, Robbie Williams koncertjét akarjuk megnézni, hiszen csak az első 10000 darab jegyet árulják 18 000 forintos "early bird" áron, egyébként legalább 20 000 forintért lehet majd bejutni, ha egyáltalán... “Nem könnyű eleget tenni a Sziget változatos zenei ízlésű közönségének, vagy a hazai és a nemzetközi közízlés közti különbségeket áthidalni, de azt biztosan kijelenthetjük, hogy Robbie Williams egyaránt megasztár az itthoni és külföldi közönség szemében is” – vélekedett Gerendai Károly alapító-ügyvezető, és büszkesége alighanem messzemenően indokolt, hisz a pop énekes személyében valóban sikerült A kategóriás énekest igazolni az idei fesztiválra, még akkor is, ha mostanában azért kevesebbet hallunk a tinilányok álmainak megédesítőiről, mint a műfaj magamutogató díváiról. Robbie Williams tényleg minden elismerést besöpört magának, amit egy popelőadó csak megérdemelhet, 11 nagylemez után 17 Brit Awardsot gyűjtött össze, övé a legnagyobb szabadtéri koncert rekordja 370 ezer nézővel, és alighanem a szépnem körében gyűjtött trófeáit is sok férfiember megirigyelné...

A Sziget Fesztivál látogatóinak amúgy is mélyebben kell zsebükbe nyúlniuk, ha bele akarnak kóstolni a nagy popcirkuszba, mert a rendezvény az előadók megnövekedett igényei miatt jegyáremelésre kényszerült idén. Az Európa legjobb fesztiváljának minősített programsorozaton az első hírek szerint a Florence and the Machine, az AWOLNATION, José González, a Babylon Circus, a Kadebostany fog mások mellett fellépni.

Ami a stadionkoncerteket illeti, a borongós farsangot február 21-én Jose Cura édesíti meg néhány érzelmes melódiával, a művész Mahó Andrea "crossover" koncertjének vendégeként lép sokadszor színpadra Budapesten. Jose Cura mintha a reneszánszból csöppent volna ide közénk, hisz operaénekes mivolta mellett szívesen színészkedik prózai szerepekben is, emellett fotózik, tanít, és az üzlet világa sem idegen tőle. A rendezvény azért elsősorban popkoncert lesz, Jose Cura sem operaáriákat fog énekelni, hanem mások mellett romantikus latin dalokat.

Érdekes egybeesés, hogy huszonötéves rendszerváltásunk évfordulóján a veterán Roxette lép a Sportaréna színpadára május 19-én. Ők is huszonöt éve kezdték, és mai kormányzópártunk alighanem sokat köszönhet a kampánydalukká emelt/degradált Listen to your heartnak… Kérdés milyen érzésekkel hallgatjuk ma ezt a nótát, mit raktak rá az évtizedek? Ugyancsak májusban fogadunk egy visszatérő vendéget, akinek tevékenysége szintén átível a műfajhatárok felett. André Rieu, aki előszeretettel hívja magát a "keringők királyának" ismét hazánkba látogat, hogy virtuóz tudásával és a Johann Strauss Zenekarral népszerű klasszikusokat szólaltasson meg."Minden este hatalmas partival zárul. Az emberek boldogan térnek haza, és ez bizonyítja azt, hogy a klasszikus zene igenis mindenkinek szól. Képesek vagyunk rá, hogy megérintsük a nézőink szívét" - ígéri a muzsikus, és biztosak lehetünk benne, hogy állja a szavát. Mestere a klasszikusok népszerűsítésének - amit ízléssel művelni nem is olyan könnyű feladat -, szavainak 35 millió eladott cd és dvd ad hitelt és nyomatékot.

Lesz még a Sportarénában Robert Davi, aki Sinatra dalokat énekel, április 11-én a negyvenedik születésnapját ünnepli az Edda, október 16-án pedig tiszteletét teszi nálunk a Nickelback. A kanadai rockbanda már korábban is bizonyította, hogy képes megtölteni a Sportarénát, ami - ismerve a rendkívül árérzékeny hazai közönséget - még a nagy előadóknak sem kis feladat.

A világ egy kattintásra van

Hogy mi is az a crossover? Korunk zenéjének egyik kulcsszava, oly varázsige, mint a múlt század posztmodernje volt. A crossover muzsikusa nyugodtan keresztezheti a műfajokat. Itt minden mindennel megfér.

Alighanem a zenében valami végérvényesen megváltozott, átalakult, és kérdés, örüljünk e neki. A muzsika ugyan egyre inkább mindenkié, de mintha lassan senkié sem lenne. Ma minden egyetlen kattintással elérhető, legyen az navaho népzene vagy az 1950-es évek bebop felvételei. A merítés hatalmas, és hozzájuthatunk a legeredetibb és leghitelesebb forrásokhoz. Mindez egyben azt is jelenti, hogy ezek a művek idézhetőek, feldolgozhatóak, átalakíthatóak ("szabadon" felhasználhatóak). Hogy a végén, a rengeteg stílus, műfaj kereszteződéséből milyen zene jön létre, az unokáink koránál hamarabb kiderül...

Sok eszkimó, kevés jogdíj

Nagyon kevés keresett/szerencsés muzsikus mondhatja el magáról, hogy pusztán jogdíjakból képes fizetni számláit és feltölteni a hűtőt - derül ki az Artisjus (dalszerzo.hu) tegnap közzétett adataiból. Az iroda összesítésében szereplő 107905 darab zenemű 13495 megalkotója közül mindössze huszonnégyen mondhatják el magukról, hogy a jogdíjakból 1 millió forint felett kerestek tavaly. 500 ezer és 1 millió forint között 67-en számlázhattak, 200 ezer és 500 ezer között 205-en. Ezer forint alatt 7134 dalszerző kasszírozott. A legnépszerűbb műfaj változatlanul a popzene, a regisztrált művek 20,08 százalékát teszi ki, tőle alig marad el a rock 15,03 százalékkal. Érdekesség, hogy a klasszikus zenei alkotások is 10,21 százalékkal képviseltetik magukat. A sovány kereset úgy tűnik nem veszi kedvét a reménybeli muzsikusoknak, tavaly 1501-en regisztrálták magukat új szerzőként.