irodalom;Krasznahorkai László;
2015-05-20 01:11:00
Krasznahorkai László művészetét Edwin Frank, a New York Review Books igazgatója méltatta. Mint mondta, az olvasó érdeklődését főként a magyar szerző különleges mondatai kelthetik fel.
A Man Booker Nemzetközi Díj nem tévesztendő össze a Man Bookerrel. Két évente ítélik oda egy élő szerzőnek, akinek már legalább egy művét átültették angol nyelvre. A díj 60 ezer angol fonttal jár, az összeget a Man Group finanszírozza. Az elismerést 2004-ben hívták életre.
Azért is hatalmas elismerés, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélték a díjat, mert rajta kívül eddig csak egy európai kapta meg: tögtön az elsőt, 2005-ben az albán Ismail Kadarének ítélték oda. 2007-ben a nigériai Chinua Achebe, 2009-ben a később irodalmi Nobel-díjjal is jutalmazott Alice Munro, 2011-ben az amerikai Philipp Roth, 2013-ban pedig a szintén Egyesült Államokbeli Lydia Davisnek ítélték oda.
Míg a Man Bookert elsősorban a Brit Nemzetközösségből származó szerzőknek ítélik, a Man Booker Nemzetközi Díjat bárki megkaphatja. (Igaz, időközben a Man Booker is „világméretűvé” vált.)
Krasznahorkai László 1954-ben született. A Wikipédia szerint első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.
Először 1987-ben hagyhatta el Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preis-t Az ellenállás melankóliája című regényéért.
1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt c. regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói lóig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt – írta életművéről a Wikipédia.
Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seibo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.
Röviddel a nemzetközi Booker díj odaítélése előtt Krasznahorkai a Guardian napilapnak azt nyilatkozta, azt javasolta a könyveit még nem olvasónak, hogy menjen ki a szabadba, üljön le mondjuk egy patak partjára, és ne csináljon semmit, ne gondoljon semmire, csak üljön ott csendben, mint a kövek. Ha így tesz, végül találkozik majd valakivel, aki olvasta a könyveit. Mint az interjúban fogalmazott, nem érzékel különbséget a hazai és nemzetközi olvasótábor között, mert szerinte az empátiával rendelkező olvasók az egész világon ugyanolyanok.