Macedónia már 2005 óta tagjelölti státusszal rendelkezik, s 2009 óta az Európai Bizottság jelentéseiben érettnek minősíti Szkopjét a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A fejezetek megnyitása azonban mindez idáig nem történt meg, elsősorban Görögország és Macedónia viszonya hagyományosan rossz viszonya miatt. E kapcsolat ráadásul tovább romlik az új athéni kabinet hivatalba lépésével.
Panosz Kammenosz görög védelmi miniszter, a Független Görögök párt elnöke, a Sziriza kisebbik koalíciós partnere azzal a feltétellel lépett be a kormányba, hogy a Macedóniával évek óta folytatott névvitában jottányit sem engednek. A macedón-bolgár viszony sem éppen a legjobb, aminek szintén történelmi okai vannak.
Az egykori Jugoszláviában Tito a második világháború után tudatosan erősítette a macedónok nemzettudatát, mert tudta, hogy Szófia is igényt tart az általuk lakott területre, ráadásul a bolgárok nem is tekintik önálló nemzetnek a macedónokat.
Hiába áll készen az Európai Bizottság szerint Macedónia a csatlakozási tárgyalásokra, ennek a két országnak az ellenállása bőven elég ahhoz, hogy Szkopje egyetlen lépéssel se kerüljön
közelebb az EU kapujához. Másrészt felmerül a kérdés, tényleg szüksége van-e az EU-nak egy olyan országra, ahol nem feltétlenül tekintik elsődlegesnek az uniós, demokratikus alapértékeket.
Nikola Grujevszki miniszterelnök valóban felfejlesztette Szkopjét, ám sokan azzal a váddal illetik, hogy megalomániás, a nacionalizmust szító projektekre költi az állam pénzét. Szkopjéban két év óta 30 méter magas Nagy Sándort ábrázoló szobor tekint a városra. A valóban impozáns mű potom 10,5 millió euróba került. Athén szerint csak azért építették, hogy a görögöket bosszantsák. Görögország ugyanis nem győzi hangsúlyozni, hogy a macedónoknak semmi közük Nagy Sándor makedónjaihoz. A Vardar-folyó másik partján II. Fülöp, Nagy Sándor apjának szintén termetes szobra áll.
A miniszterelnök által fémjelzett kormánypárt, a jobboldali VMRO-DPMNE több száz millió eurót költött a nagyszabású tervek megvalósítására. A megbízásokkal olyan cégeket bíztak meg, amelyek közismerten közel állnak a kormányhoz. A sajtó azonban nem tiltakozott, a lapok nagy része ugyanis szintén a kabinet befolyása alatt áll. Az elmúlt években olyanra is volt példa, hogy a kormánnyal szemben kritikus újságírókat valamilyen magyarázattal letartóztattak.
Az állami médiahatóság tagjainak nagy részét a kormány nevezi ki. A testületnek nagy hatalma van, hiszen dönthet a sugárzási engedélyek meghosszabbításáról, vagy éppen elutasításáról. A kabinet módszereire jellemző, hogy 2011-ben befagyasztották az A1 ellenzéki csatorna bankszámláit, adócsalásra hivatkozva. Több ellenzéki párt tiltakozásul kivonult a parlamentből.
Az állami médiából ugyan az derül ki, milyen csodálatos a helyzet Macedóniában, s dicshimnuszok hangzanak el a kormány újabb és újabb nagyszerű sikereiről, a gazdasági helyzet azonban messze nem ilyen fényes. A munkanélküliség Európában itt az egyik legmagasabb. Azok sem élnek azonban sokkal jobban, akiknek van munkájuk: örülhetnek, ha a fizetésük kitart a következő hónapig. A kórházak, illetve oktatási intézmények állapota siralmas, nekik már nem jut a pompából.
A kormány mindenre ráteszi a kezét, amit csak elér. Grujevszki hatalma megingathatatlannak tűnik, 2006 augusztusa óta folyamatosan irányítja az országot. Sokan despotizmussal vádolják, s azzal, csak azért írt ki 2011-re előrehozott választást, hogy még tovább stabilizálja hatalmát. Ugyanakkor már a 2008-as választás után is hallani lehetett olyan hangokat, amelyek szerint szabálytalanságok sora történt.
A napokban azonban robbant a bomba. S olyan bejelentés hangzott el, amely akár Grujevszki bukását is előidézheti. A parlamenti munkát bojkottáló Macedóniai Szociáldemokrata Unió (SDSM) elnöke, Zoran Zaev azzal vádolta meg Grujevszkit, hogy újságírók, papok, ellenzéki politikusok lehallgatását rendelte el. Sajtóértekezletén azt közölte, hogy a miniszterelnök és a hírszerzés vezetője, Szaso Mijalkov irányították az aknamunkát. Az ellenzéki vezető szerint „legalább” négy éven keresztül összesen 20 ezer embert hallgattak le. Mint mondta, ilyen kiterjedt lehallgatást csak a hivatalos hírszerzés szervezhet meg.
Hétfőn újabb bizonyítékokat tárt elő sajtóértekezletén a szocialisták vezetője. Egy dossziét lobogtatva azt közölte, hogy igazolni tudja, a kormányzat rendszeresen nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra, s az egyes ítélethozatalok előtt egyeztet a bírákkal. Öt hangfelvételt is nyilvánosságra hozott. Az egyiken a kormányfőhelyettes hangja hallható, aki bírói kinevezésekről, illetve bírósági eljárások lezárásának módjáról beszélt. Zaev azt közölte, ez azt bizonyítja, hogy a törvényhozói és a bírói hatalom nem működik egymástól függetlenül a balkáni országban.
Grujevszki nem kommentálta az ellenzéki vezető bejelentését, de a kormányhoz közel álló média megtette ezt helyette. A mintegy 70 ezres példányszámú Vecer napilap azt állította, hogy Zaev zsarolni próbálta a kormányt: nyilvánosságra hoz a kormányt kompromittáló adatokat, amennyiben nem engedik ki a börtönből barátját. A lap igen merész párhuzammal élt, mert mint írta, a szociáldemokrata vezető „olyan stílusban követelőzött, amint ezt a dzsihadista Iszlám Állam teszi”. A lap szerint Zaev állandó kapcsolatban áll a hírszerzés korábbi vezetőjével, Zoran Verusevszkivel.
Az ügy egyre sötétebb. Zaev ellen eljárás indult. Azzal vádolják, hogy egy „külföldi titkosszolgálattal” együttműködve akarta megdönteni a jelenlegi szkopjei kormány hatalmát. Az igazságszolgáltatás lényegében megfenyegette az ellenzéket, ha bármi a kormányzatra nézve kényes dokumentumot tesz közzé, annak súlyos következményei lesznek.
A fenyegetőzések határára az Egyesült Államok szkopjei nagykövetsége közleményt adott ki, amelyben aggodalmát fejezte ki a kormány sajtóval szembeni fellépése miatt. Az Európai Unió is figyelmeztette Szkopjét arra, az ország kötelessége, hogy teremtse meg az igazságos jogi eljárások feltételeit.
A kormány fenyegetései ellenére Zaev egy olyan lehallgatott hangfelvételt is közzétett, amely állítása szerint azt bizonyítja, hogy a megfigyelt személyek között volt az albán kisebbség pártjának több vezetője is. Ha bebizonyosodik a hangfelvételről, hogy hiteles, az kormányválságot is előidézhet. Amennyiben ugyanis a szkipetárok pártja Grujevszki ellen fordulna, azzal megbuktathatná a kormányt, hiszen a VMRNO-DPMNE-nek egyedül nincs többsége a szkopjei parlamentben. Macedóniában egyébként a lakosság legalább 25 százaléka albán nemzetiségű.
